Mibe öltöztessem a testet, ami nem én vagyok? – Nővé érésem története
Kitörés a testhez tapadt külső elvárások, a szégyen, és a szeretetlenség börtönéből.
Kitörés a testhez tapadt külső elvárások, a szégyen, és a szeretetlenség börtönéből.
„Nem akarom legitimizálni a kövérséget, én csak létezni akarok. Az én egyetlen kérésem, hogy olyan lehessek, amilyen szeretnék lenni” – a mai Popfilterben sok a nevetés, de a komoly téma is.
Elfogadni és megszeretni azt, akit a tükörben látsz mindenféle máz és optikai tuning nélkül, sokszor évekbe telik. De ha megtörténik, azt az érzést semmi sem pótolhatja.
Van, hogy tudattalanul teszünk magunknak keresztbe. Mi magunk akadályozzuk meg a célunk elérését; például eltolunk magunktól egy számunkra megfelelő embert, benne tartjuk magunkat egy rossz helyzetben, foggal-körömmel ragaszkodunk egy rossz szokáshoz, pótcselekvéssel fedünk el egy döntést… stb. Az önszabotázs veszélyes műfaj.
Korunk a harsányságot kedveli, a hangzavart, a „látványpékséget”. A gátlásos, nehezen oldódó gyerekek hátrányban érzik magukat a nagyszájú, cserfes társaik között. És ehhez jön még a nehezítés, amikor a szülő csupa jó szándékból folyamatosan tépázza az önbecsülésüket azzal, hogy olyat vár el tőlük, amire képtelenek. Nem árt újra figyelmesen elolvasni a szakember tanácsait:
Talán sosem övezte annyi bizonytalanság az iskolakezdést, mint idén. Ez hat a pedagógusokra, a szülőkre, a gyerekekre – az egész rendszerre. Éppen ezért talán sose volt olyan fontos az otthoni önbizalomtuning, mint most, 2020 őszén. Erre ad tényleg nagyon hasznos tanácsokat dr. Gyurkó Szilvi két pszichológus segítségével.
Mikor és mire mondtál utoljára nemet?
Épp egy éve annak, hogy egy maihoz hasonlóan forró napon igazi hús-vér nők, anyák, köztük a WMN csapatának néhány tagja is fürdőruhát húzott, és beállt a kamera elé, bátorítva ezzel emberek ezreit, hogy ne féljenek megmutatni testüket a strandon, mert a nyár mindenkié, alkattól függetlenül. Imádtuk ezt az anyagot! Nézzétek meg velünk újra!
Vajon miért nem fogjuk fel, mit művelhetünk a másik lelkében egyetlen kegyetlen mondatunkkal?
Vajon hogyan lesz a kislányból – akit annak idején eltiltottak az olvasástól – mára hivatásos olvasó és szerkesztő? Miért nem képes valaki saját magát a jelenben szépnek látni? Csak a múltban (fényképeken) és a jövőben (a gyerekei vonásain keresztül). Both Gabi fájdalmas, mégis felszabadító tükörbe nézése: