A salátákat nemcsak azért szeretjük, mert kevés kalóriát tartalmaznak, hanem, mert általuk az a benyomásunk támadhat, hogy mennyi mindent teszünk velük az egészségünkért. Viszont, ha egy kicsit is belemerülsz a saláták roppant izgalmas világába, hamar kiderül, hogy e két okon túl is van még egy raklapnyi, amiért rajonghatsz értük.

Fejes saláta: mindenki ismeri, természetesen tojásos nokedlivel a legjobb. Tavasztól érdemes venni, a melegházi és az import verzió felejtős, ha az ember igazán környezettudatos akar lenni. Ez nagyjából az összes salátafélére elmondható, de ettől még viszonylag komoly önmegtartóztatás kell, ha az egész telet és kora tavaszt gyökérzöldségekkel akarod végigcsinálni. A fejes salátával az a legnagyobb baj, hogy viszonylag gyorsan romlik, egy fej azonban olyan nagy, hogy sok-sok salátát kell betolni, amíg elfogy. Addigra viszont általában megszomorodik. 

Fejes saláta

Ezért is jött létre a jégsaláta, amely az ipar legnagyobb barátja, és még ropog is. Harsogó zöld, kell ennél több a boldogsághoz? Ráadásul nem is túl karakteres, viszont frissítő. A hűtőben sokáig eláll. 

Jégsaláta

Viszonylag kevesen ismerik a batávia salátát, amely markánsabb ízvilágot képvisel, mint jeges társa. Szintén ropogós, de nem annyira, enyhén fodros, mondhatni a jég és a fejes szerelemgyereke. Ennek hátránya, hogy a fejeshez hasonlóan gyorsan fonnyad, ezért kevés helyen elérhető. Főleg salátának ajánlom, a főzést, sütést nem szereti. 

A római saláta viszont sok helyen kapható, melynek különlegessége, hogy a belső levelek íze eltér a takarólevelektől. Ezért is jó megfőzni a külső leveleket, a belsőket pedig meghagyni nyersen, vitamindús salátának. 
batávia saláta képe
Batávia (Fotó: Dwight Sipler/Flickr)
No, és a metélősalátáról hallottál-e már? Nem, ő nem a snidling haverja, bár lehetne. Piros és zöld, ráadásul fodros is, igazi díszvirág. Korai fajtái is léteznek, jól bírja a hőt, és nem keseredik meg. Cserépben is jól érzi magát, ezért erkélyes hobbikertészeknek is ajánlom, ráadásul rendkívül decens darab. Főzeléknek, húsok mellé, apróra vágva, szendvicsre téve egyaránt jól szuperál. 
metélősaláta
Metélősaláta (Fotó: Forest and Kim Starr/Flickr)
Ha az endívia nem mond semmit, a cikória biztosan fog – persze csak akkor, ha van kisgyereked, akinek macikávéval dobod fel a reggeleit. Az endíviát egy  belga szabadságharcos fedezte fel, aki a háborúból vissztérve észrevette, hogy kihajtottak a cikória gyökerei. Innen egyenes út vezetett a gasztrokultúra bölcsőjébe, Párizsba, ahol az ínyenc franciák rögtön fehér arany néven kezdték emlegetni. Az endíviát azért is lehet kedvelni, mert ősz elejétől tavasz végéig nő, enyhítve a zöldség utáni vágyunkat. Minél halványabbat választasz, annál kevésbé keserű. Ennyi a titka. Egy faxni azért van vele, nedves papírtörlőbe kell tekerni, zacskóba tenni, majd a hűtőbe. Így nagyjából másfél hétig eláll. Ha nyersen kóstolnád meg, akkor a torzsát érdemes kivágni, egyébként nem kell. Készülhet belőle leves vagy főzelék, olajjal együtt is jó, sőt a sütőt és a párolást is bírja. Wokban is elkészíthető, zöldségekkel, de csirkével és gombával is finom. Személy szerint én nagyon szeretem salátának, naranccsal és almával párosítva, ha belefér, egy kis házi majonézzel megvariálva. De lencsével is kitűnő párosítás. 
Endívia
Endívia (Fotó:purpletwinkie/Flickr)

Ha az endívia túl érdektelen, ott a kínai kel, amely jellegzetes kinézetű, látványos zöldség. A XVIII. században a franciák honosították meg, onnan terjedt el Európa szerte. A kínai kel nagyon izgalmas lehetőségeket rejt magában, ezt főleg a koreaiak tudják, ugyanis kedvenc savanyúságuk, a kimchi egyik alapanyaga. Ezt a savanyúságot mindenki másképp készíti el, egész iskolák alakultak rá, sőt saját ünnepe is van. A rövid idő alatt összedobható savanyúval érdemes kísérletezni, eddig nem találkoztam olyan emberrel, aki ne szerette volna. Ha nem jön be a koreai vonal, akkor készülhet belőle főzelék, apróra vágva mehet zöldségek mellé, sőt a törzsét a spárgához hasonlóan is el lehet készíteni, de mártogatósnak is tökéletes.

Kínai kel képe
Kínai kel (Fotó: Alice Henneman/Flickr)
A madársaláta vagy galambbegy saláta kissé eltér a többitől, mert apró és ovális levelei vannak, de ez ne zavarjon össze senkit. A madársalátának roppant sok fajtája van, vadon és termesztve egyaránt létezik. Régen a szegényebb népréteg fogyasztotta, mára a fine dining világába is bekerült, de ez nem jelenti azt, hogy aranyáron adják. Érdemes vásárlás után gyorsan elfogyasztani, mert még a hűtőben is hamar megszomorodik. Elsősorban más salátafélékkel jó együtt, de olajos magvakkal vagy gyümölcsökkel is párosítható. Ami fontos, hogy van vele egy kis munka, a gyökérmaradványokat le kell róla szedegetni, mert gyakran azzal együtt árulják. A munka viszont megéri, mert isteni íze van. 

madárbegy saláta közeli képe
Madársaláta (fotó: Sven Puth/Flickr)


Zimre Zsuzsa