„Te sem gondoltad komolyan” – Szerkesztőségünk ventilál

Ennél nagyobb gondunk tényleg ne legyen az életünkben, ugyanakkor néha tényleg egészen hajmeresztő, micsoda lehetetlen sajtóközleményekkel bombáznak bennünket a legelképesztőbb időpontokban. Néhány éve történt egy emlékezetes eset, amikor december 23-án kaptam egy egészen nyomulós e-mailt valakitől, akit kétszer láttam életemben. Az illető KÉT teljesen érdektelen sajtóeseményre hívott meg, amelyek témájához semmi közöm nem volt, de mindezt úgy, hogy mindkét esemény a két ünnep közé esett, ő pedig annyit nem volt képes leírni a levelében, hogy kellemes ünnepeket.

Ekkor nagyon elgurult a gyógyszerem: vajon, ha a küldői oldalon az udvariasság vagy a józan ész legkisebb jelét sem tapasztalom, miért kell udvariasnak és megfontoltnak lennem?

Hosszas megfontolás után tehát az én automatikus válaszom:
„NEM. NINCS. HAGYJÁL. KÖSZI.”

via GIPHY

(Ha nagyon felbosszantanak, jövőre be is állítom.)

Megkérdeztem a többieket, ki milyen választ küldene az év utolsó napjaiban, ha minden következmény nélkül tehetné. Kégl Ági nem lacafacázna:

„»Ne haragudj, hogy a karácsonyi szünet előtti utolsó pillanatban talállak meg ezzel a kéréssel…« De haragszom, hagyjál békén. (Egyúttal kind regards, és boldog karácsonyt is kívánok.)”

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Szabó Anna Eszter, aki a két ünnep közt olyan fáradt volt, hogy elfelejtette, hogy nincs értekezlet, és potyára bement a szerkesztőségbe, nem kertel:

„Ha már írtál korábban: bocsi, hogy nem válaszoltam. De most sem fogok.
Ha most írtál először: neked sem.
Amúgy minden jót.
#itsnotyouitsme”

via GIPHY

Milanovich Domi priorizál: „Kedves Levélíró! Az unokahúgaimmal játszom. Szóval, ha nem egy vízinyuszi, egy mese vagy egy bűvésztrükk ügyében keresel, sajnos várnod kell. Szeretettel: Domi.”

Pásztory Dóri válaszát egyszerűen imádom, vérbeli sportoló: „Szinte biztos, hogy ezt is elfelejtem megválaszolni. Bocs, és ne add fel!”

Mózes Zsófi a minimalizmusra esküszik: „Idén már nem írok. Te se tedd.”

Tóth Flóra válasza gyönyörűen leképezi kollégám karácsonyi előtti állapotát: 

„Helló, ha nem te vagy, aki túszul ejtette az egyetlen még hiányzó karácsonyi ajándékomat, és az sem te vagy, aki kacsacombot és leveles tésztát szeretne nekem eladni, ne számíts semmi jóra. Válaszra meg főleg ne. Puszi.”

Dián Dóri ezt a GIF-et küldené mindenkinek:

via GIPHY

Filákovity Radojka nemzetközi üzenete: „Thank you, but no thank you.”

Marossy Kriszta a zavarkeltésre esküszik:
„Kedves Levélíró!
»Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem« (Jelenések könyve 3,20).
Úgy kábé január 3-ig.
Üdvözlettel:
MK.

Bibliai is, és talán január elejéig gondolkoznak, hogy teljesen elment-e az eszem, vagy csak félig, és békén hagynak.”

Szerintem megegyezhetünk abban, hogy Nyáry Luca is elfáradt év végére:
„Bocsánat, de konkrétan nem tudok neked írni egy kétoldalas szöveget teljesen ingyen, kétnapos határidővel, teljesen mindegy, mennyire szépen kéred.”

via GIPHY

Gyárfás Dorka sem kertel (látom az arcát, miközben ezt begépeli):

„Te sem gondoltad komolyan.”

Kerepeczki Anna pedig egy TikTok-videót küld mindenkinek szeretettel:

@loewhaley They chose violence so close to the holidays #wfh #worklife #corporate #9to5 #letsgo ♬ not my sound lmao - 🏳️‍🌈Elo

„Nekem mindegy, mint a szélső háznak” – Olvasóink küldték

És akkor következzenek az olvasóim legjobb, legegyedibb és legfrappánsabb üzenetei. Kereskedelemben dolgozók, ügyfélszolgálati munkatársak, kapcsolattartók, tévés szerkesztők, egyesüljetek! Van, aki szerint egy szó is elég, mások kisebb remekművet rittyentettek a felhívásomra. (A neveket diszkréten lehagyom, sosem lehet tudni…)

„Üdvözlöm!
Köszönöm, hogy írt nekem. Én utálom az embereket, köztük Önt is, szóval tutira nem fogok válaszolni.
Ha mégis szeretne kapcsolatba lépni velem, akkor az alábbi kimenetelek lehetségesek:
1. elhajtom a francba;
2. nem veszem tudomásul;
3. mégis előveszem a jobbik énem, és segítek Önnek, vagy megteszem amit akar.

Ha mindezek után azt gondolja, hogy antiszociális vagyok, önnek TELJESEN IGAZA VAN!
De ha megnézzük a másik oldalról akkor:

a) felbérelhettem volna egy bérgyilkost is;
b) hajnalban az autójával kötnék közelebbi ismeretséget egy baseballütővel, vagy csak némi festékmaróval;
c) nem hívtam fel hajnali kettőkor részegen, hogy hülyeségeket susogjak kásás hangon a telefonba.

Szóval mindent összevetve ÖN A SZERENCSÉSEK egyike, aki ma is túlélte a velem való kapcsolatfelvételt!
Gondolja meg, biztos el akarja küldeni azt az e-mailt?
1. nem;
2. NEM;
3. MONDOM, NEM!!!

via GIPHY


Pótkérdés:
Szeretné lájkolni ezt az automatikus e-mail-üzenetet?
Ha igen, kérem, látogassa meg kezelőorvosát, vagy gyógyszerészét.

Ja, aláírás:
A Csodálatos és közkedvelt Bókember”

„Nem veszünk semmit! Csá!”

„Nincs. Nem volt! A boltban sem kapható!”

„SZIA. Nem érdekel. SZIA.”

via GIPHY

„Itt a bolondok háza, épp házon kívül vagyunk.”

„Nem vagyok itthon. Se máshol. Kösz.”

„Remélem, hogy írás előtt olvastál is. (Ha olyat kérdezel/válaszolsz, amire a korábbi levelezésben van válasz/infó, akkor fizetsz egy kávét/sört/limonádét jövőre.)”

„Nekem mindegy, mint a szélső háznak. Találkozunk jövőre, addig tégy a legjobb belátásod szerint!” 

 

„Többet nem szervezek már át semmit, intézem, ahogy én jónak látom, ha akarsz, becsatlakozol!”

„Nagyon sajnáljuk, de Ön most NEM NYERT. Kérjük, próbálkozzon újra január 3. után.”

„Neked fontos, nem nekem. Egyébként meg, indítsd újra. Üdv.”

„Nincs ötletem, nálam minden működik.”

„Ugyan már.”

„Most már nem mindegy?”

„Kedves Levélíró! Gabi jelenleg házon (és magán) kívül van. Problémákat legközelebb januárban áll módjában megoldani.
Talán.”

via GIPHY

„Nem megyünk.
Nem érdekel.
A nézőt se.
Kellemes ünnepeket!”

„Meghaltam, és vidéken vagyok eltemetve.”

„Taka.”

 

A rendkívül hosszú és roppant mókás kommentfolyam legfőbb tanulsága: mérhetetlenül nagy szükségünk volt arra ennek az ocsmány évnek a végén, hogy kieresszük a gőzt. Örülök, hogy teret adhattam neki, bevallom, nekem is jólesett látni, hogy nem vagyok egyedül a cinikus gondolataimmal. Aztán jövőre majd újra szeretünk minden levélírót!

Csepelyi Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Francesco Carta fotografo