–

Egyes számú veszélyzóna: a főzés

A veszély: kóstolgatás.

Minden rendes háziasszony tudja, hogy kóstolás nélkül nem lehet főzni. Amikor pont negyvenféle ételt készítünk, akkor már a próbafalatok is felérnek egy komplett vacsorával, és még nem is beszéltünk arról, mennyire gyanakodva nézne a családunk, ha épp mi nem ennénk belőle, szóval... katasztrófa fenyegetettség a köbön.

A megoldás: időzített falatok és kiskukta.

Az egyik táplálkozási alapszabály, hogy az optimális emésztés, valamint a kiegyensúlyozott vércukorszint miatt két étkezés között kettő-négy óra teljes „böjtöt” kell tartani, vagyis nincs csipegetés, nincs nasi. Ez főzés közben szinte lehetetlen, de próbáljuk nagyjából egy időre tenni a kóstolgatásokat. Főzés előtt reggelizzünk, hogy ne azért falatozzunk folyamatosan, mert éhesek vagyunk. Ragaszkodjunk az egy kanálnyi mennyiséghez, és ne vándoroljunk fazékról fazékra. Ja, és simán meg lehet néha kérni az épp ott ólálkodó, és amúgy is tízóraizni készülő családtagunkat, hogy ellenőrizze, elég sós-e az a leves.

Kettes számú veszélyzóna: a nagyi konyhája

A veszély: érzelmi zsarolás.

„Na, csak még egy falatot! Az én kocsonyám világbajnok! Attól az egy szelet bejglitől nem lesz semmi bajod, csillagom!” És mire kettőt pislogunk, már tízóraira betermeljük egy normál ebéd dupláját. (Ezzel a veszélyzónával külön is foglalkoztunk, olvasd el ITT!)

A megoldás: Tele has és tányér.

Ha biztosan tudjuk, hogy semmi olyan nem lesz az asztalon, ami beleférne a diétánkba, akkor érkezzünk inkább jóllakottan a vendégségbe. Tudom, hogy ez elég bizarr módon hangzik, de tény, hogy minél éhesebbek vagyunk, annál nehezebb ellenállni a nem nekünk való falatoknak. Ilyenkor mindig legyen valami a kezünkben és a tányérunkon, amiből időről-időre kortyolunk, a tányér körül pedig látványosan ügyeskedünk a villával. Nekem még egy mondat segített, ezt még a legelszántabb etető is értette: ne haragudj, de olyan csömöröm lett az ünnepek alatt az édességektől, hogy képtelen vagyok belőle enni. Viszont maradt még valamennyi az isteni kávédból/salátádból/sült haladból?

Hármas számú veszélyzóna: a kanapé

A veszély: odaragadunk.

Hívogat, magába szippant, odaragaszt. Egyszer elfekszel, és mire észbe kapsz, elteltek az ünnepek. Vagyis a valódi veszély a tétlenség.

A megoldás: aktív programok

Nincs mese, előre meg kell szervezni, hogyan maradunk mozgásban! Nem a napi sporttevékenységre gondolok elsősorban, hanem inkább az aktivitásunk finom felpörgetésére. Szervezzünk a családnak, rég látott barátainknak közös könnyű kirándulást, találkozzunk ismerőseinkkel egy kellemes parkban, és sétáljunk egy jót, ha nem is a hóban, de talán a déli napsütésben.

Négyes számú veszélyzóna: a hűtő a két ünnep között

A veszély: maradékok, ó jaj!

A fülünkön jön ki a bejgli és a töltött káposzta, de egyszerűen nem akar elfogyni, de mégsem mehet kárba. Tehát majd „apránként eleszegetjük". Ám sajnos általában nem is esik jól, csak a zsírrétegünket szaporítjuk vele.

A megoldás: adományozás.

Ennél jobbat nem tudok elképzelni: karácsony után fogjuk az összes megmaradt bejglit, sütit és ételt, és ajándékozzuk oda egy ismerős rászorulónak, vagy a környékünkön élő hajléktalan embernek. Mindenki jól jár.

Ötös számú veszélyzóna: a bárszekrény

A veszély: Mr. Alkohol

Az ünnepeket alkohol nélkül megúszni, khm... lehetetlen küldetés. Két apró probléma van vele: a meglepően magas kalória- és szénhidráttartalom, illetve az önkontroll csorbulása. Eszünk, mert inni fogunk... iszunk, majd eszünk, hogy valami felszívja, majd eszünk, mert el is felejtettük, hogy nem akartunk annyit enni, és másnap a fejfájás mellett még a lelkiismeret-furdalás is gyötörhet.

A megoldás: mértékletesség, haha!

Oké, csak reálisan! Vannak görbe esték, de igyekezzünk kontrollálni magunkat! A magasabb zsírtartalmú ételek és a víz segít abban, hogy ne veszítsük el a mértéket. Alkoholt mindig étkezéshez kötve igyunk, és legyünk tisztában a kalória és szénhidráttartalommal. (Bor, sör decijében nagyjából 5g szénhidrát van, tehát egy korsó sör az egy jó nagy karéj kenyérnek felel meg, ráadásul gyorsan felszívódó szénhidrátról beszélünk, amitől gyorsan éhesek leszünk. Ezért fontos mellé a zsír, illetve a fehérje, ami lassítja a felszívódást.) Folyamatosan igyunk közben sima vizet!

Hatos számú veszélyzóna: az edzőterem

A veszély: leedzem a bejglit, de ízibe'!

Na, ez a legdrámaibb! Sokan ugyanis első lendületből bevetik magukat a terembe, és az egész éves tunyulást december 27-én akarják kompenzálni. Az előző napokban gondosan feltöltött glikogénraktáraidat ugyan kicsit megcsappantod egy jó kis edzéssel, de közben a lelkiismeret-furdalástól vezérelve sanszos, hogy jól szét is hajtod magad. És ha szilveszterig izomlázad van a túlevést kompenzáló edzésed miatt, az megint visszavethet a lendületedből.

A megoldás: Maradj mozgásban!

Az ünnepek alatt csak akkor menj edzőterembe, ha egész évben jártál. Ha mozogni szeretnél, (nagyon helyesen), akkor most menjetek inkább minél többet a szabadba, igyekezzetek az egész családdal együtt aktívak maradni. És ha valóban rászántad magad az életmódváltásra, akkor már december végén keress egy edzőt, aki felméri az állapotodat (bocs, ezt muszáj lesz...), és segít a neked való mozgásprogram kialakításában – a sportos 2016 jegyében.

Prónay-Zakar Gina

életmód-tanácsadó, személyi edző

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/ Paola Chaaya