Hadd tegyek egy furcsa vallomást: ami nekem személy szerint a legjobban hiányzott (az éttermeken kívül) a Covid alatt, az az utca népe. Nagyon vágytam már rá, hogy lássak arcokat, olvassak mosolyokban, grimaszokban, és eltűnődő tekintetekben, halljak hangokat, de legfőképp, hogy „kihallgassak” másokat. Temérdek szórakoztató percet okoztak a körülöttem nyüzsgő népek, sok sztori és novella ötletem született a buszon, villamoson, vagy sorban állás közben elcsípett beszélgetéseket hallgatva. Egyszerűen rajongok az emberekért, szeretem őket megfigyelni – no nem úgy, mint egy kukkoló, inkább, mint egy városi David Attenborough. Éppen ezért lett az egyik kedvenc Instagram-oldalam az utóbbi időben a Szófoszlányok és fiúk, klassz érzés találkozni hasonló érdeklődésű rokonlélekkel! 

A Szófoszlányok szülőanyja, a 36 éves, tősgyökeres budapesti Fruzsina szintén szereti kihallgatni az utca emberét, hogy aztán ezeket a végtelenül vicces vagy épp roppant tanulságos aranyköpéseket megörökítse grafikáiban. Legszívesebben pólóra nyomatnám őket, vagy kispárnára hímezném, hogy azzal szórjam meg karácsonykor és születésnapokkor az egész ismerősi körömet!

Hogy Fruzsina mit csinál, amikor épp nem a fülét hegyezi a buszon? Nos, ezzel a kérdéssel kapcsolatban ő maga is kissé zavarban van. „Én lennék a legboldogabb, ha röviden és frappánsan meg tudnám fogalmazni, mivel is foglalkozom pontosan, de ezen a téren sokkal inkább hozom Chandler karakterét a Jóbarátokból. Ha megkérdeznéd a barátaimat, zavart egymásra pillantgatás után nem lepődnék meg, ha a „transponster” hangzana el válaszként… No de, hogy bebizonyítsam, nem vagyok haszontalan, láblógató tagja a társadalomnak, akinek jobb dolga sincs, mint a BKV különböző járatain fel-alá utazgatni és kifülelni az emberek beszélgetéseit, íme: egyéni vállalkozóként, social media- és marketingmenedzserként dolgozom, főleg gasztro-vonalon. Emellett nemzetközi marketing-feladatokban segítem a Hard Dog Race-csapatot (kutyás akadálypályás futóverseny), illetve némi cikkírással is megfűszereződnek a napjaim olykor-olykor.”

„Amit pedig még esetleg tudni érdemes rólam: nagyon szeretem a fahéjat, egy Felhő nevű csodakutya az egyetlen hímnemű lény, aki immáron hat évet kibírt mellettem, imádok hintázni; ha ideges vagyok, sírok, a kirándulás és az edzés, ami teljesen kikapcsol, állítólag jól áll, ha nevetek, kávé helyett Mate teát iszom, a Jóbarátok sorozat tíz évadát ha nem láttam már huszonhatszor, akkor egyszer sem (szigorúan angolul), és nem szeretem az első randikat.”

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Mégis egy ilyen első randi volt az, ami inspirációként szolgált a Szófoszlányok megszületésében. „A Szabó Ervin Könyvtár elé volt megbeszélve a találkozó, és mivel szokás szerint korábban értem oda, gondoltam, még mászkálok kicsit a környéken. A Mária utcában elment mellettem egy pár, és éppen elcsíptem egy nagyon mókás párbeszéd-foszlányukat. Akkor és ott ugrott be, hogy össze kellene gyűjteni ezeket a fél füllel meghallott szösszeneteket. A név (Szófoszlányok és fiúk) pedig a magyar nyelv szépségének köszönhető – csoda szójátékokat lehet vele varázsolni!” 

Az első kihallgatott és lejegyzett foszlányt pedig még több követte, Fruzsina ugyanis most már nemcsak tudatosan keresi ezeket, de roppant ravasz módon vált a város természetbúvárává.

„Ha meghallok egy érdekesnek tűnő telefonbeszélgetést, kicsit lelassítok, hátha kiszűrök egy klassz mondatot. Az a trükköm, hogy fejhallgató van rajtam, viszont nem szól benne semmi, így gyanútlanul hallgatózhatok, sőt, felszabadultabban is beszélnek így mellettem az emberek a közlekedési eszközökön.” 

Emellett már a barátai közül is egyre többen írnak meg neki egy-egy vicces sztorit, de van, hogy egy Messenger-beszélgetésből ragad ki gondolatokat, vagy saját ötleteket csempész az idézetek közé. 

Fiala Borcsa