Glow
Lagom
Glow
Lagom
Szédítően klassz magyar képregény egy női alkotótól, aki sokáig lúzernek érezte magát
Kuizs Lilla: Semmi szédítő magasság
Kuizs Lilla az első nő Magyarországon, aki önálló graphic novel-kötetet alkotott. Ez jól mutatja, hogy a magyar képregény szubkultúrája még mindig erősen férfiak által dominált közeg, ezért különösen fontos, hogy végre női narratívából született egy coming of age sztori, amit tényleg nem lehet letenni. Both Gabi mindenkinek szívből ajánlja a Semmi szédítő magasságot.
–
A romkocsmák kora – képregényben elmesélve
A Kuizs Lilla által alkotott karakter, Sáfrány Matilda felnövéstörténetében minden vidékről Budapestre kerülő nő talál olyan jelenetet, amitől könnybe lábad a szeme, vagy épp ellenkezőleg: megrohanják az euforikus emlékek fiatal korából, és olykor kacagva lapozgatja a könyvet.
Érzelmekkel telített képkockákon és szövegbuborékokon keresztül követhetjük végig a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre (MOME) induló szolnoki lány csetléseit és botlásait.
Hosszú alkotói folyamat
Kuizs Lilla 15 éven át rajzolta 250 oldalas képregényét a 20 évvel ezelőtti Budapestről. Többször is föladta, mert közben született két gyereke, de a 2010-ben megtalált figura sosem hagyta nyugodni. Terápiás folyamat volt számára ez a munka, mert sok elakadásával szembesült az alkotás alatt. Mire eljutott a diplomáig, művészileg teljesen kiégett, ezért újra fel kellett építenie a saját identitását ahhoz, hogy azzá a kreatív alkotóvá válhasson, aki nagy reményekkel vágott neki a nagybetűs életnek.
Így készül egy képregényoldal:
View this post on Instagram
A főszereplő történetét nem titkoltan önmagáról mintázta az alkotó, de arra nagyon vigyázott, hogy megmaradjon a fikciós keret, és senki ne legyen egyértelműen felismerhető a figurák közül.
View this post on Instagram
„Matilda az én alteregóm, de nem én vagyok. Valójában, amikor nem tudtam feldolgozni valamit (szerelmi csalódást, szülőkkel való konfliktust, szakmai kudarcot), Matildához adtam hozzá, megrajzoltam. Ahogy ő változott, úgy változtam én is. Ez segített abban, hogy a saját életemben elvarrjak szálakat. Elveszni, megszégyenülni, aztán valahogy újrarakni magad” – idézték őt a Könyves Magaziban.
View this post on Instagram
Tehát a figurákat „elrajzolta”, viszont a kétezres évek elejének kultikus budapesti helyszínei nagyon is jól felismerhetők: valódi korrajz lett a Semmi szédítő magasság. Nem véletlenül ismerős sokunknak ez a cím, hiszen egy 30Y szám refrénjében szerepel, és nagyon pontosan visszaadja azt a borzongató érzést, amit egy vidékről a nagyvárosba kerülő fiatal él meg.
„Semmi szédítő magasság,
Semmi rémisztő mélység…”
Milyen érzés vidékről Budapestre kerülni…
Bár majdnem húsz évvel idősebb vagyok Kuizs Lillánál, és nem a Corvin tetőre jártam bulizni, hanem még a Fekete Lyukba, de én is épp a Keleti Pályaudvarra érkeztem, amikor életemben először jöttem föl Budapestre egyedül, mint Matilda. Ugyanazon a vonalon közlekedtünk.
Kuizs Lilla könyve végtelenül pontosan lefesti azt az érzést, ami a vidékről a fővárosba elkerülők sajátja. Azt, hogy az ember hirtelen a seholban találja magát. Ahonnan eljött, ott már nincs többé helye, ahova érkezett, ott pedig még nem találta meg a középpontját.
A végtelen szabadság, ami egy művészeti egyetemen kinyílik Matilda előtt, legelőször a saját korlátaival szembesíti.
View this post on Instagram
Nagyon nehéz húszévesen, valódi tapasztalatok nélkül eligazodni egy teljesen idegen közegben, ahol nemcsak a lehetőségek és a tér tágul ki, hanem az idő is egy másik dimenzióba kerül.
Kitörni a családi mintákból
Matilda családjában sok konfliktus származott abból, hogy teljesen másképp gondolkodott, mint a szülei. Az alkohollal túlságosan is szoros kapcsolatot ápoló apjának dehonesztáló megjegyzései sem építették az önbizalmát:
„Olyan okos kislány vagy, te sem gondolhatod komolyan, hogy rajzolgatni akarsz egész életedben!”
És még azt is hozzáteszi: „Mivel én vagyok az apátok, én teszem a kenyeret az asztalra, itt az lesz, amit én mondok!”
A nagymamája visszatérő kérdése is inkább csak kétségeket ébresztett benne: „Mi lesz belőled?” Egy biztos, ez az aggodalomba oltott kontroll még egyetlen fiatalnak sem segített eldönteni ezt a nehéz kérdést.
View this post on Instagram
Anyja pedig a gyors férjhez menésben látja a lánya jövőjét. „Nézd, milyen jóképű fiatalember lett a szomszéd Balázskából!”
A család minden tagja úgy érzi, hogy könnyen megoldható Matilda élete, addig azonban senki nem jut el, hogy valóban észrevegye, miért nem találja a helyét: „És ha esetleg megkérdeznétek, hogy mi tenne engem boldoggá?” – írja a képregény főhőse.
Matilda tehát a rajzolásba és az alkotásba menekül a családi nyomás elől, és mivel nagyon tehetséges, így felveszik a MOME animációs filmrendező szakára. A felvételire való indulása, érkezése és bénázásai különösen szívmelengető jelenetei a könyvnek.
A kívülállás nagymestere, aki mindenképp tartozni akar valakihez
A városra való rácsodálkozás gyönyörű, különösen izgalmas perspektívákat mutató képekre ihleti Kuizs Lillát. Nagyon szeretem az emberábrázolásait is, de Budapest jellegzetességei, az akkor újdonságnak számító Combino, vagyis a négyes-hatos villamos, a mozgólépcsők, a Keleti, a MOME épülete vagy a Margit híd a parlament látképével és a Dunával olyan képet fest Budapestről, ami kiváltképp szerethetőnek mutatja ezt a várost.
A kétoldalas, többnyire szöveg nélküli képeken megengedi magának a festőiséget is: tobzódik a színekben és a formákban, mi pedig mélyen belemerülhetünk a gyönyörű látványba.
Bár Matildának minden idegen az egyetemen és a kollégiumban, mégis igyekszik valahogy betagozódni. Már az építőtáborban elkezdődik egy különösen rossz kör, ami még sokáig keserűvé teszi a nagybetűs felnőttséget.
Matilda eleve így indult neki az útnak: „Olyan sokszor elképzeltem a pillanatot, amikor végre találkozhatok a hozzám hasonló emberekkel. Most mégis legszívesebben láthatatlanná tenném magam.” Az építőtáborban aztán jócskán fogyott az alkohol, Matilda pedig reménytelenül beleszeretett egy olyan alakba, aki csak használta, aztán meg semmibe vette. Na, hát így indult az egyetem.
„Fura ez nem? Amikor megvalósul a legnagyobb álmod, és kiderül, hogy szart se ér”
– írja csalódottan Matilda.
Romkocsmák, éjszakai élet és kapunyitási bizonytalanság – Sodródás a semmibe
A harmadik fejezet már teljesen Budapesten játszódik, és hirtelen benépesül a MOME kollégiuma: különös figurák, félkész művészálmok, túl hosszú éjszakák és világmegváltó beszélgetések közepette próbálja mindenki megtalálni önmagát. A jelenetek sokszor komikusak, néha fájdalmasak, és nagyon ismerősek lehetnek mindenkinek, aki élt már kollégiumban vagy művészeti/egyetemi közegben.
View this post on Instagram
Kuizs Lilla belesűrítette a 2000-es évek első évtizedének budapesti sajátosságait ebbe a részbe, ahol a nagyon buja éjszakai élet kap főszerepet. Két kolis társa, Vanci és Zsófi is vele tart az éjszakai kalandokban, ahol patakokban folyik az alkohol, gyorsan cserélődnek a fiúk, néha egy kis fű is befigyel, és mindenki dohányzik. Az éji homály pedig egyre inkább elveszi az egyetemtől az időt és az energiát. Bár Matilda szenved attól, hogy nem tud jól teljesíteni, mégis teljesen elvarázsolja a szabadságnak hitt sodródás, és a kétségbeesett „tartozni akarok valakihez” érzése, de már és még nem tartozik sehová:
„Az a világ, amiben felnőttem, nem létezik többé” – írja kétségbeesetten Matilda, amikor hazalátogat a szüleihez.
View this post on Instagram
Itt be is fejezem a történet mesélését, nem akarok szpojlerezni!
A zene és a kultikus helyek vezetnek bennünket végig a könyvön
Természetesen az összes akkoriban felfutó bulihely szerepel a képregényben a puccos Riótól a Zöld Pardonon át a lepukkant Corvin tetőig.
Ez a rész nem csupán az akkor felnövő generációban ébreszthet erős nosztalgiát, hiszen az előttük lévő korosztálynak (például nekem) is sokat jelentenek ezek a helyszínek. Sok, abban a korban még létező, azóta már letűnt motívum is szerepel a remek képeken: Kuizs Lilla megidézi az iWiW-et, ahogy a már végnapjait élő Kultiplexet is, és az egész korszaknak gyönyörű mementót varázsol.
View this post on Instagram
A Vad Fruttik egyik – ma már ikonikus – dala is főszerepet kap a könyvében:
„A buli íze a számban
Lányok neonruhában
Oldódnak a színpadon
Részeg vagyok, nem is tudom
Mire jó, ha jó ez
Ha az alkohol boldoggá tesz…
Fáj a fejem, a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom, hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen”
De a Hiperkarma Kérdőjel című szövege is felsejlik. („Egy rajzfilmben élek együtt veled…”)
Kuizs Lilla könyve egy olyan „álló rajzfilm” lett, amelyben mindannyian együtt éltünk egykor.
Talán Ráskó Eszter fogalmazta meg legfrappánsabban Matilda történetét: „Hiperrealisztikus időutazás generációnk kapunyitási nyomorának testes ladikján”.
View this post on Instagram
Azt remélem, hogy az élményteli lapozás a fiatalokat is hozzásegíti ahhoz, hogy megtalálják a saját útjukat, ahogy Matilda, alias Kuizs Lilla is, aki megmutatta, hogy olykor tényleg az utolsókból lesznek az elsők!
(Gingko Kiadó)
Kiemelt kép forrása: Kuizs Lilla