–

A nyájimmunitástól a Müller Cecília-pillanatig

Hogy rögtön egy közhellyel indítsak, és egyúttal közelebb kerüljek hozzád, kedves olvasó, a legerősebb felütést választottam: tavaly „egyszerre veszítettük el a biztonságérzetünket és a kontrollt az életünk fölött”.

Lettek „járványügyi szakértőink”, „koronavírus-járvány elleni védekezésért felelős operatív törzsünk” (próbáljátok meg kimondani egy levegővel!).

Mindenkinek lett kedvenc „Müller Cecília-pillanata” – sosem feledjük a „nyunyóka” szót. Hála a napi híreknek, új szavakkal, kifejezésekkel gazdagodhattunk, amilyen az „aktív fertőzöttek száma”, „oltási rend”, „másfél méter biztonsági távolság” vagy hogy van „koronavírussal összefüggő halálozási szám”.

Gyakran tesszük fel azt a kérdést is egymásnak, magunknak, hogy „van-e kockázatot jelentő alap-/társbetegséged?”.

Lettek szállóigéink, például, hogy „ez a húsvét nem olyan húsvét lesz, mint a többi”,

megtudtuk, hogy van „nyájunk”, és törekszünk a „nyájimmunitás” elérésére. Január óta pedig „oltakozunk”, és persze egyre nő az „oltakozási kedv”.

Sajnos a „Covid-tagadók” és a „vakcinaellenesek” száma is. Akiket összefoglaló néven egyre többször csak „laposföld-hívőknek” csúfolnak.

Kedvenc összeesküvéselmélet-hívő frázisaink

„Ez az egész vírus egy irányított dolog”, „a kínaiak szabadították ránk”, „túlnépesedett a Föld, ez van”, „az nem lehet, hogy csak úgy véletlenül szabaduljon el egy vírus”. „Nézd meg, hogy a kínaiaknál már vége is van az egész vírusnak”, „igazam van, vagy igazam van”, és különben is, „rajtam ne kísérletezzenek”, mindez azért van „mert a kínaiak megették a denevért”.

Utóirat: „influenzában többen halnak meg”.

Ugyanitt: „Én a kínai vakcinát kérem, végül is ők indították el, szóval a vakcinájuk is biztos jobb.”

via GIPHY

Mindenkinek van egy belügyes ismerőse, aki tudja a tutit (és nem)

Észrevételem szerint mindenkinek van minimum egy ismerőse, fodrásza, hentese, rokona, aki „közel van a húsosfazékhoz”, tud mindent – még az operatív törzsnél is előbb.

„BIZTOS forrásból tudom.”

„Egy ismerősöm mondta a belügynél, hogy már készülnek a határzárra.”

„Pénteken lezárják a várost”, „most kapott az ismerősöm titkos határozatot, egy másik ismerősömnek meg már múlt héten alá kellett írnia egy papírt, hogy a lezárt várost elhagyhassa munkaügyben.”

„Jövő héten már nyitnak a teraszok, magunk közt szólva, nem publikus, a belügyes barátom mondta, aki jóban van odafönt valakivel.”

„Brüsszel nem küld elég oltóanyagot.”

via GIPHY

Semmi sem lesz már olyan, mint régen

(Ami verslábakba szedve így folytatódna)

Ő itt a kovászom – üdv, világ!

Felértékelődtek az érintések

Még két hetet kell kibírni

Mindjárt van egy callom

Az esemény átkerült a digitális térbe

Ha most minden normális lenne

Én nem tudok egész nap maszkban ülni

Lassan csak vége lesz már

Még nem dőlhetünk hátra

Elvesztettük a kapaszkodóinkat

Átértékelődtek a dolgok

A járványhelyzet egy kollektív társadalmi krízis

Elvesztettük a kontrollt, semmi sem biztos, nem kiszámítható

Soha nem látott sebességgel kellett átalakítanunk az életünket, és alkalmazkodnunk az új helyzethez

Mikor kapjuk már vissza a régi életünket

Percenként változnak a hírek

…azért, hogy a nyarunk szabad legyen

Maradj otthon!

Vigyázzatok magatokra! Vigyázzunk egymásra!

via GIPHY

Tedd a kezed a televízió képernyőjére!

Engem a következő lelkesítő mondatok a délutáni tévéshopos videókra emlékeztetnek, amikor a tévéképernyő sarkában az óra az akció végéig hátralévő perceket mutatta.

„Most lehetőségünk van a változásra.”

„Kaptunk még egy esélyt, rajtunk áll, hogy kihasználjuk-e.” 

„A jövőnk a mi kezünkben van.”

Kevésbé lelkesítő, inkább drámakirálynő típusú felütés: „Búcsút mondhatunk a régi életünknek.”

Szeretünk posztmodern hasonlatokkal is élni, hogy meggyőzzük a másik embert: 2020, vagy ahogy sokan mondják, „húszhúsz” minden idők legrosszabb éve volt.

Kétezerhúsz olyan, mint… „egy esős hétfő reggel végtelenítve”; „egy elnyúlt vasárnapi ebéd a diszfunkcionális családoddal”; „a háromévesed dackorszaka”; „a Trónok harca első évada”; „egy Black Mirror-epizód”.

via GIPHY

A harmadik hullámra a jelzőket is halmozni kezdtük: nem egyszerűen tanárokat és szülőket emlegetünk, hanem „rettegő pedagógusokat” és „rettegő szülőket”.

Covid-brandingelt szavaink is lettek, mint a „Covid-őrület”, „Covid-biztos” találka, és új érzéseink is, mint a „Covid-fáradtság”. Megköttetnek a „Covid-házasságok”, születnek a „Covid-babák”, várjuk a „Covid hozta baby boomot”.

Fura vigasztaló mondatok és tanulságok

Ha szeretnél közhelyesen megvigasztalni valakit, kezdd úgy, ahogy én is kezdeném: „Ezekben a zűrös/vészterhes időkben.”

Aztán mondd, hogy végül is „ez az egész csak közelebb hozott minket egymáshoz”, folytasd valamilyen gumicsontbölcsességgel, mint „a vírus mindannyiunk életét alapjaiban megváltoztatta” „ez az új normális”, „mindenkinek elege van (köztük nekem is)”, illetve „megtanultuk, hogy a kevesebb is elég”, és „meg kell tanulnunk a jelenben élni”.

Tégy fogadalmakat, hogy mi mindent megteszel majd „azért, hogy a nyarunk szabad legyen”, és mi mindent fogsz csinálni akkor, „amikor vége ennek az egésznek…”.

Ne felejts el posztolni se.

A hírfolyamomban a legtöbbet látható idézet a „legyenmárvége” mellett a következő volt:

„Emlékezzetek, a legsötétebb óra után jön a hajnal!”

Változatai még:

  • „Még a legsötétebb éj után is újra felkel a nap” (a Drakula című film nyomán).
  • „Mindig a virradat előtti óra a legsötétebb” (ismeretlen szerző).
  • „Mindig pirkadat előtt van a legsötétebb” (Agatha Christie).
  • „Sötét idők ezek, de a legsötétebb árnyat is legyőzi a reggeli napfény” (a forrás című film).
  • „Ne feledd: mindig hajnal előtt a legsötétebb az éjszaka” (ismeretlen szerző).

 Zárásképp itt hagyom az év legrosszabb viccét a kollégáimtól (bocs, Radojka és Dóri)

„Hapci! – Nyugi, allergia, NEM Covid!”

Folytassátok a sort, és írjátok meg nekünk a legkedvesebb, leggyűlöltebb közhelyeiteket!

Szőcs Lilla

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ajr_images