– 

Valamiért mostanában újra elkezdett izgatni a hideg

Pedig én aztán nem vagyok egy jégkirálynő, a sítáborokban is az esti hazabuszozásokat szerettem a legjobban, a lábmelegítésre használt meleg vizes palackomtól pedig ITT zengtem ódát nemrég.

Ennek a cikknek a magját egy közösségi oldalon posztolt fotó ültette el bennem: bundazsákba bugyolált babák alszanak egy bölcsi havas udvarán. Azt hiszem, az én időmben ez elterjedt szokás volt, de vajon mi a helyzet ma? Röpke – nem reprezentatív – közvélemény-kutatásom szerint ma is vannak bölcsődék, amelyek alkalmazzák ezt a módszert, és szép számmal akadnak ma is szülők, akik nem riadnak vissza attól, hogy a hideg levegőn, illetve éjszaka is hűvös szobában altassák a gyerekeiket. Bár ez erősen földrajz- és kultúrafüggő is, lássunk néhány példát:

Hálószobahelyzet Angliától Kanadáig

Egy szülői Facebook-csoport tagjait kérdeztem nemzetközi tapasztalataikról: 

Belgium: „Itt a hálószobában nincs is fűtés… 16 fokban alszik a kisfiam és mi is. A házban maximum 20 fok van napközben. Nekem kellett egy kis idő, míg hozzászoktam, de szerintem ennek csak pozitív hatása van.”

Hollandia: „Háló: 17 fok, télen is gyakran résnyire nyitott ablak, az ablak feletti szellőző sosincs csukva. Nappali: maximum 20,5 fok. Gyerek megszületik, egynaposan haza, meleg vizes palack a kiságyban pár hétig, emellett pizsama, vékony takaró, és eleinte sapka. Kramzorg néni mondja, »majd megszokja«. Megszokta. Hároméves koráig egyszer kapott antibiotikumot, egyszer volt lázas, sosem orrszívó porszívóztunk.”

Németország: „Mindenhol 16–18 fokos hálószobát ajánlanak az újszülötteknek. Amikor bronchitiszes volt a kisfiam, a doki azt javasolta, hogy nyitott ablaknál altassuk (tél volt). Baba korában gyakran altattuk napközben az erkélyen, illetve télen babakocsis séta közben aludt a legnagyobbakat. Amúgy mi is hűvösben szeretünk aludni.”

„Ugyanezeket a tanácsokat kaptuk. Itthon 18 fokban alszunk, és napközben is maximum 20 fok van. Én nehezen, évek alatt szoktam meg, de most már a melegben érezném rosszul magam. A gyerekek nem fázósak, de pulcsiban vannak itthon, az immunrendszerük – hogy ettől-e vagy mástól is – szuper jó.”

Észtország: „A tél itt legalább 15 fokkal hidegebb, mint Magyarországon. Mindennap kiviszem a gyerekeket. Kivétel a monszunszerű eső, amikor a legvízhatlanabb kabát is két perc alatt átázik. Mínusz 20 fokban csak 15–20 percet vagyunk kint, de akkor is inkább csak én fázom. Ha a hidegre való tekintettel nem vinném ki a gyerekeket, akkor lehet, hogy fél évig nem mennénk ki. A titok a réteges öltözködés. Ami engem illet, a sapkát mínusz öt foknál veszem fel, a kesztyűt mínusz 20 foknál.”

Ausztria: „Amikor még ott éltünk, sokszor volt mínusz tíz fok vagy még hidegebb. A nagyobbik fiamat mindig kint altattam séta közben, a kisebbiket a teraszon. Még a hóvihar sem akadály, ha a babakocsit le lehet fedni esővédő huzattal. Babakorukban soha nem voltak betegek a gyerekek.”

Görögország: „Itt a négy fok már durva télnek számít. Az amúgy nagyon kedves járókelők csak néznek rám, hogy ki ez a bolond, aki kiviszi ilyenkor, hajnalban (reggel fél tízkor) a gyereket. A férjem családjában pedig jól befűtenek a gyereknek, de otthon nem öltöznek rétegesen.”

Kanada: „Két gyereket nevelek, most jön a harmadik baba. Itt abszolút nem szokás kint altatni, mert az időjárás elég extrém tud lenni. Simán van mínusz 35 fok, aztán pár napon belül nulla. Mínusz tíz alatt nem viszik ki a gyerekeket. A lakás hőmérséklete külön dolog. Rá kellett jönnünk, hogy hiába van kint mínusz 20 fok, a gyerekek utálják, ha meleg van a szobában éjjel, szóval nálunk 18 fokra van belőve a szoba. Pizsi, alvózsák, és alszanak, mint a bunda.”

Anglia: „21 hónapos áprilisi kislányom szinte születése óta kint alszik napközben a teraszon, és csakis ott tudom elaltatni. Esténként pedig minden gond nélkül elalszik magától a 20–21 fokos szobában, és ezzel itt mi a melegkedvelő kategóriát képviseljük. Még soha nem volt beteg.”

Franciaország: „Amikor kint éltünk egy évig, a földszinten volt a lakásunk egy régi kis társasházban. A nagyfiam azon a télen volt egy–másfél éves. Mindennap sétáltam vele addig, amíg el nem aludt, majd a belső udvaron hagytam babakocsiban betakargatva az ablak alatt, hogy meghalljam, ha ébredezik, amíg én bent főzök, teszek-veszek. A házinéni, madame Lafage rendszeresen becsengetett hozzám, hogy tudok-e róla, hogy kint hagytam a gyereket, ez itt nem szokás, biztos meg fog fagyni…”

Valójában nem fázik meg a gyerek

A gyerekek hideghez szoktatása, úgy tűnik, se nem szokatlan, se nem ördögtől való gondolat. Az ötgyermekes gyermekorvos, dr. Aschenbrenner Zsuzsanna is úgy gondolja, egy kis hideg nem árt. A szabadban levegőzés, séta vagy játék a test és a lélek számára is hasznos: levezeti a feszültséget, megnyugtat.

Mint a szakember hangsúlyozza:

tévhit, hogy a hideg levegőn tartózkodás mindenképpen fokozza a megfázásos megbetegedések kockázatát. Tulajdonképpen az elnevezés is félrevezető: az orrfolyással, torokfájással járó kórképeknek ugyanis nincs közük ahhoz, hogy fázunk-e: ezek vírusos megbetegedések.

Abban azért van igazság, hogy a hideg hatására némileg romlik a légúti nyálkahártya védekezőképessége a vírusokkal szemben. Másrészről viszont a vírusok „nem kedvelik” a hideget – nem véletlen, hogy többek között az influenza sem a legkeményebb fagyok alatt, hanem enyhébb időben szokott tarolni.

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna - Fotó: Beszedics Szilvia
Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna - Fotó: Beszedics Szilvia

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna szerint, minél kisebb a baba, annál éretlenebb a hőszabályozása. Testtömegükhöz képest a kicsik viszonylag nagy felületen veszítik a hőt, ezért könnyebben kihűlhetnek, mint egy felnőtt. Ezért a doktornő alapvetően egyetért azzal az általános védőnői tanáccsal, amit annak idején friss anyukaként én is kaptam: „Adj a babára egy réteggel többet, mint magadra”. De az a pluszréteg ne egy suba legyen, hanem egy vékony kardigán. Egyébként pedig érdemes pluszruhákkal készülni a sétára, és időnként a baba nyakának hátsó részéhez benyúlva ellenőrizni a testhőmérsékletét: ha meleg, de nem izzad, akkor rendben van. Később, amikor már egyre többet mozog a kisgyerek, az izomműködés is hőt termel, ráadásul a gyerekek hőháztartása hétről hétre fejlődik, edződik.

Hűvösben aludni

„Ami a szabadban való nappali gyerekaltatást illeti, én mellette vagyok” – mondja szakértőnk. „Erre nincs protokoll, de azt szokták javasolni, hogy mínusz öt fokig nyugodtan lehet kint altatni a kicsiket. Persze tudom, Skandináviában ez a hőmérsékleti határ alacsonyabban van. Magam is gyakran altattam a szabadban a gyerekeimet, és hasonlókat tapasztaltam, mint amiről a legtöbb szülő beszámol: a gyerekek hosszabban, mélyebben aludtak, jobb közérzettel ébredtek, és később jobb étvággyal ettek.”

És az éjszakai alvás?

A gyermekorvos javaslata szerint nyáron a kinti hőmérsékletnél öt–nyolc fokkal legyen kevesebb a szobában, a télre vonatkozó ajánlások pedig 20 fokot mondanak.

Ilyenkor tanácsos arra is odafigyelni, hogy a fűtés miatt szárazabb lehet a levegő, amitől kiszáradhatnak a nyálkahártyák. Érdemes beszerezni egy párásítót, lehetőség szerint olyat, amibe szükség esetén gyógyhatású készítményt is lehet csepegtetni. (Vagy: a mosott ruhát a gyerek szobájában teregesd ki – de ez nem biztos, hogy napi rendszerességgel kivitelezhető.)

Mint a doktornő magyarázza, éjszaka mindenképpen jobb hűvösben aludni – nekünk is, nemcsak a gyerekeknek. Elalváskor hőt adunk le: ilyenkor szabadulunk meg az egész napos izommunka során termelődő energiától. Ezt a hőleadást könnyebb hűvösben megtenni.

Palya Bea és Wim Hof

Úgy tűnik tehát, hogy érdemes megbarátkozni a hideggel. Palya Bea énekes-dalszerző két éve szerette meg a „hidegezést”, ami tapasztalatai szerint egészségessé, szabaddá, könnyűvé, ellenállóvá, teherbíróvá, vidámmá, a természettel együtt lélegzővé tesz. Bea Wim Hof extrém sportoló módszerét sajátította el, amely egy speciális légzéstechnikán és a testünknek a hideghez való hozzászoktatásán alapul.

„A test a legnagyobb tanító. Nem győzöm figyelni és tanulni tőle. Folyamatosan keresem a fejlődés lehetőségét, és mellesleg lenyűgöz, hogy az egyik témakörtől, kérdésfelvetéstől, tanítótól hogyan jutok el a másikig, a szexualitástól a hidegig, a táncig, majd az énekhangig – hiszen minden mindennel összefügg. 

Palya Bea - A fotó Palya Bea tulajdonában van

Bea szerint, aki nyitott a hideggel való kísérletezésre, az tartsa be a fokozatosság elvét, és ne akarja megspórolni a gyakorlást. Ő egyébként nem akar meggyőzni senkit, de szívesen megosztja az élményeit. „Megtapasztaltam, hogy

a testem tényleg képes alkalmazkodni a hideghez, ha megadom neki ezt a lehetőséget. Élőbb, frissebb vagyok azóta, beteg sem voltam két éve, a bőröm feszes, a kabát fel sem kerül rám.

És képes vagyok két órán át hideg szélben klipet forgatni lenge ruhában, miközben télikabátos, lila szájjal didergő kedves operatőrök értem aggódnak, én meg mondom nekik: srácok, Wim Hof!”

„Eddig egyfajta ellenállásban töltöttem a teleket, én, aki a saját belső legendám szerint egy nyári, forró ember vagyok. Most pedig nemhogy nem menekülök a tél elől, hanem boldogan élem meg azt a frissességet és éber tudatosságot, amit a hideg hoz” – mondja Bea, és hozzáteszi, hogy mindez természetesen nem új, hanem egy ősi tudás, és mindenkinek melegen (haha) ajánlja Hamvas Béla: Tibeti misztériumok című fordítását.

Wim Hof metódusának részletes ismertetése már végképp nem fér bele ebbe a cikkbe, de mint Beától megtudom, Hof azután nézett szembe a hideggel, hogy a felesége öngyilkos lett.

„Amikor mész fel a hegyre, és szembefúj a jeges szél, nem tudsz azzal foglalkozni, hogy fáj a szíved!

Hidegterápia

Terápia lenne a hideg? Abszolút! Igaz, elsősorban nem lelki értelemben.

Mint dr. Vass Ilona bőrgyógyász-kozmetológus mondja, a hideg több jótékony hatással bír az emberi szervezetre, mint a meleg. Erősíti a keringést, edzi az immunrendszert, enyhíti az izomlázat (ennek különösen sportolók esetében van nagy jelentősége), és csökkenti a fájdalmat. A fájdalomcsillapító-hatás az úgynevezett kapuelméleten alapul. A fájdalomérzetet közvetítő idegrostok ugyanis lassabban vezetik az ingerületet, mint a hidegérzetet közvetítő idegrostok. És mivel a két idegrost ugyanott lép be a gerincvelői központba, csak az egyik győzhet: a gyorsabban bejutó információ kiüti a másikat. 

Mielőtt fájdalomcsökkentés céljából kirohannál a tízfokos szabadba, sietek hozzátenni, hogy itt mínusz 60 és mínusz 100 fokokról beszélünk. A teljestest-hidegterápiát hidegkamrákban lehet igénybe venni. Ezek szaunára hasonlító, egymásba nyíló fülkék. Fél percet kell eltölteni a melegebb kamrában, majd onnan kettő–öt percre átmenni a hidegebbe. Érdemes fürdőruhát viselni (de azért sapkát és szájmaszkot is – a koronavírustól függetlenül is, védendő a könnyen „lefagyó” orrot és szájat), hogy minél nagyobb bőrfelület ki legyen téve a hidegnek. 

Már az első alkalom után két–három óra fájdalommentesség várható, tíz kezelés pedig akár fél évig tartó nyugalmat is hozhat egy krónikus fájdalommal küzdő beteg számára.

Vajon hogyan jön létre ez a hosszú távú hatás? Talán valamiféle megszokásról van szó? Szakértőm azt mondja, igen, egyfajta tanulás is áll a háttérben:

az agy „megtanulja, hogy már nem fáj”. 

Hú, de jól hangzik, ez vajon lelki fájdalom esetében is hatásos? Sajnos nem feltétlenül, hiszen bonyolult pszichés folyamatokról van szó. Depresszió, alvászavar esetében viszont javulás figyelhető meg. Állítólag mindenki mosolyog, amikor kijön a hidegről – bár ez inkább a sokkterápia révén felszabaduló endorfin miatt van. 

A nemzet rozmárja

Endorfinban biztosan Schirilla Györgynek is bőven van része, különben mi venné rá arra, hogy húsz éve minden télen átússza a jeges Dunát? (A tavalyi az első év, amikor ez a járvány miatt elmaradt.)

„A hideg józanít, frissít, fiatalít. Én hamarosan hatvanéves leszek, és biztos vagyok benne, hogy a hidegnek köszönhetem, hogy makkegészséges vagyok.

A hideg arra inspirálja az embert, hogy nagyon összpontosítson. Megjegyzem, a férfiasságot is remekül edzésben tartja… A hideg a legjobb barátom!”

Neki elhisszük.

Dudics Emese

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Irina Shpiller