„Embereket kényszerítek arra, hogy lefürödjenek” – 42 szülői definíció másképp
Mondd el nekem, hogy gyerekeid vannak, anélkül, hogy ezt így kimondanád! – hívta játékra a követőit a Life of Dad Instagram- oldal egyik tagja, majd meg is adta a kezdőlökést egy példával: „Folyamatosan olyan ételeket készítek, amit mindenki szeret, hogy aztán kiderüljön: valami varázslatos okból kifolyólag ezúttal azt pont nem szeretik.” Aztán elolvastam a kommenteket is, és miközben egyre szélesebb mosolyra húzódott a szám, titokban hálát adtam az égnek, amiért az én utódaim lassan, de biztosan kezdenek kinőni a gyereksorból. Fiala Borcsa gyűjtése.
–
Persze, van, amit nem lehet elfelejteni, hiába telik el több év, netán másfél évtized is, így én is pontosan emlékszem: mindig pontosan tudtam, hogy az adott lakásban hány éves gyerekek laknak, még ha azok nem is tartózkodtak épp odahaza. Elég volt csak ránézni a könyvespolcra, és rögtön meg tudtam állapítani, mekkorák a gyerekek: például abból, hogy milyen magasra vannak téve a törékeny holmik. Szerencsére legóra sem léptem ezeregy éve, de nemcsak annak a sunyi, mindent elöntő fájdalmára emlékszem, hanem az örök vágyódásomra azután, hogy legalább egyszer, egyetlenegyszer mehessek el úgy vécére, hogy nem bújik hozzám közben valaki, de még az ajtó másik feléről sem dörömböl be, hogy mikor végzek már, és tényleg, hogy lehet odabent ennyit szarakodni.
A felnőtt fejjel tökéletesen érthetetlen és logikátlan hisztériarohamok is bevésődtek az agyamba, még ha nem is feltétlenül tudtam azonosulni az olyan horderejű problémákkal, mint hogy a babakocsit nem lehet áttolni a kerítésen (felháborító!), a Túró Rudin megrepedt a csokimáz (skandalum!!), vagy a másik félliteres poharába nyilvánvalóan egy cseppel több szörp jutott (alapos indok a világgá menésre!!!). És igazán csak most, hogy már valóban át tudom aludni az éjszakákat, tanultam meg értékelni, milyen jó is az, hogy az embert nem ébreszti fel hajnali háromkor egy cérnavékony hangú kisfiú azzal, hogy unatkozik, és szórakoztatásra vágyik. (Persze, roppant büszke vagyok rá, hogy ennyire színes egyéniségnek tart, hisz szerinte még álmomból felverve, éjnek évadján is tudok szórakoztató lenni.)
Szóval, ahogy az angol mondja, „been there, done that”, pontosan értem az alábbi szülői vallomások mögött meghúzódó fájdalmas, de egyben imádnivaló, fárasztó, de mégis szívmelengető eseményeket. Hiszen ezek azok a dolgok, amikre az ember aztán derűs nosztalgiával vegyes megkönnyebbüléssel fog tudni visszatekinteni. No de nem húzom tovább a szót, lássuk, hogyan lehet elmondani, hogy van gyereked anélkül, hogy kimondanád: van gyereked. Ha pedig megihlettek ezek a rövid szösszenetek, mindenképp folytasd a sort a Facebookon kommentben!
1.
Senki sem hallja, mit mondok, hacsak nem kiabálok teli torokból.
2.
Kitakarítom a házat, hogy fél óra múlva újra óriási legyen benne a felfordulás.
3.
Rendszeresen találok összerágcsált dolgokat a lakásomban, pedig nincs is kutyám.
4.
Az alvás nálunk nemlétező jelenség, ugyanis senki sem kultiválja a házunkban.
5.
Ha belépek a nappaliba, garantáltan rátaposok egy legóra.
6.
Az összes lakótársam fiatalabb nálam, szelektív a hallásuk, szinte minden dologban kénytelenek rám hagyatkozni, viszont lassúak és összeszedetlenek, ha nekem kell valamiben segíteniük.
7.
Karácsony óta mást sem hallok, mint: „tudsz ebbe elemeket venni, légyszi?” – napjában 647-szer.
8.
Imádják azt a kaját, amit a haverjuknál kapnak, de itthon ugyanazt már ki nem állhatják!
9.
Le vagyok égve.
10.
Újra és újra meghallgatom ugyanazokat a számokat, és úgy csinálok, mintha szeretném őket.
11.
Hogy micsoda? Bocs, nem hallottam a kérdést a sikítozástól.
12.
Napi hatszor kell kipumpálnom a vécét.
13.
Hetente kimosok egy nagy hegynyi szennyest, amiben az én részem mindösszesen öt darab bugyogó, minden egyéb más emberek holmija.
14.
Minden ételt állva eszem meg, mert semmi értelme leülni.
15.
Három éve nem kakiltam egyedül.
16.
Embereket kényszerítek arra, hogy lefürödjenek.
17.
Imádok arra ébredni hajnali háromkor, hogy egy hang közel hajol az arcomhoz, és azt suttogja: „Tényleg léteznek sárkányok?”
18.
Kávét csak hidegen iszom.
19.
Nem a saját döntésemből kifolyólag, de vasárnaponként már hajnali fél hatkor talpon vagyok.
20.
Soha nem tudhatom, hogy ha ételt vagy italt kínálok valakinek, annak majd megörül, vagy épp ellenkezőleg, begurul tőle.
21.
Néha a fürdőszobában eszem meg a desszertet.
22.
Rendszeresen mások után sikálom a vécét.
23.
Minden este komoly vitát kell folytatnom a fogmosás fontosságáról.
24.
Mindennap halálosan fáradt vagyok, mégis felkelek az éjszaka közepén.
25.
Senki sem hallgat rám.
26.
Rettentően vágyakozom némi csönd után. De amikor megkapom, rögtön azon kezdek el tűnődni, vajon milyen disznóságok folynak a háttérben?
27.
A házam úgy néz ki, mint egy tornádó sújtotta vidék.
28.
Kívülről tudom a Disney-filmek zenéit.
29.
A cipőmet a múltkor a vécében találtam meg.
30.
Vacsora közben vonat- és repülőhangokat utánozok.
31.
A fürdő a pánikszobám. Néha.
32.
Vettem egy epres tejitalt valakinek, aki egész nap emiatt nyaggatott, hogy aztán másfél órán keresztül próbáljam a felzaklatott idegeit megnyugtatni, amiért a dobozon egy cseresznye is volt.
33.
Ma negyedszerre megy a mosógép.
34.
Egyik kolléga sem hallgat a vezetőségre.
35.
Csak az fél órába telik, hogy beüljek az autóba.
36.
Állandóan a villanyt kapcsolgatom mások után.
37.
Simán hazavágom a lakótársam napját azzal, ha rossz bögrében adok neki inni.
38.
Egész nap egy olyan buli után takarítok, ahová nem hívtak meg.
39.
Mostanában nagyon szeretek bejárni dolgozni.
40.
A foltokkal kapcsolatban folyamatos dilemmában élek: kaki vagy csoki?
41.
Körülöttem minden ragad.
42.
Van egy nagyon komoly okom, amiért mindennap boldogság hazaérni.
Fiala Borcsa
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/MoMo Productions
