Millióknak elérhetetlen luxus, pedig már 160 éve feltalálták

–

Kis vízöblítésesvécé-történti érdekességek

Vízöblítéses latrinák már az időszámításunk előtti évszázadokban is léteztek, ám amitől a jelenlegi rendszer igazán csodás lett, az az, hogy a vécék egy csatornahálózatra rácsatlakoztatva működnek, és U alakú csőkialakításúak, ami a szagzárást segíti elő, vagyis nyoma sem marad a bűznek.

A csatornahálózat kiépítése előtt az „éjjeli emberek”, vagyis takarítócsapatok járták körbe a városokat, és ürítették ki a nap folyamán összegyűlt ürüléket a házak pöcegödreiből. (Mondtam én, hogy nem akarunk belegondolni.)

Az első vízöblítésesvécé-szerűséget I. Erzsébet brit királynő keresztfia, Sir John Harington találta fel, 1596-ban.

A készülék egy tálból és egy tároló részből állt, és 28 liter vízzel öblített. Ez rengeteg, főleg, hogy akkor még csatornahálózat sem volt, szóval a víz a vécében maradt. (De állítólag elegendő volt minden húsz használat után egy öblítés.)

Természetesen ez a kezdetleges vécé nem szüntette meg a kellemetlen szagokat, és a királynő szerint nagyon hangos is volt. Még szerencse, hogy végül nem ezt szabadalmaztatták pár száz évvel később.

1775-ben Alexander Cummings skót mérnök feltalálta azt az S alakú csőrendszert, aminek a továbbfejlesztett változatát a mai napig használjuk.

Ezen az alapon javított néhány részletet Joseph Bramah, akinek a nem kézi öblítésű vécéjét 1778-ban szabadalmazták, és aki el is kezdte gyártani. Ezt a modellt a XIX. századig használták, elsősorban hajókon.

A XIX. században a csatornahálózat fejlődése is lehetővé tette a vízöblítéses vécé elterjedését.

1851-ben a világkiállítás egyik attrakciója a fizetős, nyilvános vécé volt, ez George Jennings nevéhez fűződik. Egy pennyért tiszta vécé, törülköző, fésű és cipőtisztítás járt. A világkiállítás alatt 675 ezer penny gyűlt össze.

Az „elköltök egy pennyt” ekkor lett udvarias célzás a vécéhasználatra. (Kicsit elegánsabb, mint, mondjuk, a „dobok egy sárgát”.)

1852. február 2-án nyílt meg a világ első állandó nyilvános férfivécéje a Fleet Street 95. szám alatt, majd kilenc nappal később a női is, a Bedford Streeten. Röpcédulákkal, sőt a The Timesban feladott hirdetéssel is próbáltak reklámot csinálni a nyilvános „pihenőszobának”, amelynek használatáért két pennyt kellett fizetni, de az első hónapban mindössze 58 férfi és 24 nő vette igénybe a szolgáltatást. Fél éven belül így mindkét vécé bezárt.

Thomas Crapper vízvezeték-szerelő és üzletember nyitotta meg a világ első vécébemutató szalonját, ahol az emberek megtekinthették a különböző termékeket. Szintén ő kapta a megtisztelő felkérést, hogy a Buckingham-palotát és a windsori kastélyt is ellássa toalettekkel. Ő szabadalmaztatta a vízöblítéses vécét 1861-ben – bár nem ő találta fel, csak továbbfejlesztette a már működő találmányokat.

Ez a „félig feltalálás” is elég volt ahhoz, hogy a nevéből kialakuljon a „crap” szó, amit angol nyelvterületen most is a szar megnevezésére használnak.

1870-ben Thomas William Twyford feltalálta az önállóan álló kerámiavécét (ami nem egy komódszerűségbe van beépítve), ami már egészen hasonló volt a maiakhoz.

A jelenlegi szabályozás szerint négy liter lehet az öblítés során felhasznált vízmennyiség – csak hogy legyen összehasonlítási alapunk az első, 28 literes verzióval.

A már említett Thomas Crapper az 1880-as években feltalálta az U alakú, szag szempontjából az S-nél sokkal jobb vécéelemet, ami azóta is fontos része.

Mi a jó a vécében? Újabb és újabb szintek

Az azóta eltelt pár röpke év során pedig a vécé nemcsak a hétköznapi élet részévé vált minden olyan szerencsés helyén a világnak, ahol elérhető (mert sajnos még mindig nem mindenhol evidencia), hanem sokak (például minden egyes szülő) számára a nyugalom szigetévé is.

Ismerek olyanokat (persze csak nagyon távolról), akik komplett könyveket olvasnak ki a „hideg” deszkán ücsörögve (nem tapasztalatból mondom, csak a fizikatanulmányaimra alapozva, hogy egész gyorsan átmelegszik). Apák és anyák folytatnak vérre menő küzdelmet azért, hogy ki stoppolhatja le a lakás fixen legcsendesebbnek számító zugát – aztán koppannak nagyot, amikor kis kezek kopognak a vécéajtón (már persze, ha egyáltalán kopognak).

Szóval a vécében nemcsak az a csodálatos, hogy gombnyomásra tünteti el azt, amit nem szívesen látsz, szagolsz és kerülgetsz, hanem az is, hogy alkalmanként egyéb funkciókat is képes betölteni. Hiszen ez az a hely, ahova még a királynő is magában jár… kivéve persze, ha pici gyerekei vannak.

A jövő vécéje

Amellett, hogy a helyiség komfortossá vagy éppen látványossá tételére természetesen rengeteg lehetőség adódik, létezik szabályszerűen trónnak kinéző, zenélő, aranyból készült és környezettudatos vécé, de a működési elve mindegyiknek ugyanaz. Számtalan kutató foglalkozik azzal, hogy a vízöblítésen túl hogyan lehetne eltüntetni, majd akár hasznosítani a végterméket. Kísérleteznek szárítással, égetéssel és préseléssel – többek között Bill Gates is támogatja ezeket a kutatásokat, mivel még mindig több milliárd ember él vécé nélkül. Mindenesetre a vízmentes vécé egyelőre elképzelhetetlennek tűnik, úgyhogy a képzelőerőnket ne is a kézzelfogható (pfuj) vécék irányába mozgassuk meg, hanem emeljük el a témát egy kicsit a szó szoros értelmében vett szartól.

via GIPHY

Te mit tüntetnél el, ha lenne egy monumentális vécéd?

Van ugyanis valami nagyon szimbolikus abban, hogy gombnyomásra szabadulunk meg a szartól – annyira sok területe lenne az életnek, ahol csodás lenne egy, a vécéhez hasonló, mindent elnyelő, gombnyomásra eltüntető találmány.

Én nagyon szívesen lehúznám az egymás ok nélküli szívatását az élet bármely területén, a gyermekéhezést, a víz- és higiénés gondokat a világ érintett részein (ha már témánál vagyunk), pár betegséget – ideértve a Covidot –, és bevallom, néhány embert is. Nemcsak széles körben ismerteket, hanem névtelen gyerekbántalmazókat például ugyanúgy.

Ti mit (esetleg kit) húznátok le a képzeletbeli, minden szart eltüntető vécéteken?

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/andreygonchar