-

Eszter: Hogy Phoebét idézzem a Jóbarátokból: „világbékét, és azt, hogy ne legyen éhezés, minden jót az esőerdőknek... ja, és nagyobb ciciket."

Géza: Egy napra mindenkit az ellensége helyébe tennék, hogy lássa a másik nézőpontját, és aztán soha többé ne felejtse el.

Sári: Megszüntetném a vallásokat. A vallások egymásnak feszülése nem vezet semmi jóra. Az országok egyformán egy 400 km sugarú kör területén feküdnének azonos természeti adottságokkal, hátha így senki nem csesztetné a másikat, és mindenki veszteg maradna.

Balázs: Szerepcseréset játszatnék egy napra az emberekkel. Jobboldali ketrecharcost a feministával, karrieristát a családanyával, gazdagot a szegénnyel, egészségeset a halálos beteggel, politikust a létminimum alatt élővel, sztárt a pályakezdővel... Mindenki olyan frusztrált, előítéletes, öntelt, és annyira botrányosan meg van győződve a saját igazáról. Hátha ez segítene egy kicsit abban, hogy jobban megértsük egymást.

Gabcsa: Ijesztő lett a végeredmény. Azt hiszem, végül nem is Isten lennék, hanem Hitler, vagy valami hasonló. Persze először a szokásos egészség, boldogság, világbéke jutott eszembe. Aztán a túlnépesedés, mint probléma. Mert ha mindenki boldog és egészséges, nincs háború és éhínség, akkor mindenki 120 évig él a Földön. És mégiscsak lesz újra éhínség meg háború. De mi alapján szelektálnék, ha én lennék Isten? Hát, persze hogy erkölcsi és etikai normák vezetnének. Na, de ki vagyok én ahhoz, hogy az én erkölcsi-etikai normáim legyenek érvényesek az egész világon?! ISTEN?! A gyerekvállalást is szabályoznám. Csak annak lehetne gyereke, aki „megérdemli". De ki dönti el, hogy azok kik? Persze hogy én! (Te, biztosan jó lenne ez a világnak?) És végül, ha már úgyis ennyi mindent tönkreb.sztam, akkor azért magamat is Angelina Jolie-vá változtatnám egy olyan napon, amikor kettesben nyaralok Braddel.

(Fiala) Borcsa: Nem nagyon változtatnék semmit. Nem azért persze, mintha ne volna mit... De nem akarnék nagy sokkot okozni a földi halandóknak azzal, hogy megélik, milyen klassz is lehetne az élet erőszak, éhezés és szélsőséges időjárás nélkül, viszont nehéz volna azzal a sok ésszel, nyitottsággal és szeretettel élni, mert másnapra visszajönne a régi fickó a saját, elbénázott projektjével. De ha egyik nap arra ébrednék, hogy én vagyok Isten, azt hiszem, nagyon hamar magányosnak érezném magam, hiszen nincsen senki, aki hozzám fogható (mondjuk, amúgy sem), és senki nem merne velem beszélgetni, csak térden állva, lehajtott fejjel monologizálna. Úgyhogy fognám magam, és elindulnék társaságot keresni, meg kideríteni, tényleg igaz-e, hogy a mennyországban jó a klíma, de nem olyan izgi a társaság. Aztán leülnék pókerezni az angyalkákkal. Nyilván azonnal tönkreverném őket, hiszen én vagyok Isten, de mivel otthon rendszerint hagyom a gyerekeket nyerni, most az egyszer végre kiélhetném magam.

Doma: Csinálnék még sok-sok száz Földet, hogy még több élet legyen. Olyan lenne a világ, mint a Csillagok háborúja. Egy csomó galaxis, fura élőlényekkel. Aztán meg teherbe ejtenék k.rva sok nőt.

(Gyurkó) Szilvi: Azon a napon, amikor én lennék az Isten(nő), nem lenne senki éhes és szomjas. Aki szükséget szenved, az enyhülést találna. Hallgatnának a fegyverek, megállnának az őserdőket kiirtó gépek. Mindenki a legjobb tudása szerint dolgozna, és úgy szeretne, mintha nem lenne holnap. Aki boldogtalan, az meglátná a fényt az alagút végén. Lelassulna az idő, és ez a nap úgy telne el, hogy mind a 24 óráját a maga teljességében élhetnénk meg. Az emberek nemcsak beszélnének, de hallgatnának is, és meghallanák amit mondanak nekik. Pont elég lenne annyi pénz, amennyink van, és csak arra vágynánk, ami elérhető.Vagy ha mégsem, akkor a vágy annyi energiával és akarattal töltsön el minket, hogy kíváncsisággal tekintsünk a jövőre... és ne félelemmel. (Szilvi a szívünkből szólt! A szerk.)

(Szentesi) Évi: Ha én lennék az Isten, akkor szerencsére lenne mellettem egy Gyurkó Szilvi, aki gondoskodna a világbékéről, a nyomor és az erőszak megszűnéséről, ezért én kérhetnék magamnak egy lakatlan szigetet, ahol csak fiatal, hosszú hajú Brad Pittek élnének, meg a világ legjobb indiai szakácsai, és ezek a fiatal Brad Pittek a husi csajokra buknának, ezért nem kellene fogyókúráznom. És így, ebben a tökéletes Kánaánban kifejleszthetném a rák ellenszerét, amit Szilvi segítségével a világ minden részére eljuttatnánk. De én a globális gyógyulás után sem mennék el a szigetről, mert könyveket írnék a tökéletes boldogságról, és csak nézném egész nap egy hatalmas tál Murgh Makhani mellett, ahogy a fiatal, hosszú hajú Brad Pitt halászik a tornác előtt a tengerben.

(Prónay-Zakar) Gina: Ha én lennék az Isten, akkor 24 órára beköltöznék az emberekbe, hogy mindenki érezze, milyen isteninek lenni. A hétmilliárd ember egycsapásra megértővé, szeretővé, gondoskodóvá válna, írmagja sem lenne a gyűlölködésnek, fafejűségnek, manipulálásnak. Nem félnénk attól, hogy elmondjuk a körülöttünk lévő embereknek, mennyire szeretjük őket, és senki nem húzódna vissza a csigaházába. Aztán, amikor lejárna a megbízásom, akkor mindenki rájönne, hogy amúgy is isteniek, és jöhetne a világbéke. Ja, és valahogy megszüntetném ezeket a k.rva határidőket. Meg a csekkbefizetést.

(Pásztory) Dóri: Ha én lennék Isten, akkor folyamatosan növeszteném a Földet, hogy békében elférjünk rajta. Az érzelmi intelligenciát két kézzel szórnám, a félelmet pedig elkoboznám. Marci isteni elnök lenne, Szilvi a Békéért és Szeretetért felelős főtanácsadó. Borcsa lenne a Hedonista Szakállamtitkár, Töpörtyű és Ropogós Kenyér miniszteri biztosokkal, Kriszta írná a Bibliámat, plusz elvinne mindenkit egy körre. Az újszülötteket Gabihoz vinnénk először, aki egy mesét adna útravalónak, a szülőknek pedig a mesélés képességét. Szentesi lenne az Egyesült Nemek (és Igenek) Szövetségének főtitkára, vörös rúzzsal tanítana meg csókolni, szeretni, a mának élni. Bea dekorálná a csodás kis birodalmamat. Gina lenne az Örök Gyerekek Alapítványának elnöke, Barnuska pedig az Önfeledt, Gurgulázó Kacagásért Felelős Minisztériumot vezetné. Anett lenne a WHO (World Humor Organisation) első embere, Csenge pedig felügyelné a Tehetségtermelési Osztályt. Mindenki jobban élne, mint négy éve! Szavazz rám! Dóri for God! (Mi biztos, hogy Rád szavaznánk, Dóri! A szerk.)

(Kormos) Anett: Több válaszom is van.  A nagyképű: de hát én vagyok az Isten!

Amit minden nőnek válaszolnia kellene erre a kérdésre: ha én lennék Isten, rögtön megkérdezném Ákost, hogy mit csináljak, ő úgyis jobban tudja.

Az igazi: ha tényleg én lennék, akkor megpróbálnék azonnal lemondani. Sok meló, nagy felelősség, kevés alvás, van nekem elég bajom így is. Ha nem tudnék lemondani, akkor megválasztanék egy alistent, aki mindent elsimít, amíg átadnám magam a hedonizmusnak. Ami az én esetemben azt jelenti, hogy nem csinálnék semmit. De persze azért rajta tartanám a szememet hű beosztottamon, két-háromezer évente ráküldenék egy sms-t, hogy mi van. A válasz terjedelmét pedig két karakterben maximalizálnám, jelezve, hogy egy OK-ra számítok.

Csaba: Az adott napon mindenki választhatna két embert, akitől visszakapná azt, amit ő adott neki az elmúlt évben. Akinek a legrosszabbat tette az illető, ugyanazt kapná vissza tőle, mint amit okozott neki. Akinek pedig a legjobbat okozta, attól is ugyanazt kapná vissza. De nem lehetne senkit meggyilkolni vagy fizikailag bántani.

Adja Isten, hogy teljesüljenek a kívánságaitok!

Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/ Jackson David