–

A hatvanas évek Amerikájában mindennapos volt a bőrszínek alapján történő megkülönböztetés, a polgárjogi mozgalmak pedig nagy erőkkel küzdöttek azért, hogy minden állampolgárt egyenlő jogok illessenek meg. (A polgárjogi mozgalom egyik kiemelkedő alakjáról, Martin Luther Kingről itt írtunk.)

1965-ben Los Angeles egyik kerületében egy fehér rendőr ittas vezetés gyanúja miatt félreállította Marquette Frye-t. A fekete férfi és a rendőrök között vita kerekedett, aminek dulakodás lett a vége (arról megoszlanak a beszámolók, hogy a rendőrök alkalmaztak-e erőszakot a férfi letartóztatása közben), amihez több járókelő is csatlakozott. A helyi rendőrség és a lakosság között régóta fennálló feszültség hat napig tartó, Watts-lázadás néven elhíresülő zavargásban csúcsosodott ki, ami 34 halálos áldozatot követelt, több mint ezren megsérültek, és több száz épület égett porig. A tudósítások többféle magyarázattal próbáltak szolgálni az eseményekre, az utókor számára mindez a közösség válaszaként maradt meg, amivel a nélkülözésre és kilátástalanságra, elnyomásra reagáltak.

A közösségnek egységre van szüksége

A több, a feketék egyenjogúságáért dolgozó mozgalomban is aktív szerepet vállaló férfi, későbbi egyetemi tanár és akadémikus, dr. Maulana Ron Karenga a Watts-zavargások után úgy gondolta, az afroamerikai közösségnek nagy szüksége lenne egy olyan ünnepre, ami „alternatíva lehet a mainstream ünnep helyett, és lehetőséget ad, hogy magukat és a történelmüket ünnepeljék ahelyett, hogy a többségi társadalom gyakorlatához alkalmazkodjanak”. 1966-ban alkotta meg a kwanzaát, ami a számos afrikai kultúrában jelen lévő aratási vagy elsőgyümölcs-ünnepségek hagyományaira épít. Az ünnep neve is a szuahéli matunda ya kwanza kifejezésből ered, ami első gyümölcsöt jelent (az extra a betű pedig állítólag azért került az ünnep nevének végére, mert az első ünnepen hét gyerek vett részt, és szerették volna, ha mindegyikőjüknek jut egy betű).

Az Amerikai Egyesült Államokban és az afrikai diaszpóra más területein (például a karibi térségben és Dél-Amerikában) megtartott ünnep a közös értékek és történelem, a család és a közösség ünnepe, amellyel afrikai gyökereikhez kapcsolódnak. Az ünnep gerincét hét alapelv adja, amely az afrikai kontinens törzseinek kultúrájában, és a diaszpóra lakosainak szokásaiban is megtalálható értékeket tükrözi.

Ezek az egység (umoja), önrendelkezés (kujichagulia), közös munka (ujima), kooperatív gazdaság (ujamaa), cél (nia), kreativitás (kuumba) és hit (imani).

Fontosak a tárgyak

A hetes szám az egész ünnepet áthatja, a hét napig (december 26-tól január 1-jéig) tartó ünnepséghez hét fontos, szimbolikus tárgy is tartozik. A mazao (termény) a munkát jelképezi, amellyel a felmenők megteremtik a következő generáció jövőjét, és azt, hogy az aratási ünnepeken tapasztalt öröm, hála és egység is mind a közösség kemény munkájának gyümölcse. A mkeka egy szalmából vagy textilből készült szőnyeg, ami a stabil alapokat képviseli, minden más szimbólumot ezen helyeznek el. A kikombe cha umoja az egységet szimbolizáló pohár, amelyből a hatodik napon tartott karamulakomán isznak egymás után a családtagok, ez az összetartozásukat képviseli. Számos afrikai kultúrában a felajánlások, áldozatok utolsó kortya mindig az ősöket illeti meg, ezért miután ittak a pohárból, a legidősebb jelenlévő a négy égtáj felé locsolja a felajánlást (ami általában víz, gyümölcslé vagy bor), ezzel megtisztelve az ősöket, és áldást kér, mielőtt a maradékot a földre locsolná.

A kwanzaa utolsó napján apró ajándékokkal kedveskednek egymásnak a család és a közösség tagjai, ez a zawadi. A szimbolikus, gyakran kézzel készített, vagy az afrikai örökséghez kapcsolódó ajándékok a növekedést, a sikert hivatottak támogatni. 

Az ajándék elfogadása egyfajta morális kötelezettség, hogy a megajándékozott megtartja ígéreteit, és osztozik a családi élet felelősségeiben.

Az ünnep talán legszembetűnőbb eszköze a kinara gyertyatartó, amely hét gyertyájával (mishumaa saba) központi eleme az ünnepi hagyományoknak. A gyertyatartó az ősöket szimbolizálja, a bele kerülő hét gyertya pedig (három piros, három zöld és egy fekete) a nehézségeket, az életet adó földet és az afrikai ősökkel büszkélkedő embereket szimbolizálja. A gyertyák színei sok helyen a dekorációkon és az öltözeteken is visszaköszönnek.

Középpontban a gyerekek

A mihindi a gyerekeket szimbolizáló kukoricacső, amely elmaradhatatlan kelléke az ünnepi asztalnak. Annyi kukoricacső kerül a többi szimbolikus tárgy mellé a mkekára, ahány gyerek van a családban, ahol pedig nincs gyerek, ott is kerül az asztalra legalább kettő, mert hagyományosan mindannyian felelősek a közösségükben élő gyerekekért akkor is, ha nincs köztük biológiai kapocs. Ez a gondolat a törzsi időkig nyúlik vissza, amikor minden gyerek biztonságáért és jólétéért a közösség együtt felelt. (A nigériai mondás is ezen alapszik: Egy gyerek felneveléséhez egy egész falu kell.)

A kwanzaa idején az asztalra kerülő kukoricacső emlékeztetőül szolgál, hogy minden szeretetet és gondoskodást, amit a családtól és a közösségtől kapott az egyén, felnőve továbbadja az új generációnak.

A gyerekeknek a kinara gyertyáinak meggyújtásában is központi szerep jut. Az ünnep hét estéjén összegyűlnek a családok, és a család egy tagja (ha van, akkor gyerek) meggyújtja a soron következő gyertyát, és a hozzá kapcsolódó alapelvről beszélgetnek. Fontos, hogy a gyerekek is elmondhatják, számukra mit jelent az alapelv, és a családtagjaikat meghallgatva tanulhatnak a történelmükről, kultúrájukról. Az első este a fekete gyertyát gyújtják meg, és az egységről (umoja) beszélgetnek, ezután pedig mindennap eggyel többet gyújtanak meg. 

Egy politika- és vallásmentes ünnep

Bár vannak, akiknek a szemében a kwanzaa a karácsony helyettesítője, Ron Karenga célja nem ez volt, hanem az afrikai kulturális örökség megerősítése, és

egy olyan ünnep megteremtése az afrikai diaszpóra számára, amelyet vallástól függetlenül közösen ünnepelhetnek,

és nem kapcsolódik egyik vagy másik ország történelmi eseményéhez (ellentétben például a Juneteenthszel). Az alapító szerint nemcsak hogy bármilyen vallású feketék ünnepelhetik, de azokat is szívesen látják, akiknek nincsenek afrikai gyökereik, de úgy érzik, szeretnének többet tudni a kultúráról, és szövetségesként tenni vágynak egy egyenlőbb társadalomért.

A kwanzaa 1979-ben kezdett szélesebb körben is terjedni az Egyesült Államokban, az évtized végére a mainstream afroamerikai kultúrában is megjelent. A nyolcvanas évek végére pedig több közösségi intézményben is tartottak kwanzaa ünnepségeket, néhány tankerületben pedig elkezdtek kidolgozni tananyagot, hogy megismertethessék a diákokat a kwanzaa értékeivel és történetével. A kilencvenes évekre már széles körben ünnepelték, és állami szinten is nőtt az elismertsége. 1997-ben Bill Clinton elnöki nyilatkozatában ismerte el az ünnepet: „Ahogy Amerika a megújulás és a megbékélés útjára lép, a kwanzaa alapértékei nemcsak az afroamerikaiaknak, de minden amerikainak igazan csengenek.” 

„Ha valaki karácsonykor kéri meg a párja kezét, az belül egy kicsit bizonytalan”

WMN Ünnp – 2023. december 26. – ZKB

Bár minden család máshogy ünnepli a kwanzaát, és a „kötelező” elemeken túl rengeteg hely van a kreativitásra az ünneplésben, az említetteken kívül gyakoriak a dalok és táncok, afrikai dobok, történetek és versek, valamint a közös étkezés, ahol tradicionális afrikai és a diaszpórából származó (például jamaicai, dél-amerikai) ételeket fogyasztanak. A legfontosabb pedig, hogy továbbadják közös múltjuk legfontosabb értékeit a következő generációnak, ezek az identitás és a közösség alappillérei.

Forrás: ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Lisa5201

Pichler Zsófi