–

Az amerikai polgárháború az északi szövetségi államok csoportja (más néven: unionisták) és a déli államok konföderációja között zajlott 1861 és 1865 között. A fegyveres konfliktus kirobbanásának számos, egymással összefüggő oka volt, például az eltérő ütemű gazdasági fejlődés és a mezőgazdasági berendezkedés. A rabszolgaság kérdése volt azonban mind közül a leghangsúlyosabb.

Az USA történetének legvéresebb háborúja során végül az északiak kerekedtek felül, ennek következtében pedig felszabadították a rabszolgákat. Ez a hír azonban nem jutott el mindenkihez.

Az utolsó rabszolgatartó állam

Texasban csak két hónappal a polgárháború befejezése (és két évvel Abraham Lincoln Emancipációs Kiáltványának hatályba lépése) után, 1865. június 19-én szabadították fel a rabszolgákat. Sok kérdést felvet, a texasiakhoz miért nem jutott el a hír hamarabb – egyesek szerint, mert a hírvivőt útközben meggyilkolták, de vannak, akik szerint a rabszolgatartók igyekeztek minél tovább eltitkolni az információt, hogy a rabszolgákat továbbra is az ültetvényeiken tartsák.

Az is elképzelhető, hogy a katonaság megvárta, míg learatják a gyapottermést, mielőtt Texasba mentek volna kikényszeríteni az Emancipációs Kiáltványt.

Gordon Granger tábornok végül egy galvestoni erkélyről olvasta fel a hármas számú utasítást, amely kimondta: az Emancipációs kiáltvánnyal egybehangzóan Texasban is minden rabszolga szabad. „Ez a személyi és tulajdonjogok teljes egyenlőségét jelenti korábbi rabszolgatartók és rabszolgák között, kapcsolatuk foglalkoztató és foglalkoztatotti viszonyként működik tovább. A felszabadítottaknak azt tanácsoljuk, maradjanak jelenlegi otthonukban, és dolgozzanak bérért” – állt az utasításban.

Édes szabadság

Az örömhírt az egykori rabszolgák imádsággal, lakomával, énekléssel és tánccal ünnepelték, új ruhát öltöttek a szabad élet szimbólumaként. Utóbbi azért is fontos, mert a rabszolgaság ideje alatt sok helyen törvények korlátozták a ruházkodásukat is, ezért a felszabadulásuk ünneplésekor többen a folyókba, csatornákba dobták régi, elnyűtt viseletüket, és a korábbi „gazdáiktól”, az ültetvényesektől szerzett új ruhákban ünnepelték a szabad életet.

Voltak, akik szabadságuk első lépéseként elhagyták az addigi rabságot jelentő földeket, és a szomszédos államokba, vagy északra mentek új életet kezdeni. Ennek a szabadságmámoros június 19-i napnak kívántak emléket állítani a juneteenth, amelyen a függetlenségüket ünnepelték. 

Az afroamerikaiak körében aztán más államokban is elterjedt az ünnep:

beszédekkel, imádsággal és egyéb vallási szertartásokkal, tánccal, piknikkel, edukatív programokkal emlékeztek meg a felszabadulásról, miközben a közösség idősebb tagjainak segítségével elevenítették fel a múltat.

Sokan a korábbi rabszolgák közül pedig Galvestonba zarándokoltak családjaikkal.

Nem mindenhol látták őket szívesen

Az ünnepségek sok helyen ütköztek nyílt ellenállásba a fehér lakosság részéről, néhány városban nem is engedték a közösségi területeket használni az összejövetelekhez. Emiatt a juneteenth napi programjai sokszor félreeső területeken, folyópartokon, tisztásokon zajlottak, vagy az egyház biztosított nekik helyszínt.

Ez a helyzet később, ahogy az afroamerikaiak is szerezhettek földtulajdont, megoldódni látszott, mivel közülük sokan a közösségnek adományozták területeik egy részét, hogy ott tarthassák a megemlékezéseket (így jött létre az Emancipáció Park is a texasi Houstonban). Időnként előfordult, hogy fehér földbirtokosok zavarták meg az ünnepségeket, hogy munkásaikat visszaparancsolják dolgozni, ám sokan szabadnapot biztosítottak munkavállalóiknak június 19-re, néhányan pedig étellel és adománnyal is támogatták a megemlékezést.

Változó idők

Az 1900-as évek elején a gazdasági és kulturális nehézségek miatt megcsappant a hagyományt követők száma. De szerepet játszott benne az is, hogy az otthoni oktatást elkezdte széles körben felváltani az iskolai, ahol a rabszolgaságról kevesebb szó esett.

A tankönyvekben sokszor csak a Lincoln-féle Emancipációs kiáltvány szerepelt, a két évvel későbbi júniusi nap, ami a közel 250 ezer texasi rabszolga felszabadítását hozta, legtöbbször kimaradt a tananyagból.

A húszas évek világválsága miatt sokan kényszerültek vidékről a nagyvárosokba költözni munka reményében, itt azonban a munkáltatók nem nézték jó szemmel, hogy afroamerikai munkavállalóik szabadságot kértek erre a napra – így amikor nem épp hétvégére esett június 19., nagyon kevesen engedhették meg maguknak, hogy összegyűljenek ünnepelni.

A századközepi polgárjogi mozgalmak aztán sok afroamerikai fiatalt vontak be a faji egyenlőségért folytatott küzdelembe, amit sokan összekötöttek őseik küzdelmeivel. A tüntető diákok a ruhájukra tűzték a Juneteenth jelvényét, az 1968-as Szegény Emberek Mozgalmának résztvevői közül pedig többen elkezdték feléleszteni lakóhelyükön a Juneteenth hagyományát. Texasban 1980-ban lett állami ünnep, más államok pedig a kilencvenes évek végétől kezdtek el megemlékezésként tekinteni rá. 

A Black Lives Matter mozgalom a Juneteenthnek is új lendületet adott

A közvélemény figyelme a Juneteenth iránt 2020-ban nőtt meg, amikor országszerte hatalmas tüntetések zajlottak. Maga a Black Lives Matter civil kezdeményezés 2013 óta áll ki a rendőri brutalitás ellen, 2020-ban azonban többek között George Floyd és Breonna Taylor halála miatt kapott az ügy nemzetközi figyelmet. (A WMN-en is számos cikkben foglalkoztunk a témával, például ITT, ITT és ITT.) 

„Pont az tett azzá, aki ma vagyok, ami a bátyámat tönkretette” – megnéztük az Arnold című dokumentumsorozatot

Kult – 2023. június 18. – MZS

A tüntetéssorozatok és a széleskörű felháborodás hatására 2021 júniusában a Kongresszus elfogadta a Juneteenth Nemzeti Függetlenség Napjáról szóló törvényt, amivel szövetségi ünnepnek ismerték el. (14 republikánus kongresszusi képviselő ellenezte a kiáltványt, azzal érvelve, hogy a Juneteenth függetlenség napja elnevezés összekeverhető a júlus 4-i függetlenség napjával, és „arra kényszerítené az amerikaiakat, hogy a bőrszínük alapján válasszanak szabadságünnepet”.)

Azáltal viszont, hogy Joe Biden elnök aláírta a törvényt, államok-szerte elismerte az ünnep jelentőségét: 2020-tól így több államban is munkaszüneti nappá nyilvánították június 19-ét.

Sokan családi körben ünnepelnek ilyenkor, de a nagyvárosokban, például Atlantában, New Yorkban és Washingtonban közösségi ünnepségeket is rendeznek. Felvonulásokkal, fesztiválokkal, koncertekkel, és edukatív programokkal készülnek, hogy a múlttal való szembenézés mellett arról tegyenek tanúbizonyságot, mennyire fontos felszámolni a rendszerszintű igazságtalanságokat. Galveston, az eredeti események helyszíne ma is tömegeket fogad ilyenkor, idén fesztivállal és bálokkal készülnek a szervezők.

Az ünnep hivatalos honlapja a következőképp foglalja össze, milyen üzenete van ma, 2023-ban a Juneteenthnek:

„Az afroamerikaiak szabadságát és teljesítményét ünnepli, folyamatos önfejlesztésre és minden kultúra tiszteletére ösztönöz.

Miközben egyre inkább nemzeti, szimbolikus, sőt globális perspektívát kap, az 1865-ös texasi eseményekről sem feledkezünk meg, hiszen minden hajtás ebből a termékeny talajból nőtt ki.”

Források: ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ The Washington Post / Contributor

Pichler Zsófi