Címke: ageizmus

Ugyanannyi Chris kapott főszerepet az elmúlt 3 év top 100 filmjében, mint ahány 60 év feletti nő összesen. Az egyikőjük, Emma Thompson szerint ez nevetséges.

Harvardi és yale-i kutatások szerint az öregedésről alkotott képünk mérhető hatással van a fizikai és kognitív hanyatlás ütemére.

Az öregedés gazdag, sokrétű élményét társadalmunk patológiásnak tekinti, és a korosodástól való szégyenérzet általánossá vált. De nem kell, hogy ez így legyen. 65 évesen, amikor sokan csendes évekre készülnek, Maggie Kuhn életének legnagyobb kalandjába és legfontosabb munkájába kezdett.

Az idősekkel szembeni, régmúltban gyökerező, masszív előítéletek formálják a tudatunkat – azt, ahogyan másokról és magunkról is gondolkodunk. És ezért kevesebbet élünk, mint élhetnénk. A halálunk előtt is.

A bölcsebb, tapasztaltabb nők talán egyre erősebb hangot és mind több játékidőt kapnak a filmekben, tabukat döntenek le, és olyan fontos kérdések, kapaszkodók kerülnek előtérbe általuk, mint az időskori barátságok megtartó ereje, vagy a 60 pluszos szerelem. És nemcsak azoknak lényeges ez a változás, akik éppen az említett korosztályhoz tartoznak: hanem mindnyájunknak.

Jane Fonda és más hetvenévesnél idősebb híres amerikai nők jelentik ki kerek perec, hogy azt tapasztalják, könnyebb idősnek lenni, mint fiatalnak vagy középkorúnak. El is mondják, milyen előnyökkel jár, ha valaki a hetvenes–nyolcvanas éveiben jár.

Nézz ki fiatalnak, de ha annak nézel ki, gyanús vagy. Így mérgezzük magunkat az öregedéssel kapcsolatos rosszindulatú előítéletekkel:

A negatív sztereotípiák alapján az időskort hajlamosak vagyunk a teljes hanyatlással azonosítani. Ennek tükrében megkérdőjeleződik az idősebb generációk szakmai kompetenciája, fizikai erőnléte – a szerelmi és szexuális életükről már nem is beszélve. Hogy ez mennyire toxikus hozzáállás, azt egyszer a saját bőrén is érzi majd mindenki, aki megöregszik.

Hiába építettünk köré kultuszt, fiatalnak lenni sem könnyű egy előítéletes társadalomban. A fordított ageizmus egyik példája, hogy fiatalként nem vesznek komolyan – de más hátrányok is érhetik az embert.

El kellene kezdeni az élet szerethető részeként tekinteni az időskorra, az ugyanis magával hozhatja az elfogadást és a megbocsátást is önmagunkkal szemben. A szerethető öregedéshez azonban elengedhetetlen az önismeret, a megdolgozott életút. De hogyan lehetséges olyan időskorba lépni, amiben nem a veszteségeinket siratjuk? Többek közt ez is kiderül a Beszélnünk kell! legújabb epizódjából. Tartsatok velünk!