Gillian Anderson új könyve a szexuális fantáziánkat szabadítja fel
Korunk egyik legismertebb színésznője, feminista ikon, és nem mellesleg író, akinek ősszel jelenik meg legújabb könyve, ami a nők szexuális fantáziáit helyezi a fókuszba. A munkához, ami a Want címet viseli, világszerte több ezer nő osztotta meg Gillian Ansersonnal anonim módon a szexuális fantáziáit, vágyait – ezekből végül 174-et válogatott a kötetbe. A következtetés pedig, amit belőlük vont le, mindenki számára tanulságos lehet. Ahogyan az is figyelemreméltó, hogyan vált a hollywoodi színésznőből és szexszimbólumból feminista szerző. Filákovity Radojka írása.
–
Ízig-vérig feminista
Gillian Anderson sokkal több mint színésznő. Ez persze meglehetősen klisés kijelentésnek számít, ezzel kezdeni a róla szóló írást, egyenesen felháborító lehetne – ha nem volna igaz. Anderson viszont feminista ikon is, erre a jelzőre pedig méltán rászolgált.
A feminizmussal való kapcsolata régről eredeztethető, és nem merül ki kizárólag abban, hogy a pályája során milyen domináns mértékben vannak jelen azok a független, erős, intelligens női karakterek, amelyeket megformált. Most nem kezdek el felsorolást végezni, megtette ezt helyettem annak idején Milanovich Domi kollégám a színésznőről szóló portréban. Ahogy azt is kiemelte, hogy a Geena Davis Intézet mérései is igazolták az úgynevezett Scully-effektust: az FBI-ügynök alakja nők tömegeit inspirálta, hogy tudósok, mérnökök, orvosok, rendőrök legyenek.
Az angol-amerikai gyökerekkel rendelkező színésznő régóta elkötelezett a nőjogok iránt: 1996-ban ő lett a szóvivője a Feminist Majority Foundation nevű szervezetnek, a mai napig védnöke a családokat ingyenes jogi tanácsadással és képviselettel segítő londoni Temple Legal Centre-nek, többször felszólalt a reprodukciós jogokért, és az afgán nők védelmében is. Tüntetéseken mond beszédet, kampányol, minisztereknek ír levelet, miközben a nagy sikerű Szexoktatás című sorozatban szexterapeutát játszik.
Ez utóbbi karakter megformálása vezetett el oda, hogy legújabban a női szexualitásról való diskurzust igyekszik nyíltabbá tenni és új szintre emelni.
Méghozzá nem is akármivel, hanem az általa szerkesztett könyvvel, amelynek előkészületei során a saját gátlásaival is kénytelen volt szembe nézni. Ennek eredményeként pedig a saját vágyairól, fantáziáiról szóló írás is szerepel a Want című kötetben – természetesen szintén anonim módon, így az olvasó csak találgathat azzal kapcsolatban, melyik az övé. Hogy bátran hangzik? Nagyon is az.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
SzeX-Akták
Ahogy ugyanis arra Gillian egyik fő konklúziója is mutat a munkával kapcsolatban:
sokkoló a szégyen mértéke, ami még mindig világszerte áthatja a nők szexualitáshoz és szexuális fantáziákhoz fűződő kapcsolatát.
Még mindig nagyon egysíkúan gondolkodunk a női vágyakról, holott azok hihetetlenül sokszínűek, így amire valóban szükség lenne, az a megértés és elfogadás, illetve a generációs tabuk felszámolása. Ahogy Instagramján a könyvvel kapcsolatban elmondta, itt az ideje, hogy új beszélgetést kezdjünk a női szexualitásról. Szerinte ugyanis: „A szexuális felszabadulásnak a szabadságot kell jelentenie abban, hogy a saját feltételeink szerint élvezzük a szexet. Hogy azt mondjuk, amit akarunk, és nem azt, amiről azt hisszük, hogy elvárják tőlünk.”
Egészen felszabadító ez egy 56 éves nő szájából, aki már azzal is tabukat dönt meg, hogy közel hatvanévesen beszél a szexualitásról. Erre pedig nagy szükség is van. Ha csak a kötet elődjét, Nancy Friday My Secret Garden című 1973-as könyvét nézzük, amiben szintén női szexuális fantáziákat gyűjtöttek, még mindig van dolgunk a témával kapcsolatban. Sőt, talán több is, mint korábban.
Mi történ az elmúlt ötven évben? Szinte semmi.
A Guardian kritikusa azt mondja a két kötet alapján: bármennyire is azt gondoljuk, hogy szexuálisan nyitottabbakká váltunk az elmúlt 50 évben, ami 1973-ban megjelenhetett Nancy kötetében nyomtatásban – mint például a fantázia arról, hogy valaki a házi kedvencével szexel, vagy megszoptat egy bolti pénztárost –, ma már nehezen elképzelhető.
Még a fantáziáinkat is igyekszünk ugyanis cenzúrázni, illetve megfeleltetni bizonyos normáknak – igen, még akkor is, ha névtelenül írunk róluk.
Ennek ellenére mégis fontosnak tartja a Wantot, mert az bepillantást nyújt a nők eltitkolt világába.
A Guardian interjújában pedig Anderson azt is hangsúlyozta: reméli, a kötet segíteni fog másoknak abban, hogy megfogalmazzák „igényeiket és szükségleteiket”, és arra ösztönzi őket, legyenek olyan őszinték önmagukkal és másokkal, amennyire csak tudnak.
Személyes példájával azonban ennél is többet üzen: ebben a korban sem késő valami újba belekezdeni – legyen az egy párkapcsolat, vagy mint esetében, egy új vállalás, amivel nők millióit inspirálja.
Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ Gilbert Flores/Golden Globes 2024 / Contributor
