–

Fiút nevelni – pláne, ha a nevelést az idő nagy részében az anya látja el – próbatételekkel teli feladat. Mit feladat! Idegbaj. Rettegés, hogy elrontom, hogy kihagyok, elfelejtek, rosszul mondok valamit, és egyetlen apró hiba miatt örökre bezárok egy – vagy pláne több – olyan ajtót, amit jó lenne nyitva tartani. Hiszen nem elég, hogy minden percben tükröt kapok az arcomba, mindennek a tetejébe számos olyan témában kell transzparensen, őszintén beszélnem, amiről a magabiztos fellépésem ellenére valójában egyáltalán nem tudom, hogyan működik.

Azt persze én is megtanultam, hogyan funkcionál a pénisz, mit jelent a reggeli merevedés vagy a korai ejakuláció, hogy hogy kell tisztán tartani a genitáliákat, és melyik dezodortól lesz az embergyerek norvégfavágó-illatú. Megvettem, és elolvastam az összes vonatkozó könyvet, követem a TED-talkokat és a testtudatos, szexpozitív influenszereket, beszélgetek, tájékozódom, időnként kikérem egy gyerekpszichológus tanácsait. De valójában halványlila gőzöm sincs arról, milyen érzés, ha az embernek pénisze van. Fogalmam sincs, hogyan éli meg egy kis-nagy fiú az első nyiladozó érzéseket, miként változik az énképe a pihés szőrszálak vagy az intenzív testszag megjelenésének hatására, és csak képzelem, hogy a pubertáskor fiúként olyasmi lehet, mint egy konstans libidóval spékelt, évekre elhúzódó PMS.

A fiúk nem sírnak, pedig jobb lenne, ha megtennék

Valahányszor azt kérdezi tőlem egy nagykorú hímnemű, mit keresek egy férfiban, mindig ugyanazt válaszolom. Értéket és mértéket. Humort, intellektust, műveltséget, kommunikációs készséget és hajlandóságot. Azt, hogy ismerje – vagy akarja megismerni – önmagát és a világot.

Ne akarja el- vagy megtagadni mindazt, amit már megélt és megtapasztalt, hanem legyen rá büszke, hogy múltja van. Legyen gerince és órája, adott szava és emberi minősége. Minden más múlandó és viszonylagos.

Jó, belátom, esélyes, hogy az életben nem találom meg az igazit, hiszen az ilyen ember „prémiumtermék” és mint ilyen, kapós. Mégis, ahogy idősödünk, rájövünk, hogy ezek a valódi dolgok, hiszen a pénz, a státusz, a látványos márkajelzések, a csillogó kapcsolati háló mind változhatnak – és gyakran meg is változnak.

Épp ezért szeretném, ha a fiúk, akiket nevelek, elsősorban Emberré nőnének. Megtanulnák, hogy érezni jó. Akkor is, ha néha fáj. Örülnék, ha tudnák, hogy az út végén mindenkinek önmagával kell elszámolnia, és ezt nem lehet megúszni. Ezért kell megtanulni jól bánni másokkal és önmagunkkal is.

Öt dolog, amit elmondok majd a fiaimnak a szexről

Szeretném, ha a fiaim tudnák, hogy érezni, vágyni, akarni, szétesni, felállni, szerelmesnek lenni, csalódni, ügyetlenkedni, hibázni, újrakezdeni, szárnyalni, flow-ban lenni és kiteljesedni normális dolog. Ahogy az érzésekről, történésekről beszélni is. Szeretném, ha tudnák, hogy nem gyenge az, aki a csalódásai ellenére is bízni mer. Hogy attól senki nem lesz vesztes, hogy szeretett és nem szerették viszont. De sokat veszít, aki egy-egy csalódás után magába fojtja a megéléseit, ha fél segítséget kérni vagy valaki újnak bizalmat szavazni.

Azt is szeretném, ha tisztában lennének vele, hogy a helyzetek egy részében kudarcot vallanak majd – akkor is, ha igyekszenek. Mégis mindig érdemes igyekezniük. Szeretném, ha tudnák, hogy a helyzetek néha nem is róluk szólnak vagy értük lesznek, hanem egyszerűen csak megtörténnek velük. Hogy van, hogy nekik csak egy dolguk lesz: (úri)embernek maradni minden körülmények között. És hogy ezt hogyan tanítom meg nekik? Van öt dolog, amit biztosan elmondok a szexről.

1. Nem ciki szerelemből, szeretkezve megélni a gyönyört

Úgy vettem észre, hajlamosak vagyunk arra, hogy a lányok esetében a szexet a szerelmes érzések lehetséges következményeként, a fiúk esetében pedig természetes, ösztönszerű, érzelmektől sokszor független alapkésztetésként definiáljuk. Csakhogy az embernek lehet része orbitálisan jó, élvezetes szexben érzelmek nélkül is. (Erre céloztam, amikor az öt dolog, amit elmondok majd a lányomnak a szexről cikkemben azt írtam, a szexhez a szerelem nem alapfeltétel, de a biztonság az.)

A fiaimnak viszont azt is hangsúlyozni fogom, hogy hiába a szociális nyomás, a férfiasságot még mindig a szexuális aktivitás mértékében, a partnerek számában és a státuszszimbólumokban mérő közgondolkodás, hiába a pornó, és a további médiatermékek, hiába a lányok vélt-valós elvárásai, nemet mondani is oké.

Hiszen senki nem lesz gyenge vagy puhány attól, ha nem (csak) a testet, hanem a szerelmet (is) keresi. Nem lúzer, aki tizenhat-tizennyolc, húszévesen még szűz.

Nem ciki várni az igazira, nem gáz érezni vagy érzelmesnek lenni, nem kínos, ha valaki – fiúként is – várni akar. Elmondom, majd, hogy a szexnek sokféle formája van – és hogy ezek között igenis van minőségi különbség. És hogy csak rajtuk, illetve a majdani partnerükön múlik, melyiket választják.

2. Felelős vagy önmagadért, a döntéseidért és a másikért is

A férfiak 80 százalékát zavarják az óvszer használatával járó kellemetlenségek, 27 százalékuk pedig sosem gondolkodik a védekezésről – derül ki a Házipatika cikkéből. Épp ezért én addig magyarázok majd, míg a fiaim számára is természetessé válik, hogy a védekezés alkalmi és tartós kapcsolatban is minden érintett dolga és felelőssége.

Elmagyarázom majd nekik, hogy az óvszer nemcsak a nem kívánt terhességtől, hanem a HPV-től és más nemi úton terjedő betegségektől is véd. Tudni fogják, hogy a „majd vigyázok” egyszerűen felelőtlenség, hiszen spermiumok már az előváladékban is találhatók, így az „időben” megszakított közösülés is járhat fogantatással. Megmutatom majd nekik a videókat, amelyeken nők a kezükre, lábukra húznak normál méretű óvszereket, hogy lássák, a „túl kicsi, túl kényelmetlen” bullshitek egészen egyszerűen nem elfogadhatók.

Elmondom majd nekik, hogy az óvszerből többféle méretű, kialakítású, vastagságú és anyagú létezik. Újra meg újra emlékeztetem majd őket arra, hogy szívesebben költöm a fele királyságom fogamzásgátlásra és arra, hogy vigyázzanak magukra, illetve a barátnőjükre, partnerükre, mint bármi másra.

Biztosítom majd őket arról, hogy ha az óvszer elszakad, ha elragadja őket a hév, ha részegen bújnak össze valakivel, elsőként hozzám jöjjenek – és ha a partnerük nem fordulhat a saját szüleihez, hát hozzák őt is magukkal.

Elmondom majd, hogy az esemény utáni tabletta hormonális lórúgás és normál fogamzásgátlóként nem alkalmazható, de vészhelyzetben igenis megoldást jelent. Tudatosítom majd bennük, hogy ha valamelyikük kedvese mégis teherbe esett, ne hagyják, nem hagyhatják magára, hanem hozzám, hozzánk kell fordulniuk, hogy segíteni tudjunk.

Elviszem majd őket urológushoz, hiszen az első látogatás és a kérdezés joga ugyanúgy megilleti őket, mint ahogy a lányokat a nőgyógyásznál tett vizit. Sőt, úgy tervezem, hogy ha nyitottak rá és érdeklődnék, idővel a nőgyógyászomat is felkeressük majd, hogy megismerjék a női egészség megőrzésének lépéseit, beleüljenek egy vizsgálószékbe és kérdezhessenek valakitől, akinek a vagina a szakterülete. 

3. A nem az nem és csak az egyértelmű igen az igen

Már gyerekként is baromságnak tartottam a meggyőződést, hogy a fiúk azért húzkodják a lányok haját vagy szoknyáját, mert így fejezik ki a tetszésüket. Épp ezért a fiaim tudják, hogy a másik testének engedély nélküli érintése, a saját intim testrészeik mutogatása nem helyénvaló és semmilyen körülmények között nem elfogadható. Nem állítom, hogy még sosem húzták meg lányok haját. Ahogy azt sem, hogy néha nem próbálják kijátszani a rendszert, vagy ne lenne életkorilag normálisnak tekinthető érdeklődésük a női test iránt. De arra igenis figyelek, hogy betartsák a vonatkozó szabályokat és szembe kelljen nézniük a következményekkel, ha elmulasztják.

Azt szeretném ugyanis, hogy megértsék: a nem az nem. Mindegy, hogy józanul vagy részegen mondanak nemet. Mindegy, hogy évődve vagy határozottan, félénken vagy agresszívan. Mindegy, hogy szavakkal vagy ledermedve, megfeszült testtel.

Mindegy, hogy mennyire vágyja egy fiú a másik ajkát és testét, mindegy, hogy mit mondanak a többiek, hogy mit kiabál száguldva az erekben a vér, hogy mit látszik a filmekben vagy milyen sztorikat mesélnek mások: a nem az nem.

Csak az egyértelmű igen az igen, és kérdezni kell. Akkor is, ha egyértelműnek tűnik a másik válasza. Akkor is, ha úgy érzik, a kérdés megtöri a dolgok természetes ívét. Hiszen a szex két – vagy több – ember tánca, amelyben hol az egyik, hol a másik vezet, de mindig, mindenkinek önként és szabadon, biztonságban kell benne lennie. 

4. A pornónak semmi köze a valódi szexhez

A magyar gyerekek átlagosan 11 éves korukban látnak először erotikus tartalmakat, a 7-10 évesek leggyakoribb keresőszava pedig nem más, mint a pornó – írja a Hintalovon Alapítvány. Ez azonban oda vezet(ett), hogy a mai gyerekek, fiatalok számára a vaginális, orális és anális szex már jóval azelőtt teljesen természetessé és az alap szexuális eszközkészlet normál tartományává válik, hogy először hallanának a méhecskékről, vagy őszintén arról, hogy valójában hogyan kerül a baba anya hasába.

Csakhogy a pornó egy, a férfiak preferenciáira, vizuális szemléletmódjára rezonáló, „jól” komponált médiatermék, amelynek semmi köze a valósághoz. Ráadásul könnyen hozzáférhetők, és nem szerepelnek rajtuk figyelmeztető jelzések, mint a cigarettán. Nincs narráció, nem jön David Attenborough, hogy elmondja: amit látunk, valójában szimbolikus. Senki sem hívja fel a kritikai érzék és kellő kapacitás nélkül, idő előtt pornót néző fiúk és lányok figyelmét arra, hogy az anális szex előkészítést kíván, hogy a szexuális segédeszközök nem szükségszerűen részei egy pár hálószobájának, hogy mik azok a kinkek és fétisek, hogy amit látnak, azt valójában sok-sok rejtett lépés előzte meg.

Ahogy azt sem mondja el senki, hogy a látottak gyakran nem múlnak el nyomtalanul – sem a felvételeken szereplő dolgozók, sem a képernyő előtt ülő kiskorúak lelkéből.

Nem akarok illúziókat kergetni. Tudom, hogy az én fiaim is néznek majd pornót. Lehet, hogy már láttak is, mégsem mertek szólni róla. Mégis fontosnak tartom, hogy újra meg újra meséljek majd nekik arról, hogy a valódi együttléteket izgalom, szerencsétlenkedés és bukdácsolás előzi meg. Hogy nincs mindenkinek óriási pénisze, hogy a vulva ezerféle lehet, hogy a szeméremszőrzet normális és a lényeg a higiénia, nem a csupaszság. Hangsúlyozom majd nekik, hogy egy normál aktus nem tart örökké, hogy a lányok nem üvöltenek az első lökéstől őrült delíriumban. Hogy az orgazmus mindkét félnél cél és hogy az egyikük élvezete nem mehet a másik rovására – de néha csak adni vagy csak kapni is ér. 

5. Kérdezz, hallgass, beszélj!

Az emberek nem gondolatolvasók, és a legtöbb esetben fogalmunk sincs arról, mit gondol, mit vár el, mire vágyik vagy mit él meg a másik. Ugyanakkor egyáltalán nem nehéz kideríteni, hiszen „csak” olyan bizalmi, biztonságos teret kell teremteni, amelyben a felek megnyílhatnak egymásnak. Ezután már „csak” kérdezni kell. Aztán meg figyelni arra, mit mond a másik. És válaszolni, ha kérdeznek.

Beszélgetni, mindenről. Tabuk nélkül, őszintén. Lehetőséget adni, hogy a másik megismerjen minket és a félelmeinket, a gondolatainkat és a szorongásainkat, a reményeinket.

Persze nem lehet tagadni azt sem, hogy ezzel teret adunk annak, hogy bántsanak minket. És lesz majd, aki meg is teszi. És az fáj. Kegyetlenül, égetőn-marón, összetörten, gyilkosmód, úgy, hogy az ember azt érzi, többé sosem lesz képes bízni vagy igazán szeretni. És mégis van holnap. És én, az anyjuk, akkor is ott leszek, hogy segítsek, válaszoljak vagy éppen óvszert vegyek, amikor ezekre lesz szükség.

Források: ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Klaus Vedfelt

Z. Kocsis Blanka