Ezért döntenek jó páran a szexmentes élet mellett
Az önkéntes cölibátus előnyei és hátrányai
A szex jó. A jó szex még jobb. A sok jó szex meg egyenesen fantasztikus! Mégis egyre többen vannak, akik nem valamilyen véletlen folytán, hanem nagyon is tudatosan, önként és dalolva mondanak le róla egy időre – vagy akár végleg. De vajon mi vezérli őket? Miért mond valaki nemet a testi örömökre, és hogyan működik az önkéntes cölibátus? A témában Sagáth Zita szexuálpszichológus és Lainey Molnar illusztrátor, influenszer volt a segítségemre. Z. Kocsis Blanka írása.
–
A szex egészséges
A szex az egészséges mindennapok része – ezt nem én mondom, hanem az orvostudomány. Ha az életünkből tartósan hiányzik a szexualitás, immunrendszerünk legyengülhet, keringési panaszok léphetnek fel, romlik az alvásminőségünk, csökken a libidónk – és vele együtt gyakran az énképünk is sérül. Szex nélkül kevésbé toleráljuk a stresszt, romlik a hangulatunk, sőt hosszabb távú szexmentesség esetén az intim izmok vér- és oxigénellátottsága csökken, ráadásul megváltozik a tesztoszteron-, az ösztrogén- és a prolaktinszint is. Ha azt is hozzátesszük, hogy a szex fájdalomcsökkentő és rákmegelőző hatással bír – az élvezeti faktorról nem is beszélve, ugye –, tényleg felmerül a kérdés, hogy mégis mi a fenéért mondana le róla bárki, akinek nem muszáj.
A szexmentes élet előnyei
A szex a legértékesebb árucikk, hiszen mindenki magának akarja és senki sem akar kimaradni belőle. Egy szép test, egy bájos mosoly, izmok és feromonok – csupa olyan dolog, amely bárkit beindítana. Mégis vannak, akik úgy döntenek, hosszabb-rövidebb időre búcsút intenek az élvezeteknek, helyette inkább a pszichés egyensúlyukra, spirituális vagy önismereti utazásukra koncentrálnak.
És hogy ebbe miért nem fér bele a szexualitás? Gondoljunk csak bele a párkapcsolatok kezdeti időszakába, amikor az ember mindig tipptopp, a gondolatai folyton a kiszemelt körül járnak, napjában kábé százszor csekkolja a híváslistáját, és minden percben ugrásra készen várja a lehetőséget! Legyünk bár húsz-, harminc- vagy ötvenévesek, ez nem éppen az önismereti elmélyülés és a megfontolt döntések időszaka, nem igaz?
Ha azonban az egyenletből kivesszük a szexualitást, az elemi ösztönt, és inkább az apró részletekre, árulkodó jelekre figyelünk, észrevehetjük saját reakcióinkat, megfigyelhetjük testünk és lelkünk legapróbb rezdüléseit. Tudatosabbak, megfontoltabbak lehetünk, ezáltal biztonságosabb és biztosabb döntéseket hozhatunk.
Ahogy arra egy 2006-os kutatás is rámutat:
az időszakosan vagy tartósan szexmentes életet élő nők esetében lényegesen alacsonyabb a szerhasználat, az alkoholizmus és a mentális zavar valószínűsége, ahogy az is, hogy bántalmazzák őket, vagy hogy a pszichés egészségük kárára hoznak magánéleti döntéseket.
Aszex, volcel, femcel: mi van?!
Az a nő, aki nem vágyik szexre, frigid. Az a férfi, aki nem a nadrágjában hordja az agyát, nyilván nem létezik. Olyan nincs, hogy valaki nem akar szexelni… Az csak nem kell senkinek! – gondolják egészen sokan. Csakhogy a boldogságnak sokféle arca van, és a tudatos, önkéntes szexmentesség az egyik közülük.
Fontos tisztáznunk ugyanakkor, hogy a volcelek (azaz az olyan cisz heteroszexuális férfiak, akik egy időre a szexuális absztinencia mellett döntenek) és a femcelek (vagyis az olyan nők, akik hosszabb-rövidebb időre lemondanak a szexről) jellemzően nem incelek, azaz olyanok, akiknek egyszerűen nem jön össze, hiába szeretnének nagyon a mézes bödönhöz férni.
Sőt, hogy még tovább bonyolítsuk a képet: lehet, hogy a volcel, vagy a femcel demiszexuális, azaz olyan ember, aki csak érzelmi kötődés és elköteleződés esetén képes szexuális vonzalmat érezni, esetleg szapioszexuális, vagyis olyan személy, aki elsősorban a másik intellektusához és nem a testéhez vonzódik, de semmiképpen sem aszexuális. Azaz az önkéntes cölibátusban élő személynek van libidója, érez vonzalmat, vágyik szexre és érintésre, ennek ellenére dönt úgy, hogy egy időre kimarad a jóból.
Eddig megvagy? Akkor még egy extra adalék: az önkéntes cölibátus nem feltétlenül jelent szexmentességet! „Csak” azt, hogy az ismert keretek megváltoztatásával saját szabályokat dolgozunk ki önmagunk és a szexualitásunk felfedezésére.
Vagyis lehet, hogy úgy döntünk, egy időre kizárólag erős intellektuális érdeklődés esetén, érzelmi elköteleződést követően lépünk valakivel intim helyzetbe. Esetleg, hogy egy ideig kizárólag a maszturbációra és önmagunk felfedezésére koncentrálunk, de az sem kizárt, hogy teljesen lemondunk a szexről.
Az önkéntes cölibátus lényege ugyanis nem a szexmentesség, hanem a döntés és erő, hogy a mindennapok átszexualizáltsága ellenére magunkhoz vesszük az irányítást, és csak arra mondunk igent, amire igent akarunk mondani.
Önkéntes cölibátus és önismeret
Lainey Molnar illusztrátor, feminista és aktivista Instagram-oldalát több mint egymillióan követik világszerte. Humoros rajzai rámutatnak, hogy nincs egyetemesen elfogadható abszolút igazság a női és férfi nemi szerepek, a párkapcsolatok, a szexuális szabadság és sokszínűség, a tudatos gyermektelenség, a testpozitivitás vagy az önkéntes cölibátus kérdéskörében. Leszámítva persze azt a tényt, hogy a boldogságnak és a sikernek ezer útja van – és mindenkinek joga van ahhoz, hogy a sajátját járja be. Lainey azt sem titkolja, hogy korábbi kapcsolataiban érzelmi és fizikai bántalmazás is érte, így túlélőként számos nehézséggel kellett szembenéznie.
„Nagyjából huszonegy éves voltam, amikor sikerült kimászni az első bántalmazó kapcsolatomból. Mivel akkoriban teljesen le voltam kapcsolódva a testemről – mert a bántalmazások alatt muszáj volt lélekben máshol lennem, és mert elvették tőlem a testem birtoklásának lehetőségét –, jó néhány évig egyéjszakás kalandokba menekültem – meséli. – Tudat alatt így tudtam kontrollálni, hogy mi történik velem.
Ha én adom oda a testem valakinek és azonnal vissza is veszem, akkor nem tudják elvenni tőlem, gondoltam.”
Lainey csaknem egy éve döntött az önkéntes cölibátus mellett, erről Insta- és TikTok-profilján egyaránt transzparens módon kommunikál.
„Két különböző helyről érkezett az önkéntes cölibátus ötlete. Egyrészt mélyen beleástam magam a spirituálisenergia-kapcsolódásokba, másrészt elkezdtem megvizsgálni a kapcsolatomat a saját szexualitásommal, ami – mivel túlélő vagyok – rengeteg traumát hordoz magában. Addigra már sokat dolgoztam a múltbeli sérülések gyógyításán és azon, hogy a romantikus vagy intim kapcsolataim egyre egészségesebb formát öltsenek. De előtte soha nem hoztam tudatos döntést arról, hogy teljesen kivonom az életemből a másokkal megélt szexualitást. Viszont elég hamar kiderült, hogy életem egyik legjobb döntése volt! Majdnem nulla nehézséggel jár, viszont annyira sokat ad, hogy bánom, hogy nem hamarabb kezdtem el kísérletezni vele.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Mint mondja, először azt határozta el, hogy az önként vállalt szexmentesség ideje alatt semmilyen szexuális értelemben intim szituációban nem fog részt venni, kivéve, ha a kapcsolat exkluzív, azaz egyik fél sem lép intim kapcsolatba másokkal, vagy ha az elköteleződés mély és monogám. Az önmagával megélt intimitást azonban nemcsak megengedettnek, hanem erősen ajánlottnak is tartja:
„Rengeteget tanultam saját magamról, és mély önszeretetérzéseket tapasztaltam meg.”
És hogy befolyásolta-e a szexmentesség melletti elköteleződése az ismerkedést, párkeresést? „Minden ismerkedési szituációban teljesen transzparensen előre megosztottam, hogy ehhez tartom magam, és mindenki elképesztő tisztelettel kezelte. Inkább kíváncsisággal fogadták. Sőt, van olyan férfi ismerősöm, aki szintén erre az életútra lépett, miután megosztottam vele tapasztalataimat.” Saját bevallása szerint azért beszél az útról, amelyen jár, mert valakinek egyszerűen beszélnie kell a tabukról. „Soha semmi problémám nem volt azzal, hogy ez én legyek. Tudom, hogy folyamatosan ítélkezni fog felettem, akit triggerel, amiről beszélek, de minden ilyen emberre jut ezer olyan nő, aki megkönnyebbülten sóhajt, hogy nincs egyedül, és hogy választ kap olyan kérdésekre, amikről azt sem tudta, hogy fel kellene tennie magának őket.”
Az önkéntes cölibátus a szexuálpszichológus szemével
Sagáth Zita szexuálpszichológus, képzésben lévő pár- és családterapeuta kollégáival együtt azért dolgozik, hogy a szexualitás és az azt érintő kérdések, valamint a transzparens kommunikáció ne legyen tabu többé. Mint mondja, a szexmentes élet jóval gyakoribb, mint gondolnánk, az okok között azonban általában a magány, a kötődési nehézségek, a szexualitással kapcsolatos irracionális félelmek, az információhiány vagy a párkapcsolati problémák, elhidegülés állnak.
„Van, aki úgy véli, a szex csak bonyolítja a dolgokat. Ha a tudatos szexmentesség mellett döntünk, a szexuális késztetéseink idővel alábbhagynak. Van, aki annak reményében dönt emellett, hogy így jobban meg tudja majd válogatni a partnereit. Hiszen, ha egy társas helyzetben nem a vágy kerül előtérbe, ezáltal a döntéseinket is kevésbé befolyásolja, akkor az emberekkel való kapcsolatok egyéb, nem szexuális dimenzióira összpontosíthatunk. Ne feledjük azonban, hogy önkéntes cölibátus esetében a szex jótékony hatásaitól is megfosztjuk magunkat! A rendszeres ejakuláció egészségesen tartja a prosztatát, valamint a hölgyeket is könnyebben elkerülhetik a hüvelyi problémák, ha rendszeres szexuális életet élnek. Emellett a cölibátusból való visszatérés is okozhat később nehézségeket.”
Zita szakemberként fontosnak tartja tisztázni, hogy a férfi és a női nemi vágy működése eltér. „A spontán vágy – azaz amikor spontán módon, gondolati síkon megkívánom a másikat – nőknél ritkábban jelenik meg. A nők többnyire a párkapcsolat kezdeti szakaszában és peteéréskor számolnak be róla. A reszponzív vágy ezzel szemben az erotikus ingerre adott válasz, tehát az a típusú szexuális vágy, amely az érintésre, előjátékra, cirógatásra ébred fel. Ezért lehet a nemek között jelentős eltérés a szexuális aktivitás mértékében. Sajnos a közvélekedés a spontán vágyat jutalmazza, mint a vágy elvárt módját, mert a férfiak többnyire ilyen vágyat éreznek (de ez sem teljesen így van). Ez azonban egy téves megközelítés! Teljesen rendben van, ha valakinek nincsen spontán vágya – ettől még egészséges a szexualitása, hiszen a reszponzív vágy nem alacsonyabb rendű vágy. Az életkor és a szexualitás előrehaladtával a reszponzív vágyból felébredő együttlétek jelentősége növekszik.
A reszponzív vágy könnyebben felépíthető, előidézhető, szóval ezáltal a partnerek szexuális igényei jobban összehangolhatók. Tulajdonképpen ez a boldog és kiegyensúlyozott szexuális élet egyik kulcsa: hogy ezek között az eltérő igények között megtaláljuk az egyensúlyt.”
Hasonló álláspontot fogalmaz meg Emily Nagoski pszichológus az Úgy, ahogy vagy című könyvében. A kötetben kifejti, hogy a szexuálisan tudatos, a szexet élvező nő még napjainkban sem lehet biztos abban, hogy ő elég jó, hiszen a női szexualitásra vonatkozó közbeszéd ellentétes üzeneteket hordoz magában. A morális üzenet: ha kívánod a szexet, szajha vagy. Ha élvezed a szórakozást, ha jól mulatsz, ha több partnered van, vagy aktívan keresed az igazit, elveszted a lelki ártatlanságod. Ezzel pedig méltatlanná válsz arra, hogy szeressenek.
Van ugyanakkor egy erős, az egészségügy felől közelítő üzenet is: a szex betegséget, terhességet okozhat, vagyis veszélyes. Ezzel szemben a média üzenete az, hogy a szex fontos és jó, nélküle nem is vagy teljes értékű nő. Az elfenekelés, a szexi ételek, az édeshármas, a csikló-, a hüvelyi, a tantrikus, a többszörös orgazmus és a harmincötféle póz kötelező!
Ha ezek nincsenek meg, akkor frigid vagy. Ha nem próbálod megváltoztatni a külsőd, ha nem próbálsz tetszeni: igénytelen vagy. Ha kifejezetten tetszel magadnak, élvezed és megéled a szexualitásodat, akkor meg cafka.
Zita úgy véli, a férfiakra sem nehezedik kisebb nyomás, hiszen a macsó hiedelmek kapcsán kialakult közgondolkodás szerint nekik mindig harcra készen kell állniuk. Ha egy férfi éppen nem vágyik szexre, vagy nem akar egy este akár háromszor is teljesíteni, megkérdőjelezheti saját férfiasságát. A teljes képet tovább árnyalhatják a méreteket, a formákat és az állóképességet érintő legtöbbször irreális elvárások és az esetleges korábbi traumák, törések is.
Ezért aztán lehetséges, hogy az önként vállalt cölibátus hátterében olykor egy hibásan megválasztott, kudarckerülő megküzdési stratégia áll.
„Volt olyan kliensem, aki a rendszeres korai ejakuláció miatt érzett megszégyenülés következtében döntött úgy, hogy inkább kerüli a szexuálisan aktív helyzeteket. Akadt olyan férfi a praxisomban, aki a szülés utáni szex során a felesége által tapasztalt fájdalom hatására döntött úgy, tartózkodik a szextől. Van, hogy a kötődési nehézségeinket, az akár transzgenerációs eredetű bizalmatlanságunkat, az intimitástól és elköteleződéstől való félelmünket, vagy a szexben korábban megélt traumáinkat rejtjük el a tudatosan vállalt cölibátus segítségével” –mondja a szakember.
A kontrollgyakorlás, a nemet mondás, a kereteken kívüli gondolkodás, a határok meghúzása és a szexuális tudatosság ugyanakkor erő, amelyből töltekezhetünk. Ha valaki hosszabb ideje van a randipiacon, ha sok rövidebb-hosszabb kapcsolatba bonyolódott bele vagy a párkapcsolati burn out után próbál talpra állni, az önkéntes cölibátus segíthet. A tudatos lemondás ugyanis nem esetleges vagy véletlen, hanem egy döntés. Egy döntés, hogy önmagunkra figyelünk, hogy egyensúlyt teremtünk, hogy más minőségben kapcsolódunk önmagunkhoz. Egy döntés, amelyet ideális esetben nem a világ ellenében, hanem saját magunkat választva hozunk meg.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ J_art