„Kár, mert nagyon szexi vagy.”

„Az aszexualitás a csúnya emberek kifogása.”

„Nem lehetsz aszexuális, ha szoktál önkielégíteni.”

„Azt hiszed, erkölcsösebb vagy mindenki másnál?”

„Majd kinövöd.”

„Én garantáltan kigyógyítanálak belőle.”

„Tuti szociopata vagy. Vagy csak simán kocka.”

Pár vélemény, amit azok kapnak meg (kéretlenül), akik nyíltan vállalják az aszexualitásukat. Sok félreértés, kínos helyzet vagy bántó mondat azonban épp a nemtudásból adódik, állítja Sulyok Viktória, a Magyar Aszexuális Közösség egyik alapító tagja és ügyvivője. A másik ok, ami a közösség tagjainak elfogadását akadályozhatja szerinte, hogy legtöbbjük távolról sem felel meg az aszexuálisokról kialakult sztereotípiáknak: nem mackónadrágban üldögélnek otthon, miközben a jeges szívüket szerelik ki épp a helyéről embergyűlölettel átitadódva.

Sulyok Viktória

Pedig maga az aszexualitás definíciója nem túl bonyolult: 

az aszexuális ember az, aki nem érez szexuális vonzódást mások iránt. (Ennek ellentéte az alloszexuális, illetve megkülönböztetünk még aromantikusokat – akik romantikus vonzalmat nem éreznek –, és alloromantikusokat, akik pedig igen.) Az aszexualitás nem azt jelenti, hogy az illetőnek nincs libidója, ne lenne képes orgazmusra, ne maszturbálna, ne vonzódhatna másokhoz, ne születhetne benne vágy, vagy ne eshetne szerelembe. Sok aszexuális ember ápol másokkal romantikus kapcsolatot, csupán arra nincs igényük, hogy ezt a vonzalmat a testiségben is megéljék. Ezzel együtt vannak olyan aszexuálisok, akik szexelnek, és olyanok is, akik házasságban élnek.

Hogy igazán meg tudjuk érteni az aszexuálisokat, első körben szerintem fontos, hogy elfogadjuk: mindenki magát ismeri a legjobban, pontosan tisztában van vele, hogy mit érez és mire vágyik (vagy nem vágyik), tehát nem kell nekünk nálánál is jobban tudnunk mindezt, vagy elárasztani kéretlen tanácsokkal, még ha ezt jó szándékkal tesszük is.

Nem azért tartja magát valaki aszexuálisnak, mert még nem találkozott a nagy Ő-vel, másoknál jobbnak képzeli magát, vagy mert valójában egy hideg szívű, empátiára képtelen pszichopata – csak hogy párat említsek az aszexuálisokat övező fals sztereotípiák közül.

Láthatatlan közösség

Yasmin Benoit aszexuális aktivista, mellette modell. Számtalan alkalommal mondták már neki, hogy egészen biztosan nem lehet aszexuális, hiszen a megjelenése nagyon is szexi, azaz egyáltalán nem felel meg annak a képnek, ami az emberek fejében az aszexualitással kapcsolatban kialakult. Ahogy TED-talkjában elmondta, ennek szerinte részben az az oka, hogy a médiában és a mozgóképkultúrában nagyon is alulreprezentált az aszexuálisok megjelenítése. Még a kifejezetten szexuális témákat alaposan körbejáró Netflix-sorozatban, a Szexoktatásban (Sex Education) is mindössze egyetlen aszexuális szereplő volt, aki nem több mint négypercnyi megjelenést kapott a teljes két évadból. Más filmekben, ha ne adj’ isten megjelennek is aszexuális szereplők, általában furának, robotszerűnek, ufónak ábrázolják őket.

De ennél még durvább a Dr. House egyik epizódja (amely nem véletlenül vált ki heves indulatokat minden aszexuális emberből). A Jobbik fél (Better Half) című részben egy aszexuális pár jelenik meg a kórházban, majd nem sokkal később kiderül, a férfi aszexualitását valójában egy agyi daganat okozta, amiből ott helyben kikúrálják, a felesége pedig sohasem volt aszexuális, csupán a párja miatt füllentette ezt, úgy gondolkodva, hogy ennyi áldozatot meg tud hozni a szerelméért. Gondolom, nem kell nagyon magyaráznom, hol és hányszor megy félre a diskurzus pár perc leforgása alatt egy ilyen sztoriban, és ez mennyiben veti vissza azokat, akik épp a saját identitásuk megfogalmazására törekszenek.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Yasmin Benoit, MSc (@theyasminbenoit) által megosztott bejegyzés

A helyzetüket az is nehezíti, hogy sok aszexuális nem szívesen vállalja magát a nagyközönség előtt, túlszexualizált világunkban ugyanis könnyen úgy érezhetik, ez egy „ciki bélyeg”, hiszen mindenkinek muszáj vonzódnia valakihez.

Senki sem egyforma

Az aszexualitás is egy széles spektrum, amibe sok mindenki beletartozhat: a teljesen aszexek, akik még soha nem éreztek vonzalmat senki iránt (a közhiedelemmel ellentétben nem azért, mert még nem találkoztak a nagy Ő-vel), a szürke aszexek, akik hébe-hóba éreznek ugyan szexuális vonzalmat, de nem olyan gyakran és nem is olyan intenzitással, mint egy alloszexuális ember. 

A kérdésemre, miszerint mennyire elfogadott az aszexuálisok közössége, Sulyok Viktória keserűen válaszol: „Tízes skálán? Semennyire. Nagyon sok az előítélet és a sztereotípia.

Van egy csomó kutatás, amiből kiderül, minket, aszexeket a többségi társadalom jobban megvet, mint a melegeket. Nagyon nagy az aszexek elutasítottsága, senki nem akar velük semmit kezdeni, azt gondolják róluk, hogy gonosz, hideg hüllők.

A megvetés mellett pedig megjelenik a lesajnálás is. »Jaj, te szegény, azt sem tudod, miből maradsz ki.« Én személy szerint semmiből sem, mert az, hogy nem érzek szexuális vonzalmat, nekem pont olyan, mint hogy nem szeretem a sóskát, úgyhogy nem eszem sóskát. De nem érzem, hogy ettől az életem katasztrofális lenne.”

Az emberek nagy többsége azt gondolja, ha valaki aszex, akkor az nem szexel, pedig ez távolról sem igaz – sok aszex él szexuális életet magával, vagy mással. „Aszex vagyok, ergo nem érzek szexuális vonzalmat, de emelett ezer okom lehet arra, hogy szexeljek. Ki akarok, mondjuk, elégülni, semmi érdekes nincs a tévében, van valaki, akit szeretek és meg akarom vele élni az intimitást.”

 

A The Asexuality Podcastban a maszturbáció kapcsán is elmondja a két műsorvezető, a poliamor kapcsolatban élő Zora és a meleg házasságban élő Blue, hogy milyen egyéb okai lehetnek annak, ha valaki aszexként önkielégít: segít az elalvásban, unaloműzésképp, az egészséges prosztataműködés érdekében, vagy mert oldja a menstruációs görcsöket, és elűzi a fejfájást.

„Mi az oka annak, hogy bárki is megvesse az embertársát csak azért, mert az úgy dönt, nem akar szexuális életet élni?”

 teszem fel a vállaltan naivnak hangzó kérdést. Sulyok Viktória szerint ennek főleg az az oka, hogy van a társadalmunkban egy nagyon határozott allonormativitás, azaz úgy gondoljuk, hogy az embernek muszáj vágyat éreznie, ha nem a másik, akkor legalább a saját neme iránt.

„A heteronormativitást már sikerült egy kicsit túllépnünk, egyre többen fogadják el a melegeket. De azt, hogy én nem akarok senkit se szexuálisan, se romantikusan (én ugyanis aromantikus is vagyok, de ez egy másik téma), nehezen fogják fel.”

Vajon leegyszerűsíti az ember életét, ha nem szexel és nem is vágyik rá – ahogy azt az ominózus Dr. House-epizódban felveti az egyik szereplő? „Az én életemet nyilván könnyebbé teszi, hogy nem kattogok azon, miért nem akar velem Józsi szexelni. De az ember élete nem csak arról szól, hogy szexuális partnert keres. Egy aszexnek ugyanolyan problémái lehetnek, mint egy alloszexuális egyénnek. Másrészt amit nyerünk, hogy nem epekedünk hosszan Klári vagy Józsi iránt, azt elveszítjük azzal, hogy a társadalom nem ért meg minket, sajnálnak, vagy épp meg akarnak gyógyítani. Azok az aszexek pedig, akik alloromantikusak (tehát romantikusan vonzódnak másokhoz), nagyon nehezen találnak maguknak párt. Sok benne a nehezítő tényező: talál-e magának valakit, aki elfogadja őt olyannak, amilyen, hogy fogja a külvilág nézni a kapcsolatukat, rákerül-e egy stigma esetleg a partnerre is.” Viki egyébként szeret szoknyában járni, és kihívóan öltözködni, így (a már említett Yasmine-hoz hasonlóan) ő is megkapta másoktól, hogy minek öltözik szexin, ha nem akar semmit.

„Bocs, a micimackós pólómat a mosásban hagytam!”

Definíció nélkül nehéz meghatározni magad

Sulyok Viki 36 évesen jött rá, hogy aszexuális. „Nagyon kemény út volt, sok aszex átmegy azokon a fázisokon, amiken én. Először azt hisszük, hogy melegek vagyunk, aztán rájövünk, hogy mégsem. Én először azt gondoltam magamról, hogy leszbikus vagyok, akkor csajoztam, aztán rájöttem, hogy mégsem, utána tíz évig biszexuálisként definiáltam magam, mert nem volt előttem más paradigma, hiszen az volt a követendő elvárás a környezetemben, hogy márpedig vonzódni igenis kell. Harminchat éves voltam, amikor elém került egy angol nyelvű cikk az aszexualitásról. Akkor esett le, hogy ez nem arról szól, hogy félnék a szextől vagy senki ne akarna megdugni, vagy hogy traumatizált lennék. Amúgy egy Magyarországon felnőtt nő vagyok, tehát nyilván tele vagyok traumákkal a szexizmus miatt. De nem emiatt lettem aszexuális.”

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Az, hogy végre megtalálta a saját definícióját, Vikinek rengeteget segített. „Korábban azt mondtam magamról, hogy én egy válogatós biszexuális vagyok. Megnézem a pasikat is, nőket is, de senkit nem akarok. Ebben is sokat segített a fogalmak megismerése, de az még többet, hogy találtam egy közösséget, ahol pontosan tudják, miről beszélek. Nyilván az aszex közösség is rendkívül színes, vannak benne szexkedvelő és szexundoros tagok is. Én például egy szexkedvelő aszex vagyok, abszolút nem undorodom a testnedvektől.”

Sulyok Viktória a Melegség és megismerés program, illetve az Iskolai élő könyvtár program keretein belül középiskolákba jár beszélgetni kamaszokkal, ami nemcsak az érzékenyítés fontos lépése, de segíthet azoknak is, akik hasonló identitásválságban vannak, mint ő volt évtizedeken keresztül, amikor fogalma sem volt róla, hogy az, amit és ahogy ő érez, létező jelenség, aminek neve is van.

„Ha nekem kamaszkoromban eljött volna a gimibe valaki, és elmondja, hogy mi a pálya, rögtön tudtam volna, mi a helyzet velem. És az nagyon sokat segített volna.”

Fiala Borcsa

Kiemelt kép forrása: Instagram/Yasmin Benoit