Szabó Anna Eszter/WMN: Kezdjük ott, hogy pontosan mit is takar ez a bizonyos „baszatlan” jelző! Mellesleg megjegyzem, nem gondoltam volna, hogy valaha erről foglak kérdezni. 

Kazimir Ágnes: Szerintem jó is, hogy erről így beszélgetünk, mert nagyon ritkán látunk példát arra, hogy két ember ilyesmiről nyíltan és hétköznapian eszmét cserél. A tabukat könnyű ronda szavakkal döntögetni, de amikor arról van szó, hogy el is gondolkodjunk, magunkba nézzünk, akkor azonnal rátaposunk a fékre. Azért is foglalkozunk most ezzel a fogalommal, mert nap mint nap számtalanszor halljuk, és sokan mondják is. Tényleg nem árt tudni, mit fröcsögünk, amikor fröcsögünk, szóval definiáljuk a szót! Szerinted például mit jelent?

Sz. A. E./WMN: Hát leegyszerűsítve azt jelenti, hogy valakinek nincs szexuális élete, nem?

K. Á.: A baszatlanság azt jelenti, hogy nincs partner, mondjuk ki, a baszáshoz. Legyen szó férfiról vagy nőről. Márpedig partner nélkül nehéz szexelni. De nem lehetetlen. Ahogy egyik kliensem mondta, „a világ legjobb vibrátora minden örömöt megad nekem, ami szexuálisan hiányzik. Az érintést, a kedvességet, a szeretetet, az intimitást pedig megkapom azoktól, akikkel kölcsönösen örömmel vagyunk együtt.” 

A baszatlanság fogalom – annak a szájából, akitől elhangzik – azt a fölényeskedést tükrözi, hogy neki a baszáshoz van partnere, aki, reméljük, legalább olyan jó, mint egy átlagos vibrátor. A fogalom nagyon primitív, mert arról szól, hogy a szexuális aktust minden érzelmi tényezőről leválasztjuk.

És fölruházzuk olyan erővel, ami képes arra, hogy az embernek automatikusan boldogságot, kiegyensúlyozottságot és örömöt szerez. E logika szerint a dugás hiánya viszont összeomlást, depressziót okoz, vagyis minden negatív viselkedésre egydimenziós magyarázatot ad. 

Sz. A. E./WMN: De okozhat-e ténylegesen az aktus hiánya szélsőségesen negatív viselkedési megnyilvánulásokat?

K. Á.:

Mint minden depriváció, vagyis megvonás, természetesen okozhat. Ha nincs partner, az okozhat súlyos önértékelési zavart, azt az érzést, hogy nem vagyok elég jó, nem vagyok elég szép, nem vagyok elég vonzó, nem vagyok képes a vágy tárgya lenni.

Ez okozhat szorongást, kisebbrendűségi érzést, súlyos önértékelési zavart, irigységet, agresszivitást és ezek szélsőséges viselkedésbeli és indulati megnyilvánulásait.

Elég csak bizonyos kommenteket alapul venni, lekottázható, hogy a tartalmukat irigység, agresszió, fölényre törekvés táplálja. Fölényre pedig az törekszik, aki valahol valami miatt nagyon lent van.

Sz. A. E./WMN: Na de lehet „lent” valaki például az úgynevezett „baszatlanságtól"?

K. Á.: Ez nem a baszatlanság, hanem hogy „nem kellek”, „nincs szükség rám”, „nem vagyok olyan nő vagy férfi, akire bárki vágyhat”. Mindemellett a szexuális kielégülés nemcsak pszichés örömöket ad, de fiziológiásan is pozitív hatást gyakorol a testi működésekre. 

Sz. A. E./WMN: Ellenkező esetben, ha valaki ragyog a boldogságtól, rá nem szoktuk mondani, hogy ó, látszik, hogy „baszott”.

K. Á.: Ha boldog embert látunk, ritkán gondolkodunk el azon, hogy vajon mitől boldog. Sokkal gyakoribb, zsigeri reakció az irigység, a rosszindulat és az, hogy ha megtehetjük, ronstuk el az örömét. Mert akkor közelebb kerülhet a mi deprivált szintünkhöz. 

Kazimir Ágnes és Szabó Anna Eszter beszélgetés közben

Sz. A. E./WMN: A megbaszni kifejezést leginkább a nőkre értik, így a baszatlanság is jellemzően rájuk vonatkozik elsősorban. Férfiak esetében hogy fogalmazhazzák meg ugyanezt a jelenséget? 

K. Á.: Ennek csak a kreativitás szabhat határt, de a lényeg ugyanaz. Ha a férfinak nincs párkapcsolata, akkor a frusztrációinak ugyanaz a háttere, hogy ő nem kell. Ha tartós, de lapos, boldogtalan párkapcsolatban él, akkor az ő sivár szexualitásának gyakori tünete az impotencia, az ejaculatio praecox (korai magömlés) és az egyre gyakoribb spermium-visszatartás. Elégedetlenség a saját vagy a partner nemi szervének adottságaival, ha túl nagy, az a baj, ha kicsi, az a baj, ugyanez vonatkozik, mint tudjuk, a mellekre is. De egy mogorva, kellemetlen pasas háta mögött nem azt súgják, hogy őt vajon megbasszák-e, hanem inkább olyasmiket, hogy kicsi a farka, vagy frigid az asszony. 

Sz. A. E./WMN: Ez azért meglehetősen primitív következtetés…

K. Á.: De nincs ez mindenhol így! Napjainkban már van olyan széles követőtábort felmutató irányzat, ahol a szexuális élet fontossága eltörpül minden más egyéb örömforrás mellett, és csak egy a sok közül. Ott a „baszatlanság” mint fogalom értékítéletként fel sem merül. Akkor és úgy élnek nemi életet, ahogy, amikor és akivel akarnak. Szigorúan az intimitás védelme mögött, senkinek semmi beleszólása nincs. Rengeteg sikeres ember van, aki éli az életét, van baráti köre, hobbija, életcélja, és mikor szüksége van szexuális élményre, azt ugyanúgy megszerzi a legjobb formában, ahogy az élet számára többi fontos tartalmát. Ebben a közegben ezt a fogalmat nem is értené. 

Mondjuk ki, abszolút nem igaz, hogy szexuális partner nélkül kizárt a ragyogó kiegyensúlyozottság.

Nagyon sok olyan nő, férfi létezik, akinek aktuálisan nincs szexuális partnere, mégis kiegyensúlyozott, vidám, tele van céllal, erővel, boldogan tartózkodik bárki az aurájában, mert jó vele lenni.

Egy normál önértékelési szinten lévő értelmes ember az esetek többségében a szexualitásban sem ad le az igényeiből. Ez nem azt jelenti, hogy alkalmi kapcsolataiban nem kerülhet sor egy „kóbor numerára”, ami aztán akár nagyon jó emlék is maradhat, de a hangulatát és a személyiségének magas szinten való működését nem ez fogja befolyásolni. Egy lelkileg-testileg szabad ember a szexualitásában is meg tudja engedni magának a szabadságot.

Más kérdés, hogy erre a szintre el kell tudni jutni. Ez a fajta szabadság nem adja könnyen magát. Ezért meg kell dolgozni. Sokszor ez nagyon nehéz. És ha őszintén belegondolunk, sokaknak egy élet se elég arra, hogy ezt a szintet megtapasztalják, ehelyett marad olykor az ítélkezés és a fölényre törekvés. 

Sz. A. E./WMN: Mit árul el valakiről az, ha ilyen megjegyzéseket tesz egy másik emberre? 

K. Á.: Ha a durva és primitív verbális megfogalmazás mögé nézünk, akkor ott észrevehetjük a félelmet, a magányt, a kisemmizettség érzését, és nagyon sokszor a korai életszakaszban elszenvedett súlyos traumákat is, mind a két oldalon. Tulajdonképpen az, aki így beszél, akár magából is kiindulhat… 

 

Sz. A. E./WMN: Vajon miért nem kérdezik meg inkább, ha valakin azt látják, hogy nincs jól, boldogtalan, rosszkedvű, hogy mi a baj? 

K. Á.: Durván, fölényesen és egysíkúan ítélkezni sokkal könnyebb, mint valódi érdeklődést mutatni valaki iránt a környezetünkben, aki szomorú, magába roskadt, indulatkezelési zavarai vannak és megannyi problémával küszködve éli az életét.

Sokkal egyszerűbb egy stigmát magas lóról rárakni, mint valóban közel kerülni hozzá, megismerni, megérteni, és ha tudunk, segíteni. Utóbbit nemcsak azért nem teszik sokan, mert ez felelősség, komoly emberi felelősség, hanem azért sem, mert a saját védekezési mechanizmusaik korlátai közé szorulva erre sokan egyszerűen képtelenek. 

Sz. A. E./WMN: De ha belegondolunk, azért akárhol legyünk is ma Magyarországon, a „baszás”, bármelyik ragozott formájában, az egyik leggyakrabban elhangzó szó a közbeszédben. Miért?

K. Á.: A baszás fogalom kiemeli a szexuális örömök komplexitásából magát az ösztönt, a kielégülést, ami egyenes út a boldogtalansághoz. 

Sz. A. E./WMN: Na de mit képvisel ez a szó? Miért könnyebb ezt mondani, miért tartjuk távol magunkat a kevésbé vulgáris kifejezéstől? 

K. Á.: Nem szoktunk belegondolni a durvaságok jelentésébe.

Például az anya szidásának variációit teljesen hétköznapi gyakorisággal használják sokan anélkül, hogy ténylegesen valaki édesanyját akarnák átkozni, vagy belegondolnának, mi is bukik ki a szájukon. 

Sz. A. E./WMN: A leggyakoribb káromkodás, de mondhatjuk töltelékszónak is, a „baszd meg”. Ha úgy nézzük, tulajdonképpen jót kívánsz vele valakinek, nem? 

K. Á.: Rutinszerűen használt töltelékszó, bántóan durva szerintem. A magyar káromkodás tele van tabudöntögetéssel, a középpontjában a közönséges szex áll. Ezek a kifejezések áthágják az archetipikus, társadalmi tabukat, és jellemzően nőkre, anyákra vonatkoznak, ami nyilván paradoxon. Apákkal kapcsolatban maximum az „apád fasza” merül fel, de az anyákkal kapcsolatban sokkal gazdagabb a kelléktár. Indulatkifejezésre, tehetetlenség kifejezésére is szolgál. 

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Sz. A. E./WMN: Térjünk még kicsit vissza erre a bizonyos „baszatlanság” szóra! Fordítsuk meg: ha valakinek a szó szoros értelmezéséből kiindulva gyakori a szexuális aktus az életében, az járhat-e automatikusan pozitív kisugárzással, boldogsággal? 

K. Á.: Egy sarkos példát mondok. Anno egy prostituált betegem igazán, mélyen depressziós volt, és tudod, miért? Nem azért, amit gondolnál. Hanem mert unta a szexet. Unta! Előre le tudta kottázni, hogy mire számíthat. Ha valakinek gyakori szexuális aktusban van része, az önmagában nem zárja ki a teljes boldogtalanságot, és egyáltalán nem jelenti azt, hogy az élete pozitív irányba fordult. 

Sz. A. E./WMN: Most azon agyalok, hogy vajon elhozná-e a világbékét, ha mindenkinek boldog és kielégítő lenne a szexuális élete. (Ez következne a „baszatlanozók” gondolatmenetéből.)

K. Á.: Nem. 

Sz. A. E./WMN: Miért nem?

K. Á.: Mert sokkal többre mennénk azzal, ha az emberek nem félnének az érzelmek megélésétől, a vágyaik kimondásától és megvalósításától (ha nem mások kárára történik), ha a gyalázkodás helyett az örömszerzés és egymás segítése, támogatása lenne a kapcsolatok mozgatórugója. Ha nem egymás tönkretevése, lenyomása lenne a cél, hanem hogy kihozzuk ebből az egyetlen életünkből mindazt a lehetőséget, ami benne van. 

Szabó Anna Eszter

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Westend61