Kevesebbet szexel a Z generáció, mint elődei: okok és következmények

–

Nemrég kutyasétáltatás közben a kedvenc tudományos podcastomat hallgatva megdöbbentő adatokat hallottam. Kutatások szerint a Z generáció nemcsak később veszti el a szüzességét, hanem ritkábban is él szexuális életet, mint az idősebb nemzedékek. Az adásban egy friss, 2024-es tanulmányt is idéztek, amely szerint míg az X generáció (44–59 évesek) és a millenniumi generáció (28–43 évesek) havonta átlagosan ötször szexel, a Z generáció ennél kevesebbszer.

Ígérem, már nem fogok sokáig megdöbbentő statisztikákkal dobálózni, de ezt még muszáj leírnom:

az amerikai Kinsey Institute és a LoveHoney 2021-es közös kutatása szerint a megkérdezett 2000 válaszadó közül a Z generáció tagjainak egynegyede még soha nem élt át semmilyen szexuális élményt.

Ez az adat önmagában is megdöbbentett, és mivel a saját generációmról van szó, elgondolkodtatott, vajon tényleg ennyire nem vágyunk egymásra?

Amikor a legvadabb bulizós korszakomat éltem, úgy tűnt, mintha az egyéjszakás kalandok éppoly elmaradhatatlan részei lennének a fiatalságnak, mint a hajnali gyroszozás a Deák téren. A barátaim olyan természetes könnyedséggel meséltek a futó kapcsolataikról, mintha ezek beavatási szertartások lennének a felnőtté válás útján. Igaz, valószínűleg – mint sokan mások – én is buborékban élek, ugyanis a statisztikák mást mondanak. Egy kutatás 2007 és 2017 között vizsgálta a 18–23 évesek alkalmi szexuális kapcsolatait. Az eredmények szerint ebben a tíz évben jelentősen csökkent azok aránya, akiknek volt legalább egy egyéjszakás kalandja: a nők körében 31%-ról 22%-ra, a férfiaknál pedig 38%-ról 24%-ra. Mi lehet ennek az oka? 

Tudatosabban választunk, vagy a növekvő szorongás miatt nem merünk lépni? 

Füredi Krisztián szexuálpszichológus-párterapeuta a társadalmi változások felől közelíti meg a kérdést. Régen a házasságkötést és a gyermekvállalást elsősorban a gazdasági szükségszerűség és a közösségi elvárásnak való megfelelés irányította. A felnőtté válás mérföldkövének számított az esküvő, a szex pedig elsősorban a családalapítást szolgálta. A házasság előtti vagy azon kívüli szex tabunak számított, különösen a nők esetében. Ezzel szemben mára a párkapcsolat és a szexualitás sokkal inkább egyéni döntéssé vált, köszönhetően a kulturális, gazdasági és társadalmi átalakulásoknak. „A fiatalok egy része már tinédzserkorában aktív szexuális életet él, míg mások akár még a húszas-harmincas éveikben sem kezdenek párkapcsolatba.”

Ezt a tendenciát egy 2020-ban publikált kutatás is alátámasztja, amely az amerikai 18–34 évesek szexuális szokásait vizsgálta 2000 és 2018 között. Az eredmények szerint ebben a korosztályban jelentősen megnőtt azok száma, akik szexuálisan inaktívak voltak – vagyis az előző évben egyáltalán nem létesítettek intim kapcsolatot.

A szex hiánya függ a kötődési mintáktól

A mi generációnk sok mindent másképp csinál, mint a szüleinké. Később költözünk el, később vállalunk felelősséget önmagunkért, és egyre később vállaljuk az elköteleződést is. Nemcsak azért, mert más világot élünk, hanem mert a lehetőségeink is megváltoztak: az élet drágább lett, az önállósodás nehezebb, és a felnőtté válás fontos állomásai is későbbre tolódtak. Sokan maradunk tovább a szülői házban – részben anyagi okokból, részben pedig megszokásból –, és egyre többen vannak, akik akár a húszas éveik végéig is szüzek maradnak. És ebben nemcsak az ismerkedési szorongásnak vagy a lehetőségek hiányának van szerepe, hanem annak is, hogy kötődési mintáink jelentős mértékben alakítják az intimitáshoz való viszonyunkat.

Aki képes biztonságosan kötődni, általában könnyebben alakít ki kapcsolatokat, és természetesebben éli meg a közelséget. Az elkerülő kötődésűek viszont – akár tudatosan, akár tudattalanul – távol tartják magukat az érzelmi és fizikai intimitástól, mert az túl kiszámíthatatlannak vagy ijesztőnek tűnik számukra.

A bizonytalan kötődés állandó aggodalommal jár: vajon elég jók vagyunk-e? Ez pedig bénító lehet, ha szóba kerül a szex. (A kötődési minták témáját a Lélektani határ podcast egyik epizódjában Milanovich Domi Bibók Bea segítségével járta körül.)

Kutatások szerint a biztonságosan kötődő fiatalok nagyobb arányban aktívak szexuálisan, míg az elkerülő kötődéssel rendelkezők gyakrabban maradnak inaktívak. Ez önmagában nem feltétlenül probléma – de ha valaki szeretne kapcsolatot, mégsem mer vagy nem tud nyitni, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen minták állhatnak a háttérben.

Hogyan hat a szorongás és a depresszió a fiatalok szexuális életére?

Fiatal felnőttként gyakran halljuk, hogy a húszas éveink a felfedezés és a szabadság időszaka – elvileg ekkor kellene a legtöbbet buliznunk, kísérleteznünk, és élveznünk az életet. A valóság azonban sokunk számára egészen más. A szorongás és a mentális nehézségek annyira beépültek a mindennapjainkba, hogy a szexuális életünkre is jelentős hatást gyakorolnak.

Ez nem csupán személyes benyomás. A WHO adatai szerint a fiatal felnőttek körülbelül 30 százaléka küzd szorongással vagy depresszióval. A lehangoltság, a kedvetlenség és a motiváció hiánya miatt sokan teljesen elveszítik az intimitás iránti érdeklődésüket, amit bizonyos antidepresszánsok tovább súlyosbíthatnak – ezek ugyanis csökkenthetik a libidót és gátolhatják a szexuális válaszkészséget mind a nőknél, mind a férfiaknál.

Korábban azt írtam, buborékban élek. Ez igaz, de azt is be kell látnunk, hogy a Z generáció buborékjai tele vannak szorongó emberekkel. 

A szorongás nemcsak az ágyban, hanem már az ismerkedésnél is akadályt jelenthet. Sokan attól tartanak, hogy nem elég vonzóak, félnek a visszautasítástól, vagy attól, hogy mások negatívan ítélik meg őket. Emiatt már egy egyszerű beszélgetés kezdeményezése is szorongást válthat ki. Másoknál viszont épp ellenkező hatást okoz: a frusztráció fokozott szexuális aktivitásban nyilvánul meg, például gyakori önkielégítésben vagy akár kontrollálatlan, érzelmileg üres kapcsolatokban.

Hadd meséljek el egy történetet! A 23 éves Gergő mindig is nehezen ismerkedett, különösen, ha a kiszemeltje igazán tetszett neki. Fél éve egy házibuliban sikerült rávennie magát, hogy beszélgetést kezdeményezzen egy lánnyal. Zavarában azonban össze-vissza csapongott a témák között, a lány pedig csak udvariasan mosolygott. Gergő attól tartott, hogy unalmasnak találják, ezért inkább visszavonulót fújt. Innentől kezdve még jobban kerülte az ilyen helyzeteket, és az online világba menekült, ahol a pornó gyors, kockázatmentes megoldást kínált. Ezzel azonban még messzebb került attól, hogy valódi érzelmi és testi közelséget éljen át. 

Milyen szerepet játszik a pornó a fiatalok szexuális szokásainak alakulásában?

Sokan azt gondolják, a felnőttfilmek fokozzák a szexuális vágyat, ám valójában sok fiatalnál éppen az ellenkező hatást váltják ki: elbizonytalanítanak, torzítják az intimitásról alkotott képet, és hosszú távon csökkentik a szexuális vágyat. A folyamatos, gyakran már gyerekkorban elkezdődő pornófogyasztás miatt a fiatalok egy része később nehezebben tud érzelmileg kapcsolódni a valós szexuális élményekhez, mivel az online tartalmak irreális elvárásokat alakítanak ki bennük.

Én, emlékszem, hatodikban, 12 évesen hallottam először a pornóról. Ez beleillik a nemzetközi kutatások szerinti átlagos életkorba, ugyanis

a gyerekek jellemzően 8 és 12 éves koruk között találkoznak először pornográf tartalmakkal. Felmérések szerint a fiúk 12, a lányok pedig 14 éves kortól kezdve tudatosan is keresik ezeket. Ez jelentősen átalakította a pszichoszexuális fejlődést és a szocializációt. Az udvarlás, az érintés és a csók egyre inkább háttérbe szorul, helyüket pedig a vizualitás uralja.

A pornó nem új jelenség, de a mai formájában mégis egészen újszerű. 15 éve, a nagy sebességű internet elterjedése óta érhető el korlátlan mennyiségben és ingyenesen.

„A pornónak nagyon sokrétű hatása van, ezek egy része valóban csökkenti a szexuális aktivitást. Egyrészt szabadságot ad, könnyű hozzáférni kvázi szexuális élményekhez, így sokan vissza tudnak vonulni a pornó általi magányos, de mégis színes és változatos szexuális életbe. Akinek eleve nehézségei voltak az ismerkedéssel és az intimitás kialakításával, annak a pornó miatt még tovább csökkenhet a motivációja. A pornó nyújtotta kényelem miatt nem szerez tapasztalatot az ismerkedésben és a kapcsolatok kialakításában és ápolásában, így még távolabb kerül az ismerkedéstől, a párkapcsolat lehetőségétől és így a valódi szextől. Ez egy ördögi kör” – magyarázta Füredi Krisztián.

 A pornó tökéletes, steril világot mutat, ahol a szereplők különlegesen szépek, fiatalok, mindenre nyitottak, folyamatosan magas szexuális izgalmat élnek át. Ezek láttán a pornófogyasztók irreálisan magas elvárásokkal lehetnek a másik ember testével, a saját külsővel és teljesítménnyel szemben, és talán nem is törekednek épp ezért valódi szexuális helyzetek átélésére, mert az szorongást okoz számukra, illetve csalódást keltenek bennük. Ráadásul az intimitás kialakításához időre és erőfeszítésre van, lenne szükség.

Intimitás a való életben: hogyan találjuk meg a saját ritmusunkat?

Füredi Krisztián szerint az online térben zajló ismerkedés gyors tempója és felszínessége sokakat elbizonytalanít. „Fontos megtalálni a hozzánk illő ismerkedési formát, és tudatosítani, hogy nem a mi hibánk, ha valaki eltűnik vagy párhuzamosan több emberrel ismerkedik. Valódi kapcsolódás csak akkor jöhet létre, ha nem kell méltatlan kompromisszumokat kötni.”

Sokan túl hamar feladják, és lemondanak arról, hogy mély, elkötelezett kapcsolatot találjanak, mert úgy érzik, hiába keresgélnek. Gyakran saját szorongásaink állnak a boldogságunk útjában. Nehezen fogadjuk el a dicséreteket, hátsó szándékot sejtünk az elismerő pillantások mögött, és inkább falakat építünk magunk köré. Az önismeret megszerzése lehet a változás kulcsa.

Füredi Krisztián hangsúlyozza: nincs egyetlen helyes út. Mindenkinek más a ritmusa, és az egyéni különbségek ezen a téren nagyobbak, mint valaha. A szex továbbra is sokak számára tabu, pedig a párkapcsolati intimitás lényege éppen az, hogy vágyainkat és igényeinket szégyen és bűntudat nélkül fejezhessük ki.

Mi számít „normálisnak”?

Az X és a milleniál generáció tagjaihoz képest a Z generáció talán valóban kevesebbet szexel, de a háttérben nem egyetlen ok húzódik meg, hanem egy komplex változássorozat: az ismerkedés digitalizációja, a növekvő szorongás, a kötődési minták hatása és a pornófogyasztás elterjedtsége mind alakítják ezt a tendenciát.

De vajon tényleg a mennyiség a mérce? A szakértők véleménye egybecseng abban, hogy a szexuális élet minősége és megélése legalább olyan fontos, mint az, hányszor kerül sor rá egy héten. A Z generáció talán kevésbé követi az előző nemzedékek mintáit, és a társadalmi normák helyett egyre inkább az egyéni igények, határok és komfortérzet határozzák meg, mi számít „normálisnak”. 

A kevesebb szex önmagában nem probléma. A valódi kérdés inkább az, hogyan viszonyulunk az intimitáshoz. Elfogadjuk-e azt, ahol éppen tartunk, tudunk-e kapcsolódni a saját vágyainkhoz és másokhoz, anélkül, hogy külső elvárások határoznák meg, hogyan kellene éreznünk magunkat – akár egyedül, akár párkapcsolatban.

Simon Eszter