–

Ha az embernek lánya van, úgy tapasztaltam legalábbis, érzékenyebbé válik bizonyos őskövületi, béna vagy éppen kártékony szokások, megjegyzések iránt, és hajlamos lesz olyan dolgokat is megkérdőjelezni, amiket saját magával kapcsolatban már beletörődéssel vagy legalábbis fásultabban kezelt.

Most, hogy tizenéves a gyerekem, megfigyeltem, mennyire bosszantja, amikor egy csomó reakcióját a világ dolgaira úgy kommentálja a környezete, hogy „hiszen kamasz”.  

Ergo, fordítok: érzékeny, lobbanékony, határokat feszegető, lánglelkű, romantikus, nagyszájú, szemtelen… efféle szinonimái lehetnek a szónak, de voltaképpen mind arra vezethető vissza a kommentár alapján, hogy hormonális oka van minden reakciónak, nem kell egészen komolyan venni. (Pedig néha milyen jó lenne, ha komolyabban vennénk azt, amit friss szemfülességükkel, tobzódó igazságérzetükkel mondanak – ha nem feltétlenül nekünk tetsző stílusban is.)       

Ha jobban belegondolok, már kisebb korában is jelen voltak az életünkben a hasonló instant megjegyzések: „biztos jön a foga”, „na, anyuka, ilyen a dackorszak”, majd az „ez már a kiskamaszkor, tessék készülni a legrosszabbra”. Persze ezek még nemtől független megjegyzések, ha fiam lenne, ő is megkapta volna ezeket, de a későbbiekben már erős a specializáció.

Mintha mi, nők alapvetően egy hormonoktól megkergült, de legalábbis elvakult, hisztérikus fajtája lennénk az emberiségnek.      

Ne mondd, hogy te, kedves nővérem, még sose kaptad meg, midőn rugóztál valamin, hogy „Mi van, megjött?”! Párja a „Biztos menstruál” megjegyzés, amelyet kifejezetten fogamzóképes korú nők esetében szokás alkalmazni, ha nem tetszik valami a viselkedésében.

Persze meg lehetne próbálni kideríteni e címkézés helyett, mi baja van igazából a nőnek, miért feszült, mi bántja, de hát, ja, egyszerűbb a fejéhez vágni vagy a háta mögött összesúgni, hogy már megint nehéz napokat él.

A gond ezzel csak az, hogy azon túl, hogy bántó, el is fedi a valódi konfliktust. Mert, ha bevágsz nekem egy ilyet, még ha vicceskedve-aranyos arccal is, pajtikám, nem biztos, hogy el akarom mondani, mi a gond valójában. (Mert bár tényleg rosszul érzi magát néha az ember, amikor menstruál, sőt a kedve se ugyanolyan esetleg, de még az is lehet, hogy kifejezetten ideges pár napig, de azért az esetek nagyon nagy százalékában nem a hormonális libikóka miatt szomorú, fáradt, mérges egy nő, hanem mert nem bántak jól vele. Vagy, mert ez is lehet, szimplán szar napja van. Vagy hülye. Csomó oka lehet, ne degradáljuk már a nőket, magunkat pusztán egy hormonkaptárrá. Lécci.)            

Na, és akkor meg is érkeztünk a következő, szervesen az előző ponthoz, a hormonokhoz kapcsolódó címkéhez, amit szintúgy nem kéne egymásra tűzködnünk. Ez pedig a „baszatlan”.

Kábé hasonlóképp minimalista és általánosító jelző, mint a „menstruáló”, csak még durván sértő is. Ha egy nő kemény, karakán, nem simul úgy, ahogy mások szerint illene, akkor jó eséllyel megkapja élete során nemegyszer ezt a megjegyzést, igaz, csak ritkán szemtől szembe.

Hányszor kussolunk, amikor egy másik nőre mondják ezt a jelenlétünkben! Pedig voltaképpen ugyanúgy sért minket is. Mert közvetve azt jelenti: egy nő akkor tud csak „normálisan” viselkedni, ha rendesen megdöngetik esténként.   

Illetve akkor sem biztos, ugyanis ha terhes lesz, akkor megint totál kiszámíthatatlanná válik, ugye?  

Ha viszont mégse, mert már öregszik, akkor rásüthető, hogy… ugye kitaláljátok a következő megjegyzést? Igen, akkor „klimaxos”!

Ha hízik az ötven körüli nő, ha fogy, ha érzelmes, ha rideg, ha ideges, ha lassú, ha melege van, ha fázós, ha feszült, ha dühös, ha kiakasztják, ha túl sok van rajta, mert az egész családot cipeli a hátán, egyre megy: klimaxos, kész. Ezt mondják.

Persze majd túl lesz rajta, és az egész hormoncirkuszon, de hogy akkor se kelljen túlbonyolítani a jellemzését, elég csak rádobni, hogy „öregszik” és/vagy „hülyül”.

Igen, igen, ez már uniszex kritika, megkapják a férfiak is. A bácsik, a négyeskék a kórházi ágyon…

A férfiaknak sem egyszerűbb. Őket hasonlóképpen szuszakolják mindenféle dobozokba és skatulyákba, megkapják a címkéiket könnyedén ők is, tőlünk, egymástól. Boldogtalan? Kapuzárási pánikja van. Hűtlen? „Mindenférfi”. Önzőn viselkedett? Narcisztikus. (Mostanában inkább pszichopata, ez az új pszicho-topszleng.)

Igaz, ha egy férfi szigorú, határozott, esetleg pattogós vagy fölényeskedő, akkor nem igazán mondják rá, hogy „baszatlan”. Legfeljebb azt, hogy rossz napja van. Vagy azt, hogy rohadék.

Kiegyezhetnénk valami hasonlóban?

Kurucz Adrienn