–

Egy nőnek, ha baja van, akkor biztos, hogy menstruál, vagy – a köznyelv szerint – simán csak baszatlan, azaz jó rég nem szexelt senkivel. Mintha a női problémakör ennyire egyszerű tengelyen billegne, hol a menzesz, hol pedig a gyér szexuális élet felé súlyozva az arányt.

A múltkor az egyik férfi olvasóm összeveszett egyik nőolvasómmal az oldalamon, és a férfi a fent említett mondattal kívánta megoldani a vitát: „Egy kiadós dugás hiányzik neked!” A vitában nem volt semmiféle szexuális vonatkozás, még csak feminista hangvétel sem, simán csak froclizta az egyik a másikat, külső szemlélőként nézve ártatlanul, amire ez volt a reakció.

Amikor tavaly beszédet mondtam egy tüntetésen, még egy szót sem szóltam, csak kiálltam a színpadra, és a közönség realizálta, hogy történetesen nőnemű vagyok, máris élből lekurvázott néhány bekiabáló, és elküldött a faszba haza főzni, vagy az uramhoz, hogy teljesítsem egyéb kötelezettségeimet vele. Engem ez akkor inkább csak bepöccentett, nem sértődtem meg rajta.

Rám persze mondtak már nagyon sokfélét. A szopós kurvától kezdve (akinek méhnyakrákja volt, az sok mindenkivel lefeküdt ugye, mármint szerintük) a pornós titkárnőn és a leszbikus ribancon át a baszatlan savanyú picsáig minden voltam.

És nem csak férfiak ribancoznak, baszatlanoznak, hanem nők is.

Egy ismerősöm a múltkor kiírta az egyik legkeresettebb magyar modellről, hogy „Hány farkat szokott lepippantani a backstage-ben?" Kérdeztem tőle, hogy amúgy mi köze van hozzá, mert szerintem mindenki (vagy bárki) annyi embernek veszi a szájába a péniszét, amennyinek csak akarja.

Amikor megjelent a rákból való gyógyulásról szóló könyvem, az egyik kritika alá egy számomra ismeretlen ember azt kommentelte, hogy „Ja, de hát ő azért kapott méhnyakrákot, mert sok mindenkivel lefeküdt.” Nyilván ez egy otromba baromság, ostoba tévhit, amit a korlátolt emberek terjesztenek és hisznek el.

Sajnos kiábrándító ez a szóbeszéd, amivel napi szinten szembesülök. Nem állítom, hogy én aztán tökéletesen ártatlan vagyok, mert én is ribancoztam már le nőt azért, mert bántott engem, sőt szexista vicceken is röhögtem régen. De az embernek azért van a nyakán fej, abban meg agy (már akinek), hogy gondolkodjon vele és fejlődjön, és képes legyen a változásra is.

Ha mi, nők is képesek vagyunk így beszélni egymásról, akkor mégis, hogy várjuk el azt, hogy a férfiak (vagy más nők) másképp beszéljenek rólunk? A gimiben, tizenhat évesen még talán vicces volt ribikémnek nevezni egymást, de vajon most, hogy felnőttek vagyunk, még mindig röhögni való ez a megnevezés?

Ha legközelebb vitába kerülsz egy nővel, ne arra gondolj egyből, hogy „szegényt, biztos nem dugták meg jó régen”, és „hagyd már, biztos menstruál, most ne menj a közelébe”. Hanem mondjuk gondolj arra, hogy talán valami irtó nagy csalódás érte. Vagy elveszítette valakijét. Vagy meghalt a macskája, a kutyája, a tengeri malaca. Vagy rosszul végzett el egy fontos munkát. De lehet, hogy csak fáradt, mert a telihold miatt nem tudott aludni az éjjel. Vagy valaki megbántotta a boltban.

Vagy simán csak aggasztja az a sok bunkó paraszt, akivel találkozik nap mint nap.

Nekem simán tud rossz kedvem lenni amiatt is, amit a cikkeink alatti kommentfolyamban olvasok, pedig én még menstruálni sem menstruálok immáron négy éve.

Közben pedig egy olyan világról álmodom, ahol nem baszatlan picsázzuk le a másikat, ahol nem mondjuk azt valakire, hogy az egy faszcibáló hülye kurva, csak azért, mert szép, és ötnél több férfival lefeküdt.

Jó lenne ezek nélkül a címkék nélkül élni?

Szerintem nagyon jó lenne!

Szentesi Éva

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/mheim3011