Ez itt nem a Reszkessetek betörők – Mit kell tudni egy gyereknek ahhoz, hogy egyedül maradhasson otthon?

–

Mikortól maradhat otthon egyedül egy gyerek?

Bár erre sokféle eltérő szabályozás létezik a világon, Magyarországon nincs konkrét kor meghatározva, amikortól jogilag megengedett egyedül hagyni egy gyereket – ahol van, ott általában a 12 év az.

Új iskolaév kezdődik, sokaknál új családi szabályok lépnek életbe: sok olyan gyerek van, aki most ősztől járhat először egyedül haza, edzésre vagy maradhat otthon felnőtt felügyelet nélkül. Gyurkó Szilvi néhány éve összeszedte, mit érdemes mérlegelni a szülőnek ezek előtt a nagy mérföldkövek előtt, mint az egyedül otthon tartózkodás és az egyedül közlekedés. Ezekhez szükség van lelki és tudásbeli feltételekre is – ez nem kérdés –, és sajnos arra is, hogy a gyerekünkkel beszélgessük a rossz dolgokról.

„Ha bármi van, hívj”

Én a kilencvenes években voltam gyerek, és tízévesen nemcsak hogy már simán maradhattam otthon felnőtt felügyelet nélkül, de a kisebb testvéreim is velem voltak. Akkor azért még nem csináltak sem gyerekjogi, sem lelki szempontból olyan nagy ügyet ezekből a dolgokból, de anyukám persze tartott nekünk egy kis oktatást: ne engedünk be idegent, és ha bármilyen „vészhelyzet” áll elő, hívjuk a munkahelyén (ahonnan amúgy pár perc alatt haza tudott jönni). 

Emlékeim szerint nem részleteztük a vészhelyzeti lehetőségeket, azt pedig biztosan tudom, hogy fogalmam sem volt, mi a teendő gázszag esetén. A legviccesebb, hogy ha most, 37 évesen gázszagot éreznék, akkor is inkább felhívnék valakit (ilyen mélyen gyökereznek a gyerekkori élmények). 

Pedig akkor még csak vezetékes telefonokon tudtunk egymással kommunikálni – mondjuk, arra is emlékszem, hogy én sűrűn éltem is ezzel a lehetőséggel, és mindenféle aprósággal hívogattam anyukámat. 

És ez még durvább lett az én gyerekkoromhoz képest: 

el sem tudom képzelni, hogy a gyerekeim bármikor úgy maradnának otthon vagy kelnének útra egyedül, hogy nincs náluk telefon (feltöltve és velünk megbeszélve valamilyen bekapcsolt tracking-opcióval). 

Ez szerintem ma már kikerült a lehetőségek közül. Ezért aztán az összes vészhelyzeti forgatókönyv nulladik lépése az lenne, hogy hívjanak fel.

De azért alapvető dolgokra szerintem is meg kell tanítani a gyerekeket, még ha nem is a gázszagra meg a családi vészhelyzeti tervre.

Példával tanítunk – és tényleg

Mivel a gyerekeim még csak nyolc és tíz évesek, eddig maximum addig maradtak „egyedül”, amíg leszaladtam az autóhoz egy lent maradt cuccért. És akkor is kérték, hogy hagyjam ott a telefonom, hogy tudják hívni az apukájukat, ha „bármi történne”. Kérdeztem tőlük, hogy mégis mi történne, mert őszintén bennem fel sem merült, hogy két rajzoló gyerekkel milyen vészhelyzet eshet meg öt perc alatt… de 

kiderült, hogy mi a legnagyobb félelmük, ami természetes is: hogy nem jövök vissza. 

És hát az én legnagyobb félelmem is pontosan ez, amikor bárkivel bárhova elengedem őket. De nemcsak erre gondolok, amikor azt mondom, hogy példával tanítunk, hanem sokkal egyszerűbb és hétköznapibb dolgokra. A cikk írása előtt megkérdeztem tőlük, hogy mit tennének, ha elvágnák a kezüket, és nincs ott velük egy felnőtt? Tökéletesen el tudták mondani mindegyik részét a folyamatnak. Őszintén azt gondolom, hogy pánik nélkül meg is tudnák valósítani.

Az más kérdés, hogy ha váratlanul becsengetne valaki, akkor viszont valószínűleg nagyon megijednének – már csak azért is, mert ez manapság nagyon ritkán esik meg, legtöbbször az emberek ugyanis előzetes egyeztetést követően mennek át egymáshoz. Így egy random csengetés még engem is megijesztene picit. De azért azt biztosan el fogom mondani a gyerekeimnek, ha valaha otthon maradnának egyedül (úgy, hogy én nem látom a bejárati ajtót közben), csakis azt engedhetik be, akit jól ismernek – mondjon bárki bármit az ajtó túlsó oldalán. (Az idegenekkel kapcsolatos szabályokat szerintem a legtöbb gyerek már óvodás korában elkezdni megtanulni, így valószínűleg nem a légüres térbe érkezik ez az információ.) 

Azért vannak praktikus dolgok, amiket igenis tudni kell a gyerekeknek

Néhány hónapja a gyerekeim megtanulták használni a mikrót – ami miatt persze nagyon büszkék magukra, és azóta is lelkesen melegítenek bármit. Egy szendvicset elkészíteni, késsel bánni már korábban is tudtak (a Montessori ovi nagyon sokat segített ebben), az ablakok, ajtó zárása, nyitása szintén jól megy nekik.

De a vészhelyzetekről nemhogy sokat nem tudnak, hanem nagyjából semmit. Csak hogy legyen egy kis bezzegazénidőmben a cikkben: én nyolcévesen már vígan „felgyújtottam a konyhát” (csak egy fogókesztyű volt), amikor a szüleim a szomszédban voltak és én meglepetéspudingot akartam főzni nekik. Úgy tervezem, hogy ezekről a váratlan nehézségekről, amik adódhatnak akkor is, ha a elővigyázatosabbak, mint egykor én voltam, szépen lassan elkezdünk beszélgetni. Mert közben 

szerintem az is nagyon fontos, hogy ezeket a rémisztő információkat ne egyszerre zúdítsuk rá a gyerekünkre, akinek a lehetséges katasztrófa-forgatókönyvek valószínűleg nem csinálnának túl sok kedvet az egyedül otthon maradáshoz.

Ha két gyerek van otthon, akkor végül is senki nincs egyedül, nem? Nem.

Gyurkó Szilvi korábban linkelt cikkének nagyon fontos pontja, hogy egy kiskorúra hagyni egy kiskorút olyan, mintha egyedül hagynád. Ez egy nagyon nehéz kérdés, főleg korban egymáshoz közel álló gyerekek (barátok vagy testvérek) esetén. Mivel 

a szorongóbb gyerekeknél a mentális teher nagyobb, mint az összes többi lehetséges nehézség. Az viszont valóban megoszlik, ha többen vannak. 

Így szerintem ez a gyerekek ismeretében egy megfontolandó megoldás (természetesen nem arra gondolok, amikor az ember otthon hagy egy tizenkét évessel egy ötévest). De közben azt is mérlegelni kell, hogy mi történhet egy esetleges konfliktushelyzetben, amire elég nagy esély van.  

Lépésről lépésre

Ahogy az említett konyharuhás esetnél is a szomszédban voltak a szüleim, szerintem jó megoldás lehet a fokozatosság: szépen lassan felkészíteni a gyerekünket a jövőbeli egyedüllétre. Először csak az autóhoz, aztán a szomszédba, majd a közeli kisboltba megyünk el – aztán ők mennek a kisboltba, és így tovább. Ahhoz, hogy csak úgy váratlanul, egy családi vészhelyzeti tervet és egy lépcsőházi menekülési útvonalat a kezébe nyomjunk tizenkét éves korában a gyereknek, aztán lépjünk, szerintem a legtöbben túlóvtuk őket az elmúlt években. Ami persze nem feltétlenül baj, csak ehhez mérten kell kalkulálni az egyedül otthon maradással is.

Ti mikor és hogyan maradtatok először egyedül otthon? És hogyan készültök rá a gyerekeitek esetében?

EZ egy szerintem hasznos angol nyelvű gyűjtés, amit érdemes átfutni.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Westend61

Tóth Flóra