„Mások nélkül utazni nem jobb vagy rosszabb, egyszerűen csak nagyon más. Jobban figyelsz magadra, hogy mi mit vált ki belőled, az apróságok is nagyon felértékelődhetnek, mert bár nincs kivel megosztani őket, de talán éppen emiatt sok esetben intenzívebben hatnak” – írja Krajnyik Cinti, akinek egy ilyen út elementáris erővel adta vissza a hitét abban, hogy érdemes élni (bármennyire nehéz).
Titeket mikor hagytak először egyedül otthon a szüleitek? És ti milyen feltételekkel hagyjátok egyedül a gyerekeiteket?
Vajon miért van az, hogy akad, aki sehogy nem talál társat, pedig minden esélye megvan rá, hogy boldog legyen valaki mellett?
Szerinted hány éves koruktól mehetnek a gyerekek egyedül az iskolába?
Te hány éves korától és mennyi időre merted otthon hagyni a gyerekedet?
Mitől kiegyensúlyozott, jó és stabil egy kapcsolat? Attól, ha mindig, mindenhol, mindent együtt csináltok? Ha a ti kezetekben a gyeplő, a másik szájában meg a hám van? Karafiáth Orsolya szerint nem. Nagyon nem.
Van az úgy, hogy kevésnek tűnik az ember ahhoz, hogy a hajánál fogva kihúzza magát egy nehéz helyzetből. Te mikor kértél volna segítséget?
Izgalmas és ijesztő is az a nap, amikor a gyerek először kezdené bontogatni a szárnyait. Ezeket gondold át mindenképp, mielőtt elengednéd először egyedül:
Néha az ember úgy belejön a vidám, konfliktusmentes szinglilétbe, hogy aztán félő: nehéz lesz lemondani a kiváltságokról.
Marozsán Erika nemrégiben egy rövid látogatást tett itthon, mi pedig gyorsan éltünk a lehetőséggel, és kifaggattuk munkáról, pihenésről, családról és karrierről meg természetesen a New York-i életéről.