Soha nem gondoltam volna, hogy a lányaim egyszer olyan nagyok lesznek, hogy majd eszembe jut, egyedül hagyjam őket otthon. Pár éve a lépcsőház aljában lévő kisboltba is bűntudattal mentem le, végig azt vizionálva, hogy mire visszaérek (300 másodperc múlva), a lakás feldúlva, a gyerekek sehol, csak egy vérrel írt üzenet vár majd egy összegyűrt spirálfüzet lapon, hogy hol és mikor vehetem át a testrészeiket abban az esetben, ha nem fizetek 2 000 000 000 Ft-ot. Mivel akkor ennek csak a 0.000  000 000 az egy százalékát kerestem, mindig az olcsóbb tejet vettem meg, nehogy ezzel is már a váltságdíjat fogyasszam, kockáztatva ártatlan gyermekeim életét.

Persze azt sem szerettem volna, ha csak simán felgyújtják a lakást.

Ehhez képest most nem a kisboltba, hanem a legközelebbi szupermarketbe is elugrom, ha épp (értsd: soha) nincs otthon megfelelő mennyiségű kaja. Ez mindennel együtt lehet akár egy óra (3 600 másodperc), ami alatt már tényleg történhetnek olyan dolgok, amiket csak a „Felelőtlen szülők, egyedül hagyott gyerekei” című műsorban lehet látni.

Persze tudom azt is, hogy pár év múlva, amikor egy egész hétvégére a házban hagyom őket, még fel sem kanyarodok majd az autópályára már részeg tinik hordái lepik el az udvart, hogy egy óvatlan pillanatban a gumifalú kerti medencébe hányjanak. Addigra a Despasito feledésbe merül, a Bulibáró is a nyugdíjas otthon falai között lesz csak menő, esetleg Két Kicsi Lego Tomi nyomja majd a szimfonik lájv koncertjét egy úszóhajón. Változnak az idők, na! Nincs is ezzel bajom, mert nem akarom végighazudni a maradék pár évemet, így nyilván a gyerekeim is rájönnek, hogy apa hasonlóan nagy balfaszságokat művelt ennyi idős korában és nézzétek meg, mégis milyen komoly és felelősségteljes felnőtt lett belőle. DE!

A kettő között azonban van pár ingatag lépcsőfok, amin egyelőre csak óvatosan merek lépkedni. Nekem egyszerű volt, mert a szüleim dolgoztak, falun laktunk, mindenki ismert mindenkit, és különben is, ki akarna ellopni egy 11 éves, 70 kilós fiút, akinek saját kése ÉS kisbaltája volt, amit nem is fél használni.

Azt mégsem mondhatom a lányaimnak, hogy ha valaki bejut a kapun, átverekszi magát a nagy fekete kutyán, nyitva találja a bejárati ajtót, mindezt hívatlanul, azt nyugodtan verjék fejbe a fogas alá támasztott baseball-ütővel. Nem mintha bármi etikai problémám lenne ezzel, mert szerintem pusztuljon, aki ilyet tesz, de a lányaimban sajnos semmiféle agresszió nincs. Illetve nem látom magam előtt, ahogy a 24 kilós testükkel porrá zúznának bármit is egy Kindertojás csoki héján kívül.

Nekem az az elvem, hogy nem szabad félelmet nevelni a gyerekbe, próbáljon ki mindent, ha esetleg valami nem sikerül, tanuljon a saját kárán. Talán azt kell megértetni vele, hogy bár az emberek alapvetően jóindulatúak, ennek ellenére fel lehet készülni egy olyan helyzetre, ami ugyan nagyon valószínűtlen, de ha bekövetkezik, fontos hogy jól reagáljanak rá. Úgyhogy én a következő tanácsokkal, szabályokkal próbáltam őket felkészíteni a nem túl valószínű, de „mi van, ha mégis?” helyzetekre:

1. Ne érdekeljen, hogy csak egyszer lehet leolvasni a villanyórát egy évben; fel tudod dolgozni, ha elvérzik valaki az utcán, mert nincs nála kötszer; ne foglalkozz vele, hogy itt nőtt fel, és csak nosztalgiázni akar! Senkit ne engedj be!

2. A telefon gyorshívóján be van állítva az 1-es gomb. Megnyomod, öt perc múlva érkezem! Nincs pánik.

3. Mindig legyen egyértelmű, hogy melyik ajtón tudsz kijutni a leggyorsabban. Legjobb, ha ezt az ajtót, csak belülről tudod kinyitni. Erre a legalkalmasabb a garázs.

4. Fel van írva a mentők, a tűzoltók és a rendőrség száma, ott van mellette az enyém, anyáé, a szomszédé és a nagymamáé. Ez a papír pedig a szobád ajtajának belső felére van kiragasztva.

5. Bármi olyan probléma van, amit nem tudsz megoldani, először mindig a szomszédhoz menj át! Ismered őket, kiskorodban sokat üvöltöttél éjjel, és emiatt nem tudtak aludni, én mindig vasárnap reggel nyírom a füvet, de azért szeretnek, és segíteni fognak neked.

6. Ha ketten vagytok otthon, ne ugyanazt csináljátok egyszerre, osszátok el a feladatokat.

7. Ne csinálj semmi olyat, amit szerinted én nem engednék meg neked!

8. Ha bizonytalan vagy valamiben, nem tudod, hogyan kell, vagy ne csináld, vagy hívj fel előtte!

9. Ne menj ki egyedül az utcára. Tudom, hogy már egyedül kimehetsz, ha én itthon vagyok. Ha nem vagyok itthon, és úgy mész el, fogalmam sincs róla hogy hol vagy, ettől ideges leszek még akkor is, ha nincs gond, és ha hazajössz, akkor csúnya üvöltözésben lesz részed. Ne kockáztass!

10. Ha a kertben játszol, és valaki beszól a kerítésen, mondd azt, hogy apa alszik a szobában, de nem akarod felkelteni. Vagy azért nem engeded be, mert harap a kutya. Vagy apa harap. Vagy a kutyával alszik. 

Kovács Márk

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/ Tatyana Korotun