–

Munkába menekülni... de mi elől?

Amikor megszülettek a gyerekeim, nem hagytam abba a munkát. Nagyon szerencsés vagyok, olyan munkám és főnökeim voltak, hogy ezt megtehettem. Hogy miért csináltam? Nagyon sok oka volt, például az, hogy egy gazdasági bántalmazó családban nőttem fel (ahogy a generációm tagjai közül rengetegen, ez volt az átlagos), ahol aki a pénzt kereste aktuálisan, az hozta a döntéseket. Ezért páni félelemmel töltött el a gondolat, hogy egyszer csak nem keresek pénzt (egész életében ekhozó és/vagy kényszervállalkozó médiamunkásként a GYED-re és társaira nem igazán tudtam építeni).

Másrészt rettenetesen féltem a magánytól, mert akkor – 12-13 éve – még nem volt olyan erős az anyaság árnyoldalairól szóló nyílt kommunikáció, de azért láttam és hallottam néhány mélyen őszinte anyai megélést. Harmadrészt szerettem a munkámat, és nem akartam kimaradni és lemaradni.

A gyerekeim első 3 évében mindenki megkérdezte tőlem bármilyen munkahelyi helyzetben találkoztunk, hogy én „hogyhogy itt?”. Láttam pillantásokat, tettek fel nem tisztázó, hanem kifejezetten bántó kérdéseket, hogy miért csinálom én ezt. A gyerekeim apukája – lepődjetek meg – sem hagyta abba a munkát, amikor a gyerekek megszülettek.

Sőt, szinteket lépett a karrierjében, ami néha óriási áldozatokkal járt: nem a gyerekszobában dolgozott hétvégén este 10-kor, hanem a gyerekeitől távol. És senki nem kérdezte meg tőle, hogy „hogyhogy itt?”. Sőt, mindenki természetesnek vette, és jó apának gondolta, aki igyekszik mindent megteremteni a családjának, ami mondhatni evidencia. (És most itt nem szeretném azt a hatást kelteni, hogy nem jó apa, de azért a jelenléti elvárás a „jószülőség” címkéje kapcsán elég durva kettős mércével működik.)

Egy külső szemlélő most is ezt látja: milyen szerencsés család, a szülők sikeresek mindketten, haladnak előre a karrierjükkel, a gyerekek okosak, szépek. És persze ez is a valóság, nyilván sok szakmában nem lehet anyaként végigdolgozni a gyerekeid első éveit úgy, hogy közben nem kötsz nagyon nagy és nehéz kompromisszumokat a szülőségben. Na meg hát egyszerre jelen lévő és közben a munkával is profin (?) zsonglőrködő anyának lenni trendi dolog, a 21. századi nő ilyen, mindent megold, mindenhol ott van. De ennek a típusú anyaságnak igenis van ára, csak erről nem szeretünk beszélni. Már csak azért sem, mert

sajnos ma Magyarországon minden típusú anyaságnak van ára, és mindenki eldönti, hogy mivel fizet. Sarkosan megfogalmazva a két szélsőséget: a gyerekei parentifikálásával vagy a megélhetése kockáztatásával.

Te mit választanál?!

Bizonyos dolgokat az én gyerekeim sokkal hamarabb megtanultak, mint más gyerekek

Az otthonról dolgozó anyukák nagy része szerintem tudja, miről beszélek.