Kapáld magad zenre! – Öt dolog, ami miatt mindenkinek ki kellene próbálnia
A karantén alatt édesapám azzal lepett meg, hogy kiskertet alakított ki a vidéki picike házam mellett, amelyben azt hittem, hogy a járvány miatt legfeljebb a gaz nő majd. Megtépázott idegrendszerrel érkeztem haza a sokhónapos bezártság és szünet nélküli hajtás után, és bár csak néhány napot töltöttem kapálással, kertészkedéssel, a végére úgy éreztem, mintha megfésülték volna a kissé összegabalyodott idegszálacskáimat, és végre látnám, merre vagyok arccal. Több helyütt is olvastam már, hogy a kapálás fogja egyszer elhozni a világbékét – nos, ha azt éppen nem is (bár örülnék neki), annyi bizonyos: kapálni, legyen akármilyen alantas is egyesek szemében a földművelés, jó. Mondok öt okot, hogy miért kellene neked is kipróbálnod. Csepelyi Adri írása.
–
Mert elégedettséget szül
Sokunk munkája egyszerűen nem olyan, hogy az elvégzett feladatok után egyszer csak látjuk az eredményt, és rögtön jön a siker, amit ráadásul van is időnk megélni. Különösen igaz ez, ha például részfeladatokat végzünk egy hosszú folyamat egyik fázisában, illetve, ha a munkánk hatása csak lassan érezhető. Amikor például egyenjogúságról írok, a sok pozitív és hálás visszajelzés mellé mindig jut egy rahedli gonoszkodó meg szkeptikus hang is, így sok esetben teljesen feleslegesnek érzem átmenetileg, amit csinálok. És azt senki sem szereti.
Akármilyen hülyén hangzik is, ebből a levertségből és kétségbeesésből egy-két óra alatt képes kimozdítani a kapálás. És nem azért, mert a depresszív hangulat vagy a lelki problémák amolyan úri huncutságok volnának (azt nagyon nem szeretem, ha valaki a „bezzeg nagyanyáink nem tudták, mi az a depresszió!” érveléssel jön ilyen esetekben).
Hanem egyszerűen a kapálás eredménye azonnal megmutatkozik, mégpedig igen látványosan: adott egy kaotikus helyzet, amiben rövid időn belül rendet vágsz. Szó szerint.
Hasznosnak érzed a kapálással töltött órákat, és ugyan manapság felesleges tudásnak tűnhet, a járványhelyzet megmutatta, hogy soha, de soha nem szabad alábecsülnünk az önfenntartás és a gazdálkodás erejét. Soha.
Mert a kertművelés: alkotás
Ahogy azt az egyes pontban írtam: kapálás közben a munkád azonnali eredménnyel jár, ennek köszönhetően
visszakapod azt az érzést, hogy képes vagy kézben tartani a dolgokat, hatással lenni a környezetedre – és alkotni.
Mert ne legyenek kétségeid: egy szépen rendben tartott kert műalkotásnak számít, abból is a legbonyolultabb fajták egyike, ugyanis élő szervezetekkel, az anyafölddel együttműködve hozod létre.
Nem véletlen, hogy annyi túlhajszolt, szellemi munkát végző ember menekül a kézműveskedésbe manapság: szükségünk van az érzésre, hogy létrehozunk valami kézzel foghatót, olyasmit, ami nem a felső vezetés diktálta szabályok szerint olyan, amilyen, hanem a mi ízlésünk szerint.
A kert kicsit elvontabb ennél, de mégis csodálatos lenyomata az ízlésünknek, igényeinknek és hangulatunknak. Attól kezdve, hogy mit vetünk, ültetünk bele (amit nem szeretünk megenni, azt nem), azon át, hogy milyen a kialakítása (ha úgy tartja kedved, akár koncentrikus körökben is vethetsz!) egészen addig, hogy például ültetsz-e virágokat a sorok közé.
Mert a kapálásnak megvan a módja
Ó, azzal engem senki nem vádolhat, hogy szolgalelkű vagy túlzottan szabálykövető volnék. Mégis azt mondom: a racionalitásba vetett hitemet pikk-pakk vissza tudja adni a kapálás – ez pedig, amikor az emberek mind nagyobb számban mondanak ellent a tudománynak és a józan észnek (vö.: koronavírus-járvány), elképesztően megnyugtató tud lenni.
Gyerekkoromban kifejezetten idegesített, ha a nagyszüleim beleszóltak, hogyan kapálok. Olyanokat mondtak, hogy ne tapossam össze, amit felkapáltam, szedjem ki a kivágott gyomot, különben visszafogan, ne csépeljem a földet túl nagy erővel, mert megszalad a kapa, és beleáll a lábamba.
Na, azóta már tudom, hogy mindez pontosan így történik, ha tetszik, ha nem. Mehetek ész nélkül előre, csak épp azonnal szét is taposom a munkám eredményét.
Végezhetek félmunkát, de akkor legközelebb duplaannyit kell dolgoznom (vagy sokkal hamarabb kell újra nekifognom).
Erőlködhetek feleslegesen, de egyrészt ki fogok merülni, másrészt pedig így szinte biztosan többet hibázom majd.
Tetszik, nem tetszik, ez van.
Az egyébként roppant felszabadító, ha az ember ismeri a szabályokat, viszont nem nyomásként éli meg őket, hanem sorvezetőként ahhoz, hogy minél hatékonyabban tudjon haladni az életben. Vagy az ágyások között.
Mert a testmozgás jót tesz
Ezen nincs mit magyarázni: jó levegő, napfény, erőkifejtés, mozgás. A kapálás jót tesz a testednek, és így közvetett formában a lelkednek is. Kapálj csak végig néhány hosszú sor kukoricát – hidd el, sokkal nagyobb eséllyel alszol majd jól éjjel, mint az irodai ücsörgés vagy akár egy futópados edzés után a LED-lámpák fényében.
Mert fókuszban tart
Kapálni nem lehet félgőzzel. Sem fizikailag, sem pedig mentálisan.
Mert ha hagyod, hogy elkalandozzon a figyelmed, akkor piff, már ki is vágtad a haszonnövényt, amit épp megmenteni akartál a gaztól. Egyetlen vágással tönkreteheted több hónap eredményét. Kapálás közben nincs időd kattogni, mert figyelned kell, hol kel a vetés, hol a sor, hova lépsz, így lényegében ugyanaz történik, mintha elmennél jógázni vagy meditálnál.
Lehet, hogy ez baromságnak tűnik, de próbáld ki: egy hosszabb kapálás után nyugodt vagy, kellemesen fáradt és összeszedett, és valahogy egyszerűbbnek tűnik minden. Vagy legalábbis eltölt az az érzés, hogy inkább alszol egyet a problémáidra, és majd holnap vágsz rendet közöttük – kipihenten pedig sokkal okosabb döntéseket tudsz majd hozni.
És az is előfordult már velem, hogy hosszú kertészkedés közben érkezett meg a mentő ötlet, aminek köszönhetően rég a vállamat nyomó gondokat voltam képes megoldani. Ha belegondolsz, logikus ez is: ha az elméd kitisztul, akkor hirtelen teret kapnak azok a gondolatok, amelyek addig éppen a sok aggódás miatt nem találtak utat a felszínre.
Szóval: elő a kapákat, irány a kert!
Csepelyi Adri