Pityóka, vinetta, murok, fuszulyka. Melegágy. Degesztés. Öntözés. Csimasz. Lótetű – ez nem varázsige, még csak nem is kiszámoló, hanem az erdélyi ember kora tavasztól késő őszig tartó szókincsének leggyakoribb elemei. Csak néhány kerti dolog, ami mostanra már nagyon hiányzik.
Miért fontos néha a természetben tölteni az időt? Hogyan hat a mentális egészségünkre a kert, akár a sajátunk, akár bármilyen közösségi zöldterület? Erről beszélgettünk a Mindent bele! vodcastban.
Az ökopszichológiai kutatások, bár változatos témákat vesznek górcső alá, mind egy irányba mutatnak: úgy tűnik, a természettel való kapcsolat nemcsak növeli a fizikai és mentális egészségünket, hanem egyenesen alapfeltétele annak, hogy tartósan jól legyünk.
A „városi egér” vidékre költözik, és kertet épít az internet segítségével, pedig eddig még a szobanövényeit sem tudta életben tartani. Bénázás minden mennyiségben.
Arra vágyom, hogy ne csak mindig a külső, hanem végre a „belső kertemet” is művelhessem… ami csak akkor sikerülhet, ha tényleg pihenek a kertemben.
Hogy kerül arab betű Sisi ruhájára? Hogyan fűtötték a barokk üvegházakat? Hány ember kell, hogy 120 ezer négyzetméter gyepet rendben tartson? Az alsó-ausztriai Schloss Hofba látogatók minderre választ kaphatnak – és közben leesik az álluk.
Eltérnek a szükségleteid az átlagostól, és ezért téged is kikiáltanak kaktusznak?
„Papa mindig azt mondogatta, ha egyszer meghal, majd felvisz a zsebében pár szem kavicsot, és ledobja nekem, hogy tudjam, van-e mennyország. Úgyhogy jobbnak látom takaros rendben tartani a szerszámaimat, nehogy Papa egy kaviccsal adja tudtomra: trehány vagyok.”
Az életünk csupa illatemlék: tulajdonképpen minden nagyobb életeseményünket virágok kísérik a születéstől a temetésig. Most, hogy minden virágzik, és a levegő illatorgiában fürdik, felidézzük, titeket hová repít vissza egy-egy virág illata.
Talpalatnyi béke. Miért fontos, hogy legyen egy kis zöld a közelünkben?