–

A legtöbbünknek van néhány igazán jó barátja általános- vagy a középiskolából, aki(ke)t bármikor felhívhatunk és aki(k)re bármikor számíthatunk. És vannak kedves ismerőseink, időszakos barátaink, akiktől sokat tanulunk az életről, hűségről, humorról vagy akár az élettel való megküzdésről. Kevesen tudják ugyanakkor, hogy baráti kapcsolatokat övező megannyi tévhittel és közhiedelemmel ellentétben ezeknek a kötődéseknek igenis vannak törvényszerűségei.

Egy átlagembernek csupán egy, de maximum négy barátja van

Egy amerikai kutatás eredményei szerint a felnőttek 53 százaléka vallotta, hogy egy-négy és 38 százaléka azt, hogy ötnél több közeli barátja van. Érdekes módon a barátok száma a megkérdezettek életkorának előrehaladtával nem csökken, hanem nő: az ötven év felettiek ugyanis jóval több valódi barátságról számoltak be, mint az annál fiatalabbak. Egy másik, 2021-es felmérés eredményei hasonló adatokat mutatnak.

Abból az is kiderül, hogy az emberek 12 százalékának egyáltalán nincsenek közeli barátai, és csupán a megkérdezettek fele elégedett kapcsolatainak számával és azok minőségével.

Üzenem annak a néhánynak, aki mellettem áll, hogy köszönöm, hogy magabiztosan mondhatom, hogy vannak barátaim. Rengeteg dolgot tanultam tőletek. Például: hogyan kell még az élet legnagyobb viharaiban is röhögni önmagadon, hogy igenis bármit, de tényleg bármit át lehet keretezni, hogy a három másodperces szabály akárhány másodpercre módosítható, hogy mindig legyen nálad kiskanál, és hogy esés után csakis egyetlen lehetséges megoldás létezik: feláll, koronát igazít, és megyünk tovább.

Legfeljebb 150 kapcsolatot vagyunk képesek kezelni

Százötven emberi kapcsolat rengetegnek, befogadhatatlannak, érthetetlennek tűnik. Mégis ki a frászkarikának van ideje arra, hogy százötven ember életét nyomon kövesse, megjegyezze a gyerekeik, a kutyájuk nevét…? Hogyan lehet ennyi kapcsolatra szert tenni egyáltalán? Nem is ismerek százötven embert összesen! - háborogtam magamban, amikor először ismerkedtem a Dunbar-szám fogalmával.

Aztán rájöttem, hogy én ugyan tévedek, de Robin Ian MacDonald Dunbar brit antropológus, evolúciós pszichológus, a főemlősök viselkedésének szakértője nem. Ő ugyanis arra a következtetésre jutott, hogy bármely emberi csoportosulás működése legfeljebb 150 fős elemszámig biztosítható gördülékenyen.

Azaz, ha ennél több emberrel állunk állandó, közvetlen kapcsolatban, egészen egyszerűen képtelenek vagyunk befogadni és rendszerezni a folyamatosan beáramló információkat.

Dunbar elmélete arra is rámutat, hogy a majmok kapcsolatrendszerének szabályszerűségei nagy valószínűséggel az ember szociális hálójára is jó eredménnyel alkalmazhatók. Azaz

egy áltagembernek öt közeli hozzátartozója, körülbelül 15 jó barátja, 50 barátja, 150 kedves ismerőse és közel 500 távoli ismerőse van.

Élete során pedig további nagyjából 1500 embert sorol a „felismerhető” kategóriába. A szakértő szerint a képet tovább árnyalja, hogy a vizsgált személy extra-, intro- esetleg ambivertált-e, illetve az is, hogy milyen nemű. Az introvertáltaknak és a nőknek ugyanis a közeli, míg az extravertáltaknak és a férfiaknak a távoli kapcsolati rétegekben van több kapcsolata.

Itt szeretném megjegyezni tehát mindazoknak, akikkel életem során valaha parkolókban, plázafolyosókon és kávézókban úgy alibiztem végig egy egyébként felettébb mulattató és tartalmas beszélgetést, hogy teljesen világos volt számomra: ők ismernek engem valahonnan, nekem viszont fogalmam sem volt, hogy ők mégis kicsodák… szóval bocsánat. Egyáltalán nem volt szándékos. Egyszerűen csak nem estek ezen kategóriák egyikébe sem. Ami természetesen nem az ő hibájuk.

És mindazoknak, akik velem tették ugyanezt: egyszer és mindenkorra megbocsátok! Valamint visszamenőleg és előre bocsánatot kérek mindazoktól, akiknek ötszöri elmondásra is képtelen vagyok megjegyezni a keresztnevét, ezért a munkahelyük, a megismerkedés helyszíne, esetleg a gyerekük neve alapján rögzítem őket a memóriámban. Komolyan nem tehetek róla… Egyszerűen csak megtelt a mentális tárhelyem. És emiatt most már szégyellnem sem kell magam, ami megmondom őszintén, hatalmas megkönnyebbülés.

A barátságok szavatossági ideje: hét év

Ha egy barátság tovább tart, mint hét év, akkor joggal számíthatunk arra, hogy örökké tart – legalábbis erre következtethetünk Gerald Mollenhorst szociológus eredményei alapján. A kutató ugyanis azt vizsgálta, hogy a kapcsolatteremtés társadalmi kontextusa befolyásolja-e a partnerek, barátok és ismerősök közötti hasonlóság mértékét. Arra számított, hogy a társadalmi kontextus hatása a kapcsolatok hasonlóságára a lazább kapcsolatok esetében erősebb lesz, mint a szorosabb kapcsolatoknál, hiszen az ismerősök kiválasztásánál kevésbé vagyunk szőrszálhasogatóak, mint partnerünk kiválasztásánál.

A vizsgálat keretében ezer, 18 és 65 év közötti embert kérdeztek meg saját szociális hálójának felépítéséről és működéséről, majd hét évvel később valamivel több mint 600 fő bevonásával megismételték az interjúkat. Az eredmények megerősítették, hogy

társas kapcsolataink kialakításánál valóban fontos szerepet játszik a közös érdeklődési kör, ugyanakkor a hasonló élethelyzet és a kollektív társadalmi-kulturális körülmények, illetve rassz is.

Az is kiderült, hogy mondhatni, hétéves periódusokban élünk: ennyi időt ugyanis a korábbi kapcsolatoknak csupán 48 százaléka él túl. Dunbar elméletét támasztja alá ugyanakkor, hogy bár a kapcsolati hálónk rétegei hét év alatt teljesen újrarendeződnek, annak mérete nem változik.

Szemben az élethelyzeteinkkel, melyek nagyon is sokféleképpen rendeződnek újra. Emberek, társaságok, munkahelyek jönnek-mennek, változnak a gyerekeink, a párunk mikroközösségei, az érzelmi és mentális kapacitásunk azonban véges. Vagyis időnként elengedünk másokat, hogy helyet csinálunk új embereknek, ami teljesen normális – és egyáltalán nem biztos, hogy személyes.

Az pedig, hogy kit engedünk el, csak részben múlik azon, hogy kit mennyire szeretünk. Indirekt vagy direkt módon azt is mérlegeljük, hogy ki mennyire hasznos számunkra, kitől mit remélhetünk, illetve hogy a másik mennyire kedvel bennünket.

A barátaid fele valójában nem is szeret téged

Na jó, belátom, hogy ez itt egy újságírói mesterfogás, gusztustalan clickbait, a dolog ugyanis ennél valamivel bonyolultabb. Az ugyanakkor tény, hogy a barátai kapcsolataink kölcsönösségét tulajdonképpen magától értetődőnek véljük, a valóság azonban ettől nagyon is eltér.

Egy 2016-os, az MIT üzleti menedzsment képzésére járó hallgatóinak bevonásával végzett vizsgálat eredményei ugyanis azt mutatják, hogy könnyen lehet, hogy barátaink egészen „másik polcra” tesznek minket, mint amire mi őket – derül ki a Science Alert összefoglalójából. A kutatásban részt vevő hallgatók 94 százaléka számított arra, hogy barátaik hasonlóan vélekednek az őket összekötő kapcsolat minőségéról, mint ők maguk, ez azonban csak az esetek 53 százalékában volt így. Ez pedig hasonlóságot mutat a többi, hasonló tárgyban végzett kutatással, melyek azt mutatják, hogy

a barátságban lévő érzelmi elköteleződés mértéke csupán 34–53 százalékban azonos.

Azaz teljesen felesleges a „legjobb barátok”-hiszti, hiszen viszonylag nagy a valószínűsége annak, hogy a legjobb barátod számára nem te vagy a legjobb.

A férfi-nő barátság létezik!

Van az a mondás, hogy a férfi-nő barátság két esetben létezik: az első szex előtt és az első szex után. A közhiedelemmel ellentétben azonban a plátói, nem szerelmi kapcsolat igenis lehetséges férfi és nő között. A témának komoly szakirodalma van, hiszen a húszmilliós kérdés tudományos válasza hosszú ideje foglalkoztatja a szakvéleményt.

A vizsgálatokból kiderül, hogy a férfi-nő barátság kölcsönös előnyökkel jár – hiszen a felek kölcsönösen romantikus elköteleződés és tabuk nélkül ismerhetik meg a kapcsolatokat és a szexualitást a másik nem perspektívájából –, ugyanakkor az érzelmi-hormonális válaszok miatt a szex, illetve annak tudatosan választott hiánya mint problémaforrás, előbb-utóbb felmerül.

A Wilmington University of North Carolinán elhangzott előadás összefoglalójából az is kiderül, hogy

a férfi-női barátság akkor szolgálhat a felek kölcsönös megelégedésére, ha az érintettek mindegyike mélyen elkötelezett a szigorúan plátói kapcsolat mellett.

Ebben az esetben a legmagasabb ugyanis a kapcsolatra fordított idő, a kapcsolatban megjelenő kölcsönösség mértéke és a kapcsolat élettartama is. (Szemben például a barátság extrákkal kapcsolatokkal, melyek viszonylag rövid ideig tartanak, cserébe viszont legalább a felek egyikének szubjektív megélése sem tükröz tartós elégedettséget.) 

Egy kapcsolódás akkor is lehet őszinte, ha rövid ideig tart

A világ változott, és már nem kistelepüléseken, kis távolságokon belül élünk. Ezzel pedig átalakultak a lehetőségeink és a kapcsolataink is. Vagyis – mint minden másra, a barátságokra is igaz, hogy a régi rendszer már nem működik, az új jó gyakorlatok pedig még nem alakultak ki. Talán nem is fognak, hiszen a változás lendületesebb, mint amihez könnyen idomulunk.

Azaz itt az ideje, hogy megtanuljunk alkalmazkodni és elengedni. Hogy felismerjük, mennyire sokat jelent egy jó pillanatban kimondott szó, a megfelelő percben adott ölelés, hogy kérni lehet és adni oké.

Akkor is, ha a másiknak ez a mi nem ugyanannyira fontos vagy épp nem kapunk cserébe semmit. És persze azt se felejtsük el, hogy a barátság kétirányú utca: akkor az igazi, ha teszünk is bele.

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Z. Kocsis Blanka

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Denis Novikov