Meglehetősen szkeptikus vagyok a posztrománc barátságokkal, pont azért, mert nagy gyakorlatom van benne – konkrétan a legjobb fiúbarátom kapcsán – és ezért szembesültem is a lehetséges buktatók-kérdések többségével az elmúlt húsz év során.

No de elkanyarodva az én privát történetemről, inkább beszéljünk arról, mi a fenéért döntenek úgy emberek, hogy közelről tanulmányozzák továbbra is egykori partnerük életét, amelyet, mondjuk, valaki más oldalán él.   

Persze, az ígéret sokszor csak üres, helyi fájdalomcsillapító frázis, legalábbis kezdetben

Sokan fogadkoznak, hogy tartják a szoros kapcsolatot, de végül mégis egyszerűbb a távolmaradás, és hagyják magukat elsodorni más vizekre. És ez rendben is van így, hisz ha valakik rögtön a szakítás fájdalmas élménye után próbálják a barátság formájába belepasszírozni a romantikát és a frusztrációt, azok nagy valószínűséggel pórul járnak (erről még lesz szó).

Például azért, mert másként éreznek egymás iránt, az egyik például még reménykedik a szerelem feltámadásában, a másik meg már kezdene új életet sebesen: a konfliktus borítékolható, amint felbukkan a színen egy jelölt.

Nem könnyű megmondani, mikor van egy szerelem utáni barátságnak jövője, azt sokkal könnyebb, mikor nincs

Egy mérgező kapcsolatot például nyilvánvalóan jobb teljesen kiiktatni az életünkből, mintsem tovább folytatni a megmentő hadműveletet immár haveri alapon. A bántalmazó, manipulatív emberekkel nem érdemes átrendezni a viszonyainkat: barátként sem járnánk jól velük.

De hátrány lehet a barátságban az is, ha nem pokolian rossz volt a kapcsolat előzőleg, hanem épp ellenkezőleg, nagyon is jó volt valamilyen szempontból, például az ágyban.

Rachel Sussman, New York-i pszichoterapeuta teszi fel a kérdést a The Breakup Bible című könyvében, hogy vajon mitől ne működne a kémia a továbbiakban? Ha pedig működik, akkor az rendesen be tud zavarni a barátságba.

Mi baj lehet abból, ha néha az ágyban kötnek ki a haverok, kérdezhetnénk.

Nos, a barátság extrákkal nagyon kellemes műfaj lehet, ha a felek egyike sem akar többet ennél, és nem szövöget titkos reményeket az ex visszacsalogatásával kapcsolatban valamelyikük – súlyosan csalódva –, ha nem jár sikerrel végül, hiába vetette be a teljes fegyvertárat és az értékes idejéből egy jókora mennyiséget.

Ha nem egyértelmű, ki mit szeretne, akkor egy posztromantikus baráti affér megnehezítheti a továbblépést, jó hosszú ideig el lehet dagonyázni egy „se veled, se nélküled” kapcsolatban. Bizonyára mindenki kipróbálja előbb-utóbb e módit, hogy aztán igyekezzen kerülni egész életében – ha egyáltalán szabadul belőle valaha, mert vannak, akiknek sosem sikerül.   

 

Belátható problémák, amelyekkel számolni kell előre

Ha mégis sikerül barátságot építeni a románc romjaira, jó, ha előre felkészülünk rá: az új partnerek valószínűleg nem fogadják el majd könnyen, hogy az egyik legközelebbi barátunkat legközelebbről is jól ismerjük.

Ha szoktattál már össze vizslát macskákkal (én igen…), akkor tudod, vannak reménytelen békemissziók.

Közéjük tartozik gyakran az az ötlet is, miszerint az exünket és aktuális partnerünket barátságra bírjuk. Mert, ha jóban lennének, imigyen okoskodunk esetleg, akkor akár közös programokat is szervezhetnénk, nem féltékenyítve a jelenlegi társat, ha kimarad a buliból, vagy a barátot, ha elhanyagolva, lepattintva érzi magát.

Ahhoz azért buddhista nyugalom, kősziklányi bizalom és magabiztosság szükséges (vagy saját igény egy másik posztrománc barátságra), hogy valakit ne dúljon fel, ha kettesben utazik el, mondjuk, a szerelme az exével valahová, vagy együtt buliznak, netán egymásnál alszanak – ahogy barátok közt megesik amúgy időnként.

Komplikált, igaz?   

Persze hogy az!

Baromi nehéz elválasztani az egyik érzést a másik érzéstől, lehasítani egy újdonatúj baráti (lánykori nevén szerelmi) kapcsolatról mindent, ami egy szerelem sajátja. Valójában nem is lehet teljesen, hisz részben közös a fegyvertár, és azokban a barátságokban is felbukkanhat például az erotika, a birtoklási vágy vagy a féltékenység, ahol a felek sosem alkottak egy párt, hát még, ahol igen.  

Pont a határok gumitermészete miatt gyakran torkollik a „legyünk barátok projekt” nagy összeborulásokba, aztán esetleg újabb és újabb fogadkozásokba.  

Ha ilyen problémásak ezek a posztrománc barátságok, miért kísérletezünk velük?

A Mogilski és Welling kutatópáros vizsgálódott e témában. Keretes írásunkból részletesen kiderül, milyen indokkal szoktak szerintük az egykori párok leggyakrabban „csak” barátok maradni. Összefoglalva a motivációkat, megállapítható, azon kívül, hogy még szeretik egymást a felek, és nem akarnak egymás nélkül létezni, fontos ragacs az exek közt általában a bizalom és a közös érdeklődési kör, de egyéb gyakorlati szempontok is közre játszhatnak, ha például valamilyen pénzügyi kapcsolat van köztük, vagy segítséget nyújtanak egymásnak rendszeresen valamiben.

A közös gyerekek, a közös munkahely, a közös barátok, a közös ingatlan, a közös háziállat, a közös hitel stb. is észszerűsíthet egy barátságba kapcsolást.

Aztán a szexuális hozzáférhetőség is inspirálhatja jellemzően a kapcsolat fenntartását: az ex(ek)hez sokan járnak vissza egy-egy kósza numerára, hisz nem a nulláról kell kezdeni az ismerkedést-meggyőzést, mintha egy ismeretlent próbálnának meg becserkészni a Tinderen.

A képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/Hinterhaus Productions

Gyakran azért maradnak „baráti” kapcsolatban a volt szerelmesek, mert így próbálják meg enyhíteni a szakítás fájdalmát

Ezzel a stratégiával több gond is van.

Az első, hogy a találkozások további szenvedést fognak okozni, a sebek fel-feltépését, akkor is, ha egy szó sem esik a múltról (hogy egyáltalán ne essék, az azért nem életszerű, ugye?)

A másik probléma a már említett kalitka: nem vagyunk együtt, de azért némiképp mégis stoppoljuk egymást, újrakezdeni így nem egyszerű.

A kutatások bizony azt mutatják: nagy eséllyel akkor alakul ki barátság egykori szerelmesek közt, ha legalább az egyik fél reménykedik a felmelegített töltött káposztában, azaz vonzalmat érez a másik iránt, vagy esélyét látja az újrakezdésnek, pláne, ha nincs új párkapcsolat a láthatáron, vagy van, de nincs erős lojalitás az új partner(ek) felé.

Átverős ez az egész „legyünk barátok” hadművelet másként is

Barátok vagyunk, mondjuk, de azért nem vagyunk, nem lehetünk egymással olyan őszinték, mint egy olyan baráttal, akivel nem voltunk szeretők soha.

Barát-e az, vagy valami más, akinek nem szólunk arról, vagy csak nagyon kíméletesen, hogy randizni kezdtünk valaki mással, mert megbántódhat?

Barát-e az, vagy valami más, akivel van egy csomó rizikós témakör, amikben nem jutottunk soha konszenzusra, és amik miatt parázs vita alakulhat ki egy pillanat alatt?

Barát-e az, vagy valami más, akinek az új szerelmére féltékenyek vagyunk, ha csak titokban is?

Ha még elvarratlanok az érzések, ha még kuszák a gondolatok, akkor hogyan is tudnánk elölről kezdeni együtt, de más minőségben?   

A pszichológiai kutatások azt mutatják: ha le akarsz válni valakiről érzelmileg, (hogy később folytasd vele barátként, vagy ne folytasd, ebből a szempontból mindegy), akkor kerüld el egy ideig teljesen, ne találkozgassatok, ne hívogasd, és ne kövesd a közösségi médiában sem a tevékenységét.

Kicsit se!!!!!

Ne leselkedj!

Legfeljebb majd akkor, ha már túl vagy a nagy sokkon.

Szét kell válni egészen ahhoz, hogy újra kapcsolódhassatok másként (ha még akartok) 

Persze ezt könnyű mondani, és pokoli nehéz megtenni.

Abban a sokkos állapotban, amivel egy szakítás jár, természetes hogy nyúlnánk, egyre csak nyúlnánk a másik után.

Legalább hallani a hangját, látni egy pillanatra, tudni róla valamit…

Könnyebb elviselni így a napokat, gondoljuk.

Van azonban egy szempont, amin nemigen szoktunk töprengeni, amikor valamilyen pótcselekvéssel (például az ex radarozásával) igyekszünk betömködni a lyukat a szívünkön. Ez pedig a fejlődés lehetőségének önkéntes csorbítása. Ha mindenféle módokon kerüljük a szembenézést a fájdalommal, és nem vonjuk le a szükséges következtetéseket (Mi vezetett a szakításhoz? Miben hibáztunk? Mit kellene másként csinálni legközelebb?…), akkor kihagyjuk a lehetőségét annak, hogy ebből a pokoli szituációból kiszűrjük azokat az elemeket, amelyek építeni fognak minket, amelyek által hosszú távon gyarapodhatunk.

Ha elfutunk az rossz érzések elől, akkor elfutunk a nagy ráeszmélések elől is, hisz egyik a másik motorja.

Semmiből sem tanulunk annyit sajnos, mint a csalódásból, fájdalomból.

Azt az energiát, amit egy kapcsolat fogcsikorgatós megmentésére fordítunk (illetve átépítésére), akár arra is fordíthatnánk, hogy gazdagodjon az életünk, és a következő szerelem már jobb esélyekkel induljon (egyáltalán adjunk esélyt neki, ne a régi után sóvárogjunk titokban.)        

Mikor érdemes mégis barátoknak maradni?

Erre van egy gyors, logikus válasz: ha közös, szétválaszthatatlan érdekeltségeink vannak. Gyerekeink. Cégünk. Egy ügy, amiért régóta közösen dolgozunk. Ilyenkor a jó kapcsolaton megéri dolgozni.   

A már emlegetett szerző, Sussman azt mondja, tapasztalata szerint azoknak az egykori pároknak van nagyobb esélye a harmonikus barátsággá alakítani a szerelmet, akik először voltak haverok, és csak aztán jöttek össze, vagy az affér csak viszonylag rövid ideig tartott, mintegy epizódjaként a nagy közös történetnek.

A szakítás körülményei is meghatározók. Segít a későbbi jó kapcsolat kialakulásában, ha közösen döntenek a szakításról, nem arról van szó, hogy az egyik fél akarta a szétválást, a másik viszont nem.  

Megfigyelhető az is, hogy általában akkor sikeres egy „legyünk inkább barátok” manőver, ha nem rögtön szakítás után próbálnak újra kapcsolódni (csak másként, mint addig) a felek, hanem hagynak egy kis időt az eltávolodásra – egymástól és a helyzettől –, a veszteség átélésre, a gyászra, önmaguk újrafogalmazására  immár egymás nélkül.

Később, ha egyiküket se mozgatja már a visszarendeződés vágya, akkor kifejezetten erőssé teheti a már nem szerelmi kapcsolatot az a tény, hogy annyira jól ismeri egymást a közös múlt okán két ember.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Barátságuk akkor lesz sikeres egyébként még – ezt mutatják a kutatások –, ha a család és a barátok is támogatók. Ha nem, akkor az komoly akadály a közös (baráti) jövő útjában.

Sussman azt írja, nagyon fontos a barátság érdekében betartani pár szabályt.

Elsőként azt, hogy, ha „legjobb barátokká” váltunk is az exszel, ne lógjunk állandóan egymás nyakán. Ne találkozzunk nap mint nap, legyen egymástól független életünk is. Sokan csúsznak bele ugyanis abba a hibába, hogy belekényelmesednek egy olyan kapcsolatba, ami tulajdonképpen párkapcsolat, annak szokásaival, rituáléival, közös vacsoráival és programszervezésével, csak, mondjuk, szex nincs már benne, vagy az érzelmeket próbálják a felek elnyomni magukban rendre.  

Nagyjából, mint minden fontos kérdésben, itt is a lényeg, hogy tudjunk őszinték lenni önmagunkhoz, akkor is, ha ez kényelmetlen vagy fájdalmas.

Miért maradnak barátok az exek?

A „maradjunk barátok” leggyakoribb indokai:

– remek hallgatóság, nagyon tud rám figyelni

– támogató

– jó tanácsokat ad

– hasonlók vagyunk

– jobb emberré tesz

– érzelmi támasz

– élvezem a társaságát

– mindenről nyíltan tudunk beszélni

– olyan közvetlen

– nagyon sokra tartom őt

– közös a hobbink/érdeklődési körünk

– inspirál

– megért, jobban, mint mások

– vicces

– fontos része az életemnek

– akkor is a legjobb barátom volt, amikor még együtt voltunk

– egy csomó szép emlékünk van

– segít nekem mindenben

– megbízható

– hasonló értékrendünk van

– nem akarom elveszteni mint barátot

– jóban vagyok a családjával/barátaival

– barátok voltunk azelőtt is, hogy összejöttünk volna

– tartozik nekem pénzzel

– ezermester, segít a ház körül

– fuvaroz

– jól főz

– jóképű barátai vannak

– fontos kapcsolatokkal bír

– nem akarom, hogy legyen neki valaki más

– vissza akarom szerezni

 még szeretem

– nem akarom, hogy elfelejtsen

– hiányzik

– nem tudom elképzelni nélküle az életemet

– része akarok lenni az életének

– vonz

– nem vagyok túl rajta

– magányos vagyok

– szeretek vele flörtölni

– gyerekünk van

– házunk van

– hitelünk van

– gyereket várunk

– ő a főnököm

– kollégák vagyunk

– már nem szeretem „úgy”, de nem akarom elveszíteni

– már nem vonzó számomra, de nem akarom elveszíteni

– nem illettünk össze szexuálisan, de emberként fontos

– nem voltunk szerelmesek egymásba, de emberként fontos

Forrás: ITT

 

Kurucz Adrienn

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/Tim Robberts