Gyerekkorom óta vannak fiúbarátaim. Szerencsém, hogy sosem ítélte el ezt a környezetem, nem kellett megkérdőjelezni ezeket a viszonyokat. Későn kezdett el ébredezni a nőiességem, ezért még kamaszkoromban is az volt az ideális számomra, ha egy fiúval „csak” barátok vagyunk. Ha kiderült, hogy valaki többet szeretne, menekülőre fogtam. 

Ebben az időszakban lettünk barátok Attilával. Azt mondta nemrég (huszonévvel később): „De, ugye, tudod, hogy szerelmes voltam beléd?” Hogyne tudtam volna, teljesen kiakasztott. Azt kérdeztem ma erre: „De igaziból? Úgy, hogy szenvedtél tőle? És hogy tudtál megszabadulni tőle? Hogyan tudtad elfogadni, hogy ez nincs? Hogy maradhattunk barátok?” Ő pedig azt mondta: „Máskor is volt velem ilyen, és akkor választhattam, hogy megfojtom azt a kis csírát, ami köztünk kibontakozott és a szerelem volt, vagy hagyom nőni a másikat, ami a barátság.

Azért voltam erre képes, mert tudtam, hogy szeretnek. Mert a két csíra ebből az egy tőből fakad.”

A múltkor kieresztettük a gőzt Attilával, és nem egészen józanul a hálószobája padlóján kötöttünk ki, egymástól tisztes távolságban. Ahogy fejtegette a „világmegváltó” gondolatait, láttam minden gyengeségét, esendőségét, és szerettem érte. Olyannak láttuk egymást, amilyenek tényleg vagyunk – ő is elég élesen észleli az én korlátaimat. Utána hazamentem, Attila pedig elindult a randijára. „Nincs olyan, hogy férfi-nő barátság, csak barátság létezik – mondta. – Barátságnak pedig azt nevezzük, amiben nincs érdek. Akkor is szeretem a másikat, ha nem csinál semmit.”

Feri az a barátom, akivel a legtöbbet telefonálok. Ez mindent elmond a kapcsolatunkról, mert utálok telefonálni, de amióta nem dolgozunk egy irodában, vele csak így tudom tartani a kapcsolatot. Egyszer még bele is bőgtem neki a telefonba, és utána elárulta, hogy amikor letette, ő is elsírta magát. Pedig nem is a lelki bajainkat osztjuk meg egymással, ez másfajta barátság. 

No sex area

Ferire sosem volt féltékeny a férjem, legalábbis nem mutatta – pedig vele például sosem telefonáltam annyit és olyan hosszan, hiába szerette volna.

Feri szerint a házastársak/élettársak nem is amiatt szoktak féltékenykedni, hogy hátha megcsalják őket a baráttal, hanem inkább arra, hogy olyan érzelmi viszonyt feltételeznek, ami velük nincs meg.

„Szerintem inkább arra féltékenyek, hogy esetleg a barátnak előbb mondasz valamit, mint nekik.” De ez mindenképp téma, amit folyton kezelni kell. Legjobban talán úgy, ha a házastárs is összebarátkozik a férje/felesége ellenkező nemű barátjával – ha megszereti, onnantól el is fogadja.

Attila legutóbbi barátnőjének ez nem ment, igaz, meg sem próbálta megismerni a barátnőit. Számára a szeretet férfi és nő között mindenképp szexszel járt együtt, és nem lehetett meggyőzni ennek az ellenkezőjéről. Attila szerint ilyenkor valószínűleg kishitűség vagy korábbi rossz tapasztalat áll a háttérben. De mivel nem lehetett orvosolni a problémát, a kapcsolat nem is maradt meg.

„Nekem csak olyan barátságaim vannak lányokkal, amikben fel sem merül a szex

– folytatja Feri. – Nem is szeretném, ha felmerülne, akkor valószínűleg azonnal kiszállnék. Nem akarom megcsalni a feleségem, és ezt meg is ígértük egymásnak. De ismerek olyat, akinek a barátságaiban ez is benne van a pakliban. Viszont így szerintem nem is barátságról van szó, mert ha folyton ott van a levegőben, hogy egy gyenge pillanatunkban – például, ha iszunk, vagy tíz év után egyszer csak – másképp nézünk a másikra, akkor az tulajdonképpen végig arcoskodás.” 

Animus vs. anima

Gyurci, egy másik barátom is azt mondja, a barátságokban nincs helye a szexualitásnak, ezért neki sosem lett barátnője az, akivel azelőtt járt. Nála a szakítás után mindenképp maradt tüske valakiben, ezért sem lehetett folytatni a dolgot más formában. Neki a gimiben kezdődött, hogy lányokkal is barátkozott, mert abban az időben volt egy bandája, ami felerészben fiúkból, felerészben lányokból állt. „Azelőtt, gyerekkoromban, nagyon erős dogma volt, hogy a lányok hülyék.” De tiniként rájött, hogy ez hülyeség – vagy neki van egy nőies oldala, mert erős benne az empátia és az érzékenység.  

Miért van, hogy minden fiúbarátom, aki lánybarátságokat ápol, azt hiszi, hogy ettől nőies? Vagy fordítva, hogy azért vannak lánybarátaik, mert női lelkük van? Mert igényük van a lelki életre? Mert képesek az érzelmeikről beszélni, sőt érdekli őket mások érzelmi élete is? Miért lennének ettől nőiesek?

Egyik fiúbarátom sem nőies a szememben, és mindegyiknek van valódi szerelmi élete.

Végh Zsolt nem túl közeli barátom, csak nagyon régi. Rengeteget gondolkozott a fenti kérdéseken, és talált is választ rájuk. „Elváltak a szüleim, és nők között nőttem fel, így azokat a mintákat, amiket más fiúk megkaptak arra, hogy hogyan kell csajozni, én nem tanultam meg, emiatt sokáig hülyén éreztem magam. Ha volt egy lány, aki tetszett, egyszerűen beszélgetni kezdtem vele, teljesen érthetetlen módon – meséli. – Aztán egy ponton abba is hagytam azt, amit a fiúk úgy hívnak, »csajozás«. Rájöttem, hogy egyszerűen egy másik ember van ott, és nincs más dolgom, mint kapcsolódni hozzá. Ha van a dologban szexualitás, az ki fog derülni. Innentől az összes párkapcsolatom úgy indult, hogy két normális ember ismerkedett egymással, és később kiderült, van-e ott egy másfajta vibrálás is. De ha nincs, akkor sincs semmi gond, attól még ugyanúgy kíváncsiak vagyunk a másikra.”

Zsolti szerint egy teljesen téves, sőt káros társadalmi berögződés, hogy a férfi és a nő barátsága fura, pláne, hogy valójában nem is lehetséges. De ezek a társadalmi normák – amiket elég korán elsajátítunk a saját nemi közösségünkben – a szerelmi életünket is rossz irányba befolyásolják. 

„Sok férfinál látom, hogy zavarja őket, hogy amikor összejönnek egy »jó nővel«, előfordul, hogy mégsem működik jól a szex, mert hiányzik belőle az intimitás vagy a melegség, és nem tudnak beszélgetni. Közben rajtuk van a nyomás, hogy pedig ennek kéne megfelelni. A legtöbb férfi tök érzékeny belül, törődésre, gyengédségre, figyelemre vágyik, de mivel más értékrendet sugall a környezete, megpróbálnak annak megfelelni – közben meg szenvednek, mert a lelkük nem kap enni.

Az én a fejemben pont fordítva van ez a dolog: szerintem alapból létezik egy férfi-női barátság, és ehhez jön alkalomadtán a szex. De tudom, hogy ezzel szinte eretneknek számítok a férfiak között.”

Normák változóban

Attila szerint is nagyon nagy szerepük van a kérdésben a mintáknak, amiket már akkor elkezdenek belénk nevelni, amikor a kisbabákat rózsaszínbe vagy kékbe öltöztetik – oviban meg elválasztják egymástól a fiús és lányos tevékenységeket. Az ő fia most kiskamasz, és már elkezdték buzizni azért, mert vannak lánybarátai. „Mondtam is neki, hogy szard le, neked lesznek csajaid, nekik nem. A finomságot keresi ő is. Folyamatosan támogatom ebben, így nem fogja hagyni magát.” 

Gyurci ugyanezt meséli a saját fiáról, akiben egyébként önmagát látja, de szerinte azért a mai kor már sokkal megengedőbb az efféle „másság” kapcsán – legalábbis a nagyobb városokban. Vidéken, a hagyományos kultúrákban még mindig nem fér bele, ha egy fiú egy lánnyal csak barátkozik.   

Pedig a fiú-lány barátságokban ugyanazok az értékek vannak meg, mint a lány-lány barátságokban, ám fontos pluszt ad hozzá, hogy mindkét félnek van egy másfajta nézőpontja. Megkérdeztem Attilát – akinek saját bevallása szerint sokkal több lány-, mint fiúbarátja van –, hogy szerinte mit tud ő megadni a lányoknak. „Elfogadást, odafordulást, partnerséget – szerintem ezt szeretik bennem.

Tőlem figyelmet kapnak és érzékenységet, és hogy nem négy színt látok, hanem kétszázötvenhatot. Meg azt hiszem, azt is, hogy nincs verseny, nem kell semmit bizonyítaniuk. Azt mondják, inspirálom őket.”

Feri is azt mondja, sokkal több a lánybarátja, mint a fiú-, mert a fiúbarátságok valamin általában elmennek. Elég egy rossz élmény, és oda a bizalom. Ő például bevallottan szeret pletykálni, és a lánybarátaival egyetértenek abban, hogy ez nagyon fontos tevékenység az emberi viszonyokban. A fiúk ezt nem tolerálják, de azt is nehezen, ha valaki érzelmileg megnyílik előttük. Utána gyorsan visszahúzódnak a csigaházukba. 

Lépjünk már tovább!

Zsolti erre azt mondaná: ez megint csak a társadalmi berögződések miatt van. Van egy csoportnyomás a fiúk között – ami legjobban a tornatermi öltözőkben tetten érhető –, és az nem hagyja, hogy megéljék azokat a belső igényeiket, amik valójában bennük is ugyanúgy megvannak, mint a lányokban. 

Azt mondja: „Az emberek mindkét oldalon olyan szerepeket vesznek fel, amiktől aztán rettenetesen szenvednek, mert így vannak társadalmilag kondicionálva.

Hülye kérdés, hogy létezhet-e barátság férfi és nő között, mert csak emberek közti barátság létezik. Persze bezavarhat a szex, és akkor azt kezelni kell, de elsődlegesen a másik iránti kíváncsisággal. Ha közünk van egymáshoz, akkor meg tudjuk oldani.”

Attila szerint is nevetséges, hogy erről a témáról még beszélni kell. „Szerintem nem kéne, hogy ez téma legyen – ilyen értelemben ugyanoda sorolom, mint a genderkérdést. Az indiánoknál hat nemet különböztettek meg – szerintem sincs olyan, hogy férfi meg nő, vagy mennyire férfi, mennyire nő. Csak a kategorizálást gerjesztjük ezzel. Csak arról kellene beszélni, hogy hogyan figyeljünk egymásra, és milyen egy jó barátság.” 

„Annyi mindent tudunk a világról, ebben meg szinte középkori szinten vagyunk” – zárja le a témát Zsolti. Nekem meg már csak az jut eszembe, hogy GG-t, egy ötödik fiúbarátomat milyen rég nem láttam. Megyek is, felhívom, meg kell beszélnünk egy talit. 

Gyárfás Dorka

Kiemelt képünk illusztráció