–

Őszintén szólva, nem tudom, melyik okozza számomra a nagyobb lelki tusát: az, ha végigszorongok egy fesztivált és túlélő üzemmódban kell kievickélnem egy levegőtlen, többezres tömegből, vagy az, ha míg az összes barátom a Szigeten tombol, én otthon pörgetem az Instát teljes FOMO-ban. Hát igen. A pánikbetegség sajnos sok szempontból átírja a mindennapok szabályait, azonban mai fejjel azt gondolom: csupán tudatosság és előretervezés kérdése, hogy az életem ne vagy-vagyokból, hanem is-isekből álljon.

Mit értek ezen? Azt, hogy jó pár kihagyott buli, valamint sátorban átremegett éjszaka után beláttam: nem vagyok hajlandó lemondani az élet örömeiről, mindamellett védenem is kell magam – ennek érdekében pedig

kompromisszumot kell kötnöm Mr. Pánikkal. Ő elfogadja, hogy igenis kimegyünk együtt a Szigetre, én pedig elfogadom, hogy a mentális egészségem akkor is vonalvezető lesz, ha hajnali 6-kor az egész baráti kör jó ötletnek tartja majd, hogy backstage-ekben lebzseljünk alvás helyett.

És hogy hol kezdem a fesztiválra való mentális egészségi felkészülést? Bagatell válasz következik: ott, hogy indulás előtt a táskámba feltöltött telefon és hordozható töltő, friss, hideg víz, szőlőcukor, esetleg szendvics kerül, és meggyőződöm róla, hogy többet aludtam négy óránál. És aztán jöhet a többi.

#1. Térképezd fel előre a megpihenésre alkalmas, biztonságos helyszíneket!

Tömeg, hangzavar, stroboszkóp, sötét, füstgép, fejetlenség. Na (részben) ezek azok a dolgok, amik tetőfokára emelik a fesztiválélményt, mindazonáltal még egy tökéletesen stabil ember is könnyen túlingerelődik tőlük – hát még valaki olyan, aki szorongásra hajlamos, esetleg szenzorosan érzékeny vagy pánikbeteg. A felsoroltakkal való megbirkózás tőlem időnként annyi energiát vesz el, mintha egy maratont futnék le – éppen ezért már eleve úgy lépek be a legtöbb fesztivál területére, hogy előre feltérképezem a biztonságos sarkokat.

Hogy mit jelent ez? Bármi olyan zugot, ahova kevesebb ember koncentrálódik, ahova nem ér el a legvadabb technobuli veretése, ahol kicsit közelebb van a természet. A jó hír, hogy mivel a legtöbb fesztivált természetközeli helyszínre szervezik, ilyet szinte mindenhol találni – nálam a jackpot a vízpart, ahol nyugodtan és zavartalanul eltölthetek a pokrócomon egy órácskát.

#2. A fesztivál sem csak a zenei programokból áll

Noha a legtöbb zenei fesztivál óriásplakátján előrébb szerepel Skrillex, mint a naplementés jóga, szerintem lassan nincs olyan happening Magyarországon, ahol ne szerveznének napközbeni programokat az alkotni, sportolni, edukálódni, barátkozni vágyóknak. És ez nemcsak azért jön jól, mert tényleg szuper és minőségi eseményekre juthatunk el a bérlet árából, de azért is, mert egy elcsendesülős workshop vagy egy izgalmas előadás valódi oázis a mélynyomók és basszusszólamok sivatagában. Engem ezek a civilkult programok több szempontból is feltöltenek: ha nem egész nap ugyanazon a fordulatszámon pörgök, hanem időnként lejjebb csavarom a tempót, az esti terhelést is jobban bírom.

#3. Merj segítséget kérni!

A legtöbb fesztiválon már van lelkisegély-szolgálat, ahol – még ha nem hangszigetelt fehér rendelőben fogadnak is – kompetens önkéntes pszichológusokkal, szociális munkásokkal, és a felsorolt területek hallgatóival beszélgethetsz szükség esetén. És noha tudom, segítséget kérni sokszor nehéz, számomra felszabadító annak tudatosítása, hogy ezek a szakemberek kifejezetten azért táboroznak a fesztivál területén, hogy egy-egy krízisben felkereshessük őket:

legyen az pánikroham, egy váratlan párkapcsolati konfliktus, egy tudatmódosító szer kedvezőtlen hatása, vagy akár komolyabb szintű krízisintervenció, valószínűleg nem éri őket felkészületlenül a probléma.

A Szigeten a Helperek Egyesület szervezésében 49 önkéntes pszichológushallgató, szakpszichológus, végzett pszichológus várja a beszélgetni vágyókat két helyszínen: az egyik a Mental Care Corner a bejárathoz közeli Városközpontban, a másik pedig a Lélekambulancia, amit a fesztivál hátsó részén, az Ambulancia mellett találsz meg. Ők a nap 24 órájában vállalnak egyéni tanácsadást és pszichoedukációs beszélgetést, de tartanak csoportot, valamint kipróbálhatod önismereti játékaikat is.

#4. Ne hagyjátok el egymást a barátaiddal – és mindig legyen biztonsági embered

Vannak kérdések, amik annyira evidensnek tűnnek, hogy talán beszélni sem akarunk róluk – na meg van az élet. Az élet, ami jön két, azonos időpontban megrendezett koncerttel, egy váratlan románccal, egy „csak elszaladok pisilni, de majd megtalállakkal”, vagy plusz egy röviddel, ami nemcsak a józanságot, de a létszámszámlálási képességet is elveszi. És hiába a legmegtartóbb baráti kör, bizony megesik, hogy valaki leszakad – pláne nagyobb társaság esetén, amikor kevésbé szembetűnő, hogy tízen vagy tizenegyen vagyunk. És persze akad, aki egyedül is vígan bulizik tovább, új barátságokat köt és élete legjobb kalandjaiban fürdőzik – meg vagyok például én, aki simán bepánikol, ha épp rosszul állnak a csillagok. Ami lássuk be, nem a legpompásabb szcenárió egy tízezres tömeg közepén.

Az eset elkerülése végett inkább a prevencióra, mintsem a krízisintervencióra helyezem a hangsúlyt. Magyarán: már a fesztivál előtt megegyezünk abban, hogy a legnagyobb őrületben sem hagyunk embert hátra, egy közeli (és hasonló módon bulizó) barátommal pedig „leszerződöm”, hogy kiemelt figyelmet fordítsunk egymás hol- és hogylétére. Igen, még akkor is, ha csak pisilni szalad el valamelyikőnk.

#5. Tartsd a határaidat, és ne kísérletezz olyasmivel, amivel nincs tapasztalatod

Ha fesztivál, akkor nagy társaság, ha nagy társaság, akkor csordaeffektus. Ezt a saját bőrömön is tapasztaltam többször: ha mindenki élvezi a technozenét, rám is átragad a hangulat, ha mindenki hajnalig maradna, bennem sem érik meg a fáradtság, ha pedig mindenki az egekben van valamilyen tudatmódosító szertől, hirtelen én is kedvet kapok hozzá (még absztinensként is). Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a szerek addiktívak, és Magyarországon, így a hazai fesztiválokon is illegálisak. Ráadásul más dolog egy megtartó közegben, biztonságos körülmények között használni őket, úgy, hogy van melletted legalább egy teljesen tiszta barát is, és más úgy, hogy mindez nem adott – márpedig egy fesztiválon gyakran nem adott: ez a forgatókönyv könnyen vezet katasztrófához.

Fesztiválkörnyezetben sokkal könnyebben nyúl drogokhoz az is, aki alapból nem használ tudatmódosítót, ami lássuk be, meglehetősen kétesélyes: ha nem ismered a határaidat, és nem tudod, milyen reakciót vált majd ki belőled a szer, könnyen kerülhetsz veszélybe, vagy gazdagodhatsz egy meglehetősen rossz élménnyel. Én senkit sem biztatnék arra, hogy egy többezres tömegben kezdjen emberkísérletbe, de ha valaki mégis megtenné, lényeges az ártalomcsökkentés. Győződjön meg róla, hogy 1) van a társaságában legalább egy tiszta ember, aki szemmel tartja; 2) megbízható forrásból érkező szert használ és nem keveri más dolgokkal – akár túl sok alkohollal; 3) nem szed semmi olyan gyógyszert, amivel nem összeegyeztethető a kábítószer; 4) felméri, hol kérhet segítséget, hova vonulhat el, ha pihenésre lenne szüksége.

A PsyCare UK Angliában már külön standot tart fenn badtrippelő fesztiválozóknak, hidratációs lehetőségekkel, színezővel, plüssállatokkal – innen is érdemes inspirációt meríteni.

A mértéktartás fontosságát pedig nem lehet elégszer hangsúlyozni – ha tudod jól, hogy bizonyos mennyiségű alkohol/kábítószer problémát okoz a mindennapokban, valószínűleg a fesztivál területén sem lesz ez másként. 

Egyetlen „gyógyszere” az anyatej volt: Vivi 25 hetesen jött világra, de élni akart

WMN Life – 2024. augusztus 7. – BSz

#6. A fesztivállapot mellett tartsd meg a józan ítélőképességedet is

A fesztiválállapot (pláne, ha jó a buli) egy módosult tudatállapot – még akkor is, ha absztinens vagy –, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Hiszen amellett, hogy magával hoz egy nagyfokú szabadságérzetet, oldja a gátlásokat és segít kiszakadni a mindennapi mókuskerékből, időnként olyan típusú korlátokat is oldhat, amik, nos, nem véletlenül alakultak ki bennünk. És ilyen például az, hogy ismerem a saját határaimat, valamint tiszteletben tartom a másikéit. Hogy amire a fesztiválon kívül nemet mondanék, arra hajnalban, egy románc kellős közepén is nemet mondhatok. Hogy nem engedem magam unszolni, ha valamit nem szeretnék, és én sem akarok még egy kört ráerőltetni a barátaimra. Hogy ha baj van, nem hangzik el a „szard le, buli van”.

Hogy még ha oldottabbak is a gátlások egy ilyen közegben, pontosan tudom, másnap mi keltene bennem nagyfokú szégyenérzetet. Hogy amit nem engednék meg magamnak a fesztivál területén kívül egy másik emberrel, azt itt sem fogom.

Kulcsfontosságúnak tartom tudatosítani: nincs az a buli, nincs az a felfokozott hangulat és italmennyiség, ami érvénytelenítené a „nem” szót vagy legitimálná a határátlépést – és ezt akkor is érdemes észben tartani, ha rád nehezedik épp csoportnyomás, és akkor is, ha te unszolod a társaidat.

Forrás: ITT, ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Francesco Carta fotografo

Takács Dalma