Megint új könyvet vettem, pedig ott a polcon a sok olvasatlan – a jelenségnek neve is van: tsundoku

–

Óriási pakkal érek haza, és még mielőtt elkezdeném kipakolni a táskám tartalmát, már bocsánatkérő pillantást küldök a könyvespolcom felé. Ott sorakozik vagy 10–15 kötet, amit még nem olvastam el, ennek ellenére vettem újabb négy könyvet – mit volt mit tenni, ha egyszer le voltak értékelve, ugye. És noha jól tudom, hogy feltehetőleg ezekhez sem érek hozzá a következő egy évben, mégis, a bűntudat mellett különös boldogságérzet tölt el, ahogy a polcra pakolom őket. Valójában ezzel már a boltban is tisztában voltam, mégsem tudtam megálljt parancsolni magamnak. Ha ott kellett volna hagynom ezeket a gyönyörű borítókat, izgalmas különkiadásokat, akciós ajánlatokat, az felért volna a legdurvább FOMO-val.

Antikönyvtár, tsundoku, vagy ahogy tetszik

Némiképp megnyugtat a tény, hogy még maga Umberto Eco is ezzel a problémával küzdött. 

Az író könyvespolcain több mint 30 ezer kötet sorakozott, és ha egy kicsit utánaszámolunk a dolognak, jól láthatjuk: ha 10 és 80 éves kora között minden nap elolvasott volna egy könyvet, még akkor is „csupán” 25 200 darabig jutott volna el.

Nassim Nicholas Taleb esszéíró részben az ő példája mentén alkotta meg az antikönyvtár (azaz antilibrary) fogalmát, amit Thomas Frognall Dibdin bibliomániának, a japánok pedig tsundokunak neveznek: mindhárom fogalom az olyan személyeket jellemzi, akik rengeteg el nem olvasott könyvet halmoznak fel.

Andrew Gerstle professzor, a Londoni Egyetem premodern japán szövegeket oktató tanára a BBC-nek elmondta, hogy a kifejezés talán régebbi, mint gondolnánk – nyomtatásban már Mori Senzo 1879-es szövegeiben is szerepelt. A „doku” szó igeként azt jelenti: „olvasni”, a „tsun” pedig a „tsumu” szóból származik, jelentése „felhalmozni, egymásra rakni”, és noha Mori szatirikus éllel használta, Taleb inkább inspirációt és tudásszomjat lát benne.

Tényleg ennyire magasztos oka lenne a halmozásnak?

Bár azt gondolom, nem alaptalan, ha megszólalnak a kritikus és bűntudatkeltő hangok a fejünkben túlvásárlás esetén, Taleb, valamint az Oxford University Press szakemberei felmentik a tsundokistákat. Sőt! Taleb úgy gondolja, valójában annyi könyvet kéne birtokolnunk, amennyit a pénztárcánk csak megenged, ugyanis az olvasatlan kötetek fenyegető jelenléte folyamatosan arra emlékeztet bennünket, hogy mennyi mindent nem tudunk a világról.

Az esszéíró szerint az antikönyvtár környezete segít a realitás talaján maradni a tudásunk szempontjából: hatására motiváltak leszünk abban, hogy a világ újabb szegleteit ismerjük meg, és soha ne elégedjünk meg a rendelkezésre álló információinkkal.

Ráadásul ennek felismerése egyfajta intellektuális alázatossághoz vezet, ami épp az ellenkezője a Dunning–Kruger-hatásként ismert kognitív torzításnak. Míg utóbbi arra utal, hogy a tudatlan emberek túlbecsülik képességeiket, addig az el nem olvasott könyvek jelenléte felhívja a figyelmet a tudáshiányunkra, és folyamatosan ösztönöz bennünket az olvasásra. És ha már itt tartunk, a kutatások között is akad olyan, ami a könyvhalmozásra buzdít:

vizsgálat bizonyítja ugyanis, hogy azok a gyerekek, akik 80–350 könyv között nevelkedtek otthon, felnőttként jobb szövegértési, számolási és digitális készségekkel rendelkeztek.

Maradjunk a realitás talaján

És bár mindez nagyon romantikusan hangzik – sőt, részben már fel is mentettem magam a túlvásárlásom miatt –, finoman szólva is felelőtlen újságíró lennék, ha túlfogyasztásra buzdítanám az olvasókat úgy, hogy a bolygónk épp készül belefulladni a rengeteg szemétbe, a DSM-5 pedig a mentális zavarok között tartja számon a kényszeres gyűjtögetést.
Noha nem a könyvpiac a legkörnyezetszennyezőbb iparág, kétségtelenül az ott keletkező felesleg és a fakivágás sem kedvez a bolygónknak.

A könyvkiadás évi mintegy 12,4 millió tonna szén-dioxid-egyenértéket (CO₂e) bocsát ki globálisan a nyomtatás, csomagolás, szállítás során, és egy tipikus papírborítós könyv esetén a karbonlábnyom kb. 6 óra tévézésnek feleltethető meg.

Az Egyesült Államokban évente 32 millió fát vágnak ki a könyvgyártás érdekében, és az iparág évente több mint 40 millió tonna CO₂-t bocsát ki. A papírgyártás pedig – amely kulcsfontosságú a könyvkiadás számára – jelentős energiát, vizet és erőforrásokat használ fel, egyúttal súlyos lég-, víz- és talajszennyezést okozva.  

Ha mindez nem lenne elég, a mentális egészségünkre nézve sem veszélytelen a halmozás. Bár a gyűjtögetés bizonyos szinten az emberiség sajátja – hisz a készletek felhalmozása valaha a túlélésünket szolgálta –, hiba lenne szőnyeg alá söpörni a tényt, hogy a DSM-5 a mentális zavarok között tartja számon a kényszeres gyűjtögetést. Persze, néhány olvasatlan könyv még nem tartozik ebbe a kategóriába, azonban 

ha a gyűjtögetés hatással van a mindennapi életviteledre, valamint a kapcsolataidra is, beleértve a túlköltekezést, a személyes higiéniát, a közösségektől való izolációt, az bizony már patológiás állapotnak számít a szakemberek szerint.

A zavart egyébként a kényszerzavarok kategóriájába sorolják, és jellemzően késői gyerekkorban vagy kamaszkorban veszi kezdetét, majd az idő előrehaladtával súlyosbodik. A hátterében többféle ok is állhat: MRI-vizsgálatok alapján a kóros gyűjtögetők agyi aktivitása eltér az átlagemberekétől a döntéshozatal és kockázatvállalás terén, éppen ezért a feleslegtől való megválás túlingerlő, pánikkeltő érzés lehet számukra. Ezt magyarázhatja az is, hogy sokuk személyes kötődést él meg a birtokában lévő tárgyakkal, és ezt csak tovább fokozhatja a társaság hiánya vagy például a gyász.

Ugyanakkor a kényszeres gyűjtögetők nagy része nem kizárólag egy dolgot halmoz fel – például könyvet –, hanem valóban használaton kívüli, egyéb kacatokat is, emellett pedig képtelenek a rendszerezésre és a rendtartásra.

Tehát, még mielőtt diagnosztizálnád magad, a biztonság kedvéért azért nézz fel a könyvespolcodra, és tegyél fel magadnak pár fontos kérdést: volt már olyan, hogy a könyvvásárlás miatt nem maradt pénzed valami más fontos dologra? Elférsz még tőlük a lakásban? Mást is gyűjtesz a könyvek mellett? Ha fájó szívvel is, de képes vagy búcsút inteni a tényleg felesleges példányoknak? Ha ezekre a kérdésekre megnyugtató a válaszod, akkor talán egyelőre nem kell aggódnod.

Takács Dalma