Amikor kiderül, hogy valójában az ex az igazi (vagy csak azt hisszük?)

–

A sorozatban Carrie több mint egy évvel Mr. Big halála után veszi fel a kapcsolatot Aidannel, egykori nagy szerelmével, akivel az első szakításuk Carrie Biggel való félrelépése miatt történt, a második pedig azért, mert úgy tűnt, a nő nem tud, és nem is igazán akar elköteleződni. Aidannel legalábbis. Nem is tudom, volt-e olyan rajongó akkoriban, aki a Szex és New Yorkot nézve nem kapott a szívéhez, amikor Aidan kisétált az ajtón, és nem gondolta mindenki még a mozifilmeknél is – illetve akkor csak igazán –, hogy Big egy igazi gyökér, és Carrie idióta volt, amiért végül őt választotta.

Húsz évvel később végül Carrie szájából elhangzik a kérdés: Mi van, ha hibát követett el? Mi van, ha egész idő alatt nem is Big volt az igazi? Aidan mostanra túl van egy váláson, három kamasz fia van, és már sem ő, sem Carrie nem akarja a maga és a másik idejét vesztegetni, rohamléptekkel halad előre a kapcsolatuk. Tudják, hogy milyen volt egykor egymással, majd ezt követően másokkal, az érzelmek nem múltak el, és már mindketten abban a korban járnak, hogy pontosan tisztában vannak vele, mennyire illékony az élet.

Hogy ne csak fiktív példát hozzak, az elmúlt évek legnagyobb celebrománc-szenzációja Jennifer Lopez és Ben Affleck újraegyesülése volt, akik 2002-től 2004-ig voltak együtt, amíg fel nem bontották az eljegyzésüket, majd közel két évtizeddel később, miután mindketten éltek már mással házasságban, 2021-ben jöttek újra össze, tavaly pedig hivatalosan is összekötötték az életüket. Az esküvőjüket ünneplő hírlevelében így fogalmazott az énekesnő:

„Megtettük. A szerelem gyönyörű. A szerelem kedves. És kiderült, hogy a szerelem türelmes. Akár húsz éven át.”

De vajon mi állhat annak hátterében, ha egy régi kapcsolatunkat nem tudjuk elfelejteni, és miért van a volt társaink között is egy bizonyos Nagy Ex, aki más, mint a többi?

Az, hogy egy partner mennyire játszik meghatározó szerepet az életünkben, egyáltalán nem biztos, hogy az együtt töltő idővel arányos. Akár egy rövid, intenzív szerelem is lehet ránk olyan hatással, amely évekkel később is felkavar minket. A VICE témában írt cikkében dr. Amir Levine, a Columbia Egyetem pszichiátriai adjunktusa és az Egymáshoz kapcsolva – Pszichológiai titkok a szerelem fellobbantására és megtartására című könyv társszerzője is azt hangsúlyozza, hogy a meghatározó exek dacolnak a szabályokkal, mert a kapcsolatokban nincsenek univerzális idővonalak.

A szakértő szerint egy rövid románc akár még fájóbb is lehet, mint egy éveken át tartó szerelem lezárása, ha ugyanis a szakítás a kapcsolat csúcspontján következik be, az a legfájdalmasabb dolog, ami történhet. Ezt dr. Matthew Johnson, a kanadai Alberta Egyetem adjunktusa is megerősíti, aki az intim kapcsolatok fejlődését tanulmányozza:

„Néhány nagyon szenvedélyes, rövid románc emléke azért ragad meg az emberekben, mert csak a szerelem csúcspontjait élték meg az adott személlyel, soha nem kellett eligazodniuk az élet bonyolultabb szakaszain, amelyek szükségesek egy tartós kapcsolat kialakításához”

– tette hozzá. A szakértő azt is hozzáteszi, hogy az időzítés is különösen fontos, hiszen ha fiatalkorban, vagy olyan életszakaszban voltak együtt a felek, ami meghatározó volt az életükben, a másikkal való kapcsolat is jelentősen felértékelődhet, csakúgy, mint amikor a legelső nagy szerelemről van szó. „Egy szakítás pokolian tud fájni, de az ember tisztában van vele, hogy idővel túl lesz rajta, hiszen korábban is átélt már hasonlót.

Kivéve, amikor először megy ezen keresztül, akkor ugyanis nincsenek referenciapontok”

– teszi hozzá Johnson.

Sok a kockázat, de nem mindegy, mi állt a szakítás hátterében 

A Psychology Todayen publikált cikkében azonban Theresa E. DiDonato szociálpszichológus, a Marylandi Loyola Egyetem professzora kiemeli, hogy kutatások szerint azok, akik egy korábbi kapcsolatot élesztettek újjá, gyakrabban számolnak be arról, hogy kevésbé elégedettek, kevesebb szeretetet élnek meg, alacsonyabb a szexuális kielégültségük, kevésbé érzik a szükségét annak, hogy teljesítsenek a kapcsolatban, és kevésbé tudják érvényre juttatni a saját igényeiket, mint azoknak a pároknak a tagjai, akik korábban nem szakítottak egymással.

A szerző azt is felsorolja, melyek azok a legjellemzőbb okok, amelyek miatt mégis sokan amellett döntenek, hogy egy korábbi partnerükkel kezdenek új kapcsolatba. Az egyik legjellemzőbb természetesen az, hogy az érzések idővel sem halványulnak el, és a felek még hosszú idő után is ugyanolyan érzéseket táplálnak a másik iránt, mint korábban. Egy másik gyakori indok az ismerősség érzése, ahol vonzó lehetőség visszatérni valakihez, aki az ismerősség és az összeszokottság kényelmével kecsegtet minket ahelyett, hogy az ismerkedés gyakran meglehetősen kényelmetlen világában kellene eligazodnunk. Sokan azért térnek vissza az exükhöz, mert a szakítás utáni napokban, hetekben, hónapokban vagy akár években sem enyhül a rájuk teherként nehezedő magány érzése, és ezt egy régi partner társaságával oldják fel. Az sem ritka, hogy valaki a szakítás hatására értékeli újra a volt kapcsolatát, önmagát és egykori partnerét, és ezáltal nyílik rálátása arra, hogy az az ember volt valójában az igazi, akivel korábban szakított.

Egy kapcsolat megszakadása sokakat sarkall mélyebb önismeretre, önvizsgálatra, ezáltal pedig más perspektívába helyeződhet nemcsak a saját, de a másik viselkedése, személye is.

Vannak, akik az ismerkedés során tapasztalják meg, hogy a potenciális partnerjelöltek még mindig sokkal rosszabb partik, mint a volt párjuk, így ennek hatására döntenek a folytatás mellett. Nem ritka, hogy sokan úgy vélik, a szakítás eleve rossz ötlet volt, és soha nem is kellett volna megtörténnie, ezért nyitottak az újrakezdésre. Egy szakítás fakadhat hirtelen felindulásból, megalapozott, de utólag elhibázottnak vélt döntések sorozatából, vagy akár abból, hogy a másik indítványozta a lezárást. És sajnos olyan esetek is előfordulnak, amikor valaki szíve szerint egyáltalán nem is jönne újra össze a volt társával, de bűnösnek vagy adósnak érzi magát az exe kapcsán, ezért inkább a béküléssel igyekszik kompenzálni.

Sok esetben működőképes modell, hogy egy szakítás után hosszú távon folytassák a felek, hiszen előfordulhat, hogy más szemlélettel érkeznek a kapcsolatba, képesek jobban megbecsülni a másikat, az általa képviselt értékeket és egyáltalán a párkapcsolatukat alapjaiban. Elképzelhető, hogy megváltozott az elköteleződéshez való hozzáállásuk, és fejlődtek a konfliktuskezelési képességeik. Ugyanakkor az vitathatatlan, hogy nem könnyű kiállni az elszakadás, majd az újraegyesülés próbáját érzelmileg, és még ha ez a kapcsolatban lévő feleknek könnyen megy is, a barátok és a család már nem biztos, hogy ilyen könnyedén alkalmazkodik az új helyzethez, és teljes mellszélességgel támogatja az újrakezdést, ami jelentősen befolyásolhatja a kapcsolat harmonikusságát.

Ne feledjük azonban, hogy ahogy nincs két egyforma kapcsolat, úgy két egyforma szakítás és békülés sincs,

és az sem mindegy, hogy például belső elakadások, reflektálatlan minták és feldolgozatlan traumák álltak-e korábban a kapcsolat működésének útjába, amelyeken azóta volt lehetőségük a pár tagjainak dolgozni, vagy pusztán az unalom, az egyedüllét az, ami újra egymáshoz sodorta az egykori szerelmeseket.

Előfordult már veletek, hogy exszel folytattátok? Jól vagy rossz sült el? Írjátok meg kommentben!

Kiemelt kép: HBO Max

Krajnyik Cintia