„Az exem anyámnak írt évekkel a szakításunk után” – üzenni a volt szerelemnek: igen vagy nem?

–

A héten volt az üzenet az exnek nap 

(mert bizony, ilyen is van!). És mielőtt tovább olvasol, kérlek, gyorsan gondold át, ez számodra mit is jelent pontosan. Ki üzen kinek, mikor és mit?

Megvan?

Akkor folytathatjuk tovább.

Amikor tudomást szereztem e jeles napról, azonnal rám törtek a réges-régi emlékek, amiket inkább elfelejteni szerettem volna: üzenetek, amiket exeknek írtam, többnyire dühösen, és általában nem teljesen színjózanul. Üzenetek, amik betekintést engedtek a bennem dúló viharokba, a csalódásaimba, és amiket nem biztos, hogy tényleg szerettem volna a másik orrára kötni… ám négy vodka-narancs után mégis jó ötletnek tűnt. De eszembe jutott ezek fonákja is, amikor a másik írt nekem olyan üzeneteket, amiknél nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, de amik megkönnyítették, hogy még az emlékét is kitöröljem annak, hogy köztünk valaha is szerelmi kapcsolat volt… vagy olyasféle.

Az üzenj az exednek nap azonban nem arra biztat, hogy részegen kezdj el dorbézolni a Messengeren. Inkább lehetőséget szeretne adni arra, hogy

ha van olyan volt szerelmed, akivel nem sikerült jól lezárni a kapcsolatot – bocsánatot kérnél valamiért, netán maradtak tüskék valamelyikőtökben –, akkor kezdeményezhess ezen a napon.

Engem azért nagyon foglalkoztatott, vajon mások hogy állnak a volt szerelmeknek küldött üzenetek műfajával. Írtak olyanokat, amiket inkább felejtenének? Kaptak olyat, amitől rögvest megbánták, hogy valaha is szóba álltak az illetővel? Netán küldenének most egy végső levelet, kihasználva a napot? Vagy ha tudják magukról, hogy biztosan nem lenne jó vége a kommunikáció újbóli felmelegítésének, akkor hogyan akadályozzák meg magukat benne? Megkérdeztem hát a közösségi oldalaim követőit, mit gondolnak, illetve bekukucskáltam a Redditre is, hogyan látják a „text your ex”, azaz a volt partnereknek írt üzenetek kérdését a felhasználók.

Ha írnék, akkor ezt

Volt, aki arra használná fel e napot, amire az létrejött: elmondani valami fontosat, ami elmaradt húsz évvel ezelőtt. Talán azért, mert akkor még nem volt meg az az erő, ami a kimondásához kellett. Íme: „Nem akarok veled találkozni soha! Nem akarlak látni! Nem akarok tudni rólad! Bántottál, zsarnok voltál, megaláztál, megütöttél, megszégyenítettél, az önbecsülésemet a sárba tiportad, zsaroltál, bemagyaráztál nekem nem létező dolgokat, hazugságokra kényszerítettél, belemásztál a fejembe, magamnak se tudtam hinni, azt se tudtam, mit akarok, mi az igaz, ki vagyok én. Nem akarok arra gondolni, amikor Budapesten metrózom, hogy mi lenne, ha találkoznánk. 20 év telt el. Elég!”

Az ex, aki a kedves mamával vette fel a kapcsolatot

Nagyon mulatságosnak tartottam azt a történetet, amikor az ex felvette a kapcsolatot újra… a volt anyósával. „Az egyik exem anyámnak írt évekkel a szakításunk után. Bocsánatot kért azért, ahogy viselkedett velem. Anyámtól. A legbizarrabb az egészben az volt, ahogy anyám reagált: totál elolvadt tőle. Pedig nagyon rossz volt a kapcsolatuk.” 

Gonzó

Azért valljuk be: az exekre írás műfaja azért gyakrabban szokott megszületni illuminált állapotban.

„Részegen felhívtam, hogy elmondjam, mennyire hiányzik, és hogy még mindig szeretem. Másnap visszahívott, és ellátott pár tanáccsal, hogyan tudnék tovább lépni. Haha.”

„Pár hónap szünet után hajnali háromkor felhívtam részegen, dumáltunk pár órát, majd közölte, hogy amúgy van egy új barátnője. Aztán rögtön ezután megkért, hogy küldjek neki meztelen képeket magamról. Soha többet nem kerestem.”

Szigorúan véve nem üzenetről szól ugyan Balázs vallomása, hanem részegen lebonyolított telefonhívásról a volt szerelmének, de annyira jó sztori, hogy egyszerűen itt a helye! Íme: „Volt egy régi szerelmem, akit, miután vége lett, részegen többször is felhívtam. Aztán ezek nyilván ritkultak, de egyszer egy keményebb elhajlás során (ha jól emlékszem, egy legénybúcsú közepén) sikerült megint felhívnom, és amikor kérdeztem, hogy mi van vele, mondta, hogy a kórházi ágyon fekszik éppen, most szült egy gyereket. Természetesen úriember vagyok, úgyhogy nem nyomtam ki egyből, jól elbeszélgettünk és minden jót kívántam. De a legszebb az egészben, hogy nagyjából 1,5-2 év múlva sikerült újra eljátszanom ezt a mutatványt, megint felhívtam és közölte, hogy megint kórházban fekszik, tegnap szült egy ikerpárt (ellenőriztem, mindkettő igaz volt). Aznap hagytam fel ezzel az exhívogatással.”

Terápiás üzenetek

Van, amikor egy ilyen üzenettel segít a másik abban, hogy tényleg végre helyre tegyél magadban mindent.

„Az egyik exem 10 év után megtalált egy laza, haverkodós üzenettel, és mivel én pont tök jó helyen voltam lelkileg is, meg mindenhogyan, és úgy hallottam, hogy tönkrement a kapcsolata a gyerekei anyjával, gondoltam, elmegyek vele meginni pár sört. Iszogattunk, dumálgattunk, hazakísért, gondoltam, ennyi. Aznap éjjel jött a Messengeren a következő üzenet: »Sok dolgot megbántam, sok mindent rosszul csináltam, de téged elengedni volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem!« Ezzel csak az a gond, hogy ő csalt meg, mégpedig azzal a kolleganőmmel, akit a legjobb barátnőmnek tartottam, és csak utána dobott ki… szóval ketten együtt törték össze a szívemet, és végig kellett néznem, ahogy vele ugyanúgy flörtölget hetekig, ahogy velem tette azelőtt. A sztori vége happy end volt amúgy, én túl voltam a traumán pár hét elteltével, a legjobb barátnőmmel kibékültem, és a mai napig hálás vagyok neki, hogy rövid úton megszabadított ettől a majomtól.”

Néha pedig egyszerűen csak ki kell magadból mindent írni. És aztán meghozni a döntést. „Noha akkor még nem volt ex, de simán beleestem a csalódottságom, tehetetlenségem jónak vélt ellenszeréül az üzenetírás csapdájába. Volt férj bebukott, csúnyán. Én meg egy kétéves gyerek mellett üzenetekben próbáltam menteni a kapcsolatunkat, mivel beszélgetni nem nagyon tudtunk. Kész novellák születtek Viberen, hol dühösek, hol kérlelők.

Persze válaszok nem jöttek, max. néha egy-egy gyilkos mondat.

Utólag belegondolva totál megalázó volt a helyzet, viszont tanulságos és meghatározó.

Elkezdtem leválni az akaratáról, meghoztam sok döntést, ami a jövő alapjait rakta le, majd közöltem, hogy váljunk el. Teljes döbbenet. Nem gondolta volna, hogy meglépem.”

Virágnyelven nevű blogger sajnálja, hogy végül erre nem jutott ideje: „Sokszor eszembe jut, hogy ki kellett volna az utolsó sms-t egészítenem azzal, hogy »amúgy a fogkeféddel az összes WC-t kisikáltam, és az autód anyósülése alá egy nyers csirkecombot dugtam el, te díszfasz«, de sajnos nem volt már rá időm, mert jött a metró…”

 Van, amikor segít az utólagos üzenet

„Mi 22 év együttélés után mentünk szét – meséli Bernadett. – Azóta minden egyes üzenet (és beszélgetés) abban segíti mindkettőnket, hogy jobban értsük egymást, magunkat, az elkövetett hibákat, a folyamatokat, amiket rosszul kezeltünk. Közös várat már nem hiszem, hogy tudunk építeni, de külön-külön az önismeretünk, önkritikánk tud belőle építkezni, és az egymás iránti tiszteletünk, barátságunk is, úgy érzem.”

A Redditen is vannak igen hasznos gondolatok a szakítás utáni üzengetés témájában.

„A szakítások olyanok, mint Schrödinger macskája. Kivéve, hogy itt a macska minden esetben halott.”

„Mindig rosszabbul éreztem tőle magamat. Hiszen a beszélgetés így is véget ér egy ponton, én viszont elkezdek reménykedni, hogy majd mégiscsak újra összejövünk.” 

„Ezt írtam neki: remélem, a lányaidat majd megpróbálod távol tartani az olyan fickóktól, mint te.”

„Ha valaki elhagy, ne küldj neki utána semmit. Nincs miről beszélni. Nem fogod tudni megváltoztatni szavakkal azt a döntést, amit érzelemből hoztak. Ha elkezdesz üzeneteket küldözgetni, telefonálni, vagy kapcsolatba lépni vele vagy a családtagjaival, barátaival, akkor problémává válsz.”

„Szakítás után várj egy fél évet, mielőtt ráírsz a másikra. Az üzenet legyen egy egyszerű »helló«, és nem az, hogy mennyire hiányzik.”

„Engem az tart vissza, hogy belegondolok, milyen lenne, ha nem érkezne válasz az üzenetemre. »Lenne kedved meginni valamit holnap este?« Ha nem válaszol, vagy csak annyit, hogy »Kösz, de más programom van«, attól biztos, hogy mindenféle borzasztó forgatókönyveket kezdenék el gyártani a fejemben.”

Boldog vég

Mielőtt elásnád a kertbe a telefonodat, hogy még véletlenül se adj magadnak ezek után esélyt arra, hogy ráírj az exedre, hadd álljon itt egy a hepiend is: „Szakítottunk, letiltottam. Kicsivel később új telefont vett, mivel az előzőt ellopták, és küldött egy üzenetet, hogy ha bármikor szeretnék vele kapcsolatba lépni, ő nyitott rá. Aztán néha küldött képeket, merre jár, üzenetet, de sohasem hívott fel. Nem akartam neki válaszolni, mert iszonyú energiáimba telt már csak az, hogy szakítsak vele. Nagyon szerettem, de egyszerűen a kapcsolatunk nem volt egészséges. De az ajtót nyitva akartam neki hagyni, hátha egy nap újra beszélünk.

Eltelt másfél év. Amikor beütött a Covid, küldött nekem egy üzenetet, hogy reméli, biztonságban vagyok. Válaszoltam. Ő meg felautózott hozzám, hogy hazavigyen a szüleimhez, mert tudta, hogy nagyon hiányoznak. Nem voltak elvárásaink, de onnantól, hogy találkoztunk, azonnal beindult köztünk újra a kémia. Sokat beszélgettünk, elmesélte a terápiáját, és hogy hogyan dolgozik magán. Most újra elkezdtünk járni, és tervezzük, hogy összeköltözünk.” 

Hogyan NE írj rá?

Ahogy a fenti példákból is látszik, nem mindig jó ötlet ráírni a másikra, és ezt általában, még a józan eszünkkel fel is fogjuk. Csak hát az összetört szív és az illuminált állapotban születő hülye ötletek nagyjából ezer éve házasok egymással. Úgyhogy, ha nem szeretnéd a másnaposságot még az exednek írt ömlengő üzenetek okozta lelkiismeret-furdalással is tetézni, akkor jobb, ha előzetes lépéseket teszel, amikkel megakadályozod magadat a becsiccsent kitárulkozástól. Nekem nagyon tetszik a Nem vagyok én Keri Bredsó nevű blogger trükkje, amit saját maga ellen szokott bevetni. „Egy könyvet meg tudnék tölteni a részegen az exeimnek írt »kurvárahiányzol« és »miértkellettígytörténnie’«szövegekkel.

De egy idő után eljutottam az önismeret azon fokára, hogy buli előtt kitöröltem az épp aktuális ex minden elérhetőségét a telómból. Ez bevált. Mocsár részegen, mezítláb hazafelé támolyogva hihetetlen boldogság tudott elönteni, amikor rájöttem, hogy nem tudom vele megosztani tomboló kétségeimet.”

Van, akinél ez egy mindennapos küzdelem. Egyelőre ő áll nyerésre. „Mindennap a fejemben van, hogy írok neki, de aztán győz a józan ész. Ki tudja, meddig…”

Az is segít, ha megírod… de aztán nem küldöd el, ahogy Zsabóka tette. „Van egy, amit a szakítás (5 év alatt 6 és egyben az utolsó ) után írtam és sosem küldtem el. Meg van egy másik, amit most a düh és mindenféle indulat elengedése után írtam és szintén sosem küldtem el.”

És olyan is akad, aki hosszú önismereti munkán van valószínűleg túl, és ezt a bölcs lépést tette meg: „Kértem, hogy inkább tiltson le ő. Ismerem magam.”

A Redditen pedig a következő tanácsokat találtam még arra az esetre, ha ráírnál az exedre: 

„Csak emlékeztesd magadat, hogy ezzel csak az amúgy is nehéz gyógyulási időt nyújtod el.”

„Írj listát arról, hogy mi az, amit nem szerettél a másikban vagy a kapcsolatotokban.”

„Írj naplót. Így kiadhatod a fájdalmat a lelkedből úgy, hogy nem kell megküzdened egy olyan válasszal, amit nem akartál hallani, vagy azzal, hogy egyáltalán nem válaszol.”

„Én egy AI chatbottal szoktam beszélgetni az érzéseimről. Annyira jól működik, hogy az már ijesztő.”

„Rád tör a vágy, hogy ráírj az exedre? Maszturbálj. Utána rendszerint elmúlik.” 

Szerinted van értelme ráírni az exre? Volt olyan üzeneted, amit inkább nem kellett volna elküldened? Írd meg kommentben!

Fiala Borcsa