Hiába hisszük, hogy csak az ősférfi vadászott, valójában virágzott a nemek közti egyenlőség

–

Az elképzelés, miszerint a férfi a vadász, sokak számára kétségkívül komfortos – ami megmagyarázza, hogy miért vették nagyrészt alapvetésnek –, a valóság azonban az, hogy ez nem több egyszerű mítosznál, amely sok merész feltételezésből és felületes kutatásból született. Egy új tanulmány ugyanis, amely a világ minden tájáról származó, az elmúlt évszázadot átfogó feljegyzéseket gyűjtötte össze, megerősíti, amit sok tudós mindvégig gyanított: a korai férfi kizárólagos vadászként való elképzelése egyszerűen téves.

Kapaszkodjatok meg: nem csak a férfiak vadásztak

A Washingtoni Egyetem és a Seattle Pacific Egyetem kutatócsoportja Cara Wall-Scheffler biológiai antropológus vezetésével nemrégiben áttekintette a vadászó-gyűjtögető közösségekről szóló néprajzi bizonyítékokat, egészen az 1800-as évektől napjainkig.

Ahelyett azonban, hogy e beszámolók összefoglalóira támaszkodtak volna – ahogyan az a rendszerszintű áttekintéseknél gyakran előfordul –, céljuk az volt, hogy

visszanyúljanak az eredeti beszámolókhoz, és ahogy Wall-Scheffler fogalmazott, „megnézzék, mi is a valóság”.

Miután elemezték a világ 63 különböző gyűjtögető társadalmának adatait – köztük észak- és dél-amerikai, afrikai, ausztráliai, ázsiai és óceániai közösségekéit –, megállapították, hogy ezek közül legalább ötvenben, tehát 79 százalékukban, a nők is részt vettek a vadászatban, függetlenül a koruktól vagy anyai státuszuktól.

Azokban a társadalmakban pedig, amelyekben ezt tekintették a legfontosabb megélhetési tevékenységnek, a nők az esetek száz százalékában részt vettek a vadászatban. Azt is megállapították, hogy a nők mindenféle méretű vadra vadásztak, de leggyakrabban olyan nagy testű emlősökre, amelyeket tipikusan a férfi vadászok sztereotípiájával hoznak összefüggésbe.

A kutatás azt is feltárta, hogy a nők aktívan részt vettek a vadászati gyakorlatok tanításában, és gyakran többféle fegyvert és rugalmasabb megközelítést alkalmaztak a vadászati stratégiákhoz, mint a férfiak.

A nők például csoportosan vagy egyedül, gyerekeikkel vagy vadászkutyákkal indultak neki, a férfiak viszont elsősorban egyedül vadásztak.

A tanulmányban idézett bizonyítékok egy része – köztük egy Svédországban eltemetett, eredetileg férfinak hitt viking női harcos – arra utal, hogy amellett, hogy a nők képzett vadászok voltak, a harcokból is bőségesen kivették a részüket.

Persze ez aligha meglepő

A régészeti bizonyítékok és az ősi csontok kutatása – mint például a korai amerikai temetkezési helyek nemrégiben végzett vizsgálata, amely szerint a vadászok 30-50 százaléka nő volt – folyamatosan cáfolja a történelem előtti emberi társadalmakban a szigorú nemi szerepekről szóló, régóta fennálló elképzelést.

Mégis, mivel a bizonyítékok nagy része, amelyek szerint a korai nők is vadásztak, mindvégig megvolt, mindezt már korábban is tudhattuk volna – ha ezt nem akadályozta volna sok kutató eredendő elfogultsága.

Ahogy Wall-Scheffler és kollégái rámutattak, általában azt feltételezik, hogy a vadászat – különösen a nagyvadaké – férfimunka volt, illetve a harci és az állatok feldolgozására szolgáló eszközök mellett eltemetett csontvázak is kizárólag férfiakéi. Hiszen a józan ész – és a birtokunkban lévő tudás – szerint csak férfiak vadásztak, csak férfiak harcoltak, és csak férfiak gondoskodtak a családjukról, nem igaz? 

A nemi szerepekben tényleg nincs semmi „természetes”

Az az elképzelés, miszerint a férfiakat az evolúció és a biológia vadászatra, a nőket pedig gyűjtögetésre „szánta”, mindenféle más mítosz építőköve volt, amelyek közül sok még ma is él és virul.

Többek között hitelt adott a férfi felsőbbrendűség narratívájának, amely aztán a férfi dominancia szükségességét feltételezi. Mert – és erről sokan a mai napig meg vannak győződve – a nők egyszerűen nem lennének képesek túlélni erősebb, hozzáértőbb és képzettebb férfiak nélkül. Ezért van szükség olyan nemi szerepekre, amelyek a férfiakat a gondoskodók, a nőket pedig a gondozók szerepébe helyezik.

Gondoljunk csak bele, mennyi nemi norma és sztereotípia dőlhet össze dominószerűen, ha figyelembe vesszük ennek a nemrégiben készült tanulmánynak az eredményeit.

Ha mind a férfiak, mind a nők vadásztak, egyikük sem „rátermettebb” arra, hogy otthon maradjon és gyerekeket neveljen, vagy hogy ő legyen a kenyérkereső. Tulajdonképpen még azzal is érvelhetnénk, hogy a nők jobban illenek a családfenntartó szerephez, hiszen bizonyíték van arra, hogy ők nagyobb mértékben járultak hozzá a gyűjtögető csoportok teljes kalóriabeviteléhez.

Ha mind a férfiak, mind a nők nagyvadra vadásztak, és harcoltak más törzsekkel, egyikük sem hajlamosabb agresszív és erőszakos viselkedésre, ez pedig leszámol az „ősember sztereotípiával”, amit néha a férfiak káros viselkedésének mentegetésére használunk.

És ha a férfiak és a nők az emberiség történelmének nagy részében e szigorúan meghatározott nemi szerepek nélkül éltek – az emberiség történetének több mint 99 százalékában vadászunk és gyűjtögetünk –, akkor a nemi szerepek egyértelműen nem „veleszületettek”, nem „természetesek”, és nem is valami titokzatos hatalom által elrendeltek.

Mindez pedig lehetetlen az olyan mítoszok és sztereotípiák felhánytorgatása nélkül, amelyek azt sugallják, hogy a nők a Vénuszról, a férfiak pedig a Marsról származnak.

Vagy ahogy a szociológusok nevezik, a nemi szocializáció folyamata nélkül, amelynek már kisgyerekkorunktól kezdve ki vagyunk téve, és amelynek révén megtanuljuk, mit jelent nőnek és mit jelent férfinak lenni, és ennek megfelelően hogyan illik viselkednünk.

Itt az ideje, hogy eldobjuk ezeket a mítoszokat

Két lehetőséggel állunk szemben: vagy továbbra is ragaszkodunk a mítoszokhoz a bunkósbotot lengető ősemberekről és bátor férfi harcosokról, vagy felismerjük, hogy talán nem minden pontos és kőbe vésett, amit az elmúlt évszázadokban a férfiakról és nőkről feltételeztünk. Megengedhetnénk magunknak, hogy egyszerűen csak emberek legyünk – anélkül, hogy merev elképzeléseket erőltetnénk a férfiasságról és a nőiességről, és arra kényszerítenénk magunkat és egymást, hogy olyan keretek közé szorítkozzunk, amelyekbe nem feltétlenül illünk bele.

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Far Cry Primal videójáték (2022), Ubisoft Entertainment

Mózes Zsófi