Úgy érzed, dacol veled a demenciával élő rokonod? Meglepő okok állhatnak a háttérben

–

@wmn.hu Bosszantani akar, megjátssza magát és dacol veled. Vagy csak egyszerűen elfáradt? 🤔 Ismerd meg a kanál-elméletet és azt, hogy ez hogyan segíthet megérteni a demenciával élő emberek változó viselkedését. Az elmélet lényege, hogy az egészséges emberek szinte korlátlan számú „kanállal” – vagyis energiamennyiséggel rendelkeznek. Ha fáradta#k is, képesek új energiákat mozgósítva leküzdeni a kihívásokat. Ezzel szemben a krónikus betegséggel, mentális problémákkal élők egy bizonyos számú kanállal indulnak el reggel, és minden tevékenység, feladat vagy döntés egy bizonyos mennyiségű kanálba kerül. 🥄 Creatorunk, Stoiber Vivien @demenciarol_erthe ♬ eredeti hang – WMN Magazin - WMN Magazin

A kanál-elmélet (angolul Spoon Theory) Christine Miserandino amerikai írónő nevéhez köthető, aki saját autoimmun betegsége, a lupus kapcsán próbálta elmagyarázni barátainak, milyen mentális és fizikai terhet jelent számára egy-egy (látszólag) átlagos nap.

Az elmélet lényege, hogy az egészséges emberek szinte korlátlan számú „kanállal” – vagyis energiamennyiséggel rendelkeznek. Ha fáradtak, akkor is képesek összeszorítani a fogukat és új energiákat mozgósítva leküzdeni a kihívásokat.

Ezzel szemben a krónikus betegséggel, mentális problémákkal élők csupán korlátozott számú kanállal indulnak el reggelente. Minden tevékenység, feladat vagy döntés pedig egy bizonyos mennyiségű kanálba kerül. Ezekkel tehát – véges számuk miatt – ügyesen kell gazdálkodniuk a nap során.

Mert ha egyszer elfogynak, akkor – bármennyire is szeretné az ember, akárhogy próbálja erőltetni – nincs több érzelmi, fizikai, mentális kapacitása. 

A demenciával élők agya folyamatosan extrém terhelés alatt áll: a világ értelmezése, döntések meghozatala, a beszéd megértése, a tájékozódás, az érzelmek feldolgozása vagy épp a feladatok kivitelezése is sokkal több mentális és kognitív energiát igényel tőlük. Ami nekünk „csak a reggeli felöltözés” és szinte automatikusan végezzük, náluk akár a napi energiatartalék negyedét is elviheti. Egy reggeli elkészítése közben mi szinte nem is gondolkodunk, miközben az igazság az, hogy egy ilyen egyszerű folyamat is legalább 40-50 apró lépésből tevődik össze.

Egy demenciával élő embernek hatalmas nehézséget jelenthet az egyes lépéseket felidézni, azokat megtervezni és helyes sorrendben kivitelezni.

A videóban építőkockákkal modellezem ezt a – sokszor láthatatlan – „energiafelhasználást”. Ha azt vesszük, hogy egy egészséges ember 20 kockával indítja a napját, egy demenciával élő talán csak 15-tel. És az sem mindegy, hogy egy adott tevékenység kinek hány kockát „emészt fel”. Ha a nap során elfogynak ezek a mentális tartalékok, könnyebben jelenhet meg zavartság, döntésképtelenség, visszahúzódás, nyugtalanság, ingerültség vagy akár agresszió is.

A kanál-elmélet segít másként nézni a viselkedésükre: megfigyelhetjük, hogy ugyanaz a feladat, amit reggel még tökéletesen elvégeztek, délutánra nehézzé, vagy kivitelezhetetlenné válik számukra. Kevesebb a türelmük, lankad a figyelmük, több hibát vétenek.

Ez nem azért van, mert dacolnak, ellenállnak vagy nem koncentrálnak eléggé. Egész egyszerűen elfogytak a mentális tartalékaik.

És hogy mire használhatjuk ezt az elméletet a mindennapokban? Például arra, hogy jobban be tudjuk osztani az energiáikat, megkönnyítve ezzel mindenki napját.

• Ha tudjuk, hogy egy orvosi időponthoz aznap sok előkészület szükséges, be kell utazni a nyüzsgő városközpontba és ez a sok inger megterhelő lesz, talán egy másik napra időzítjük az amúgy esedékes fürd(et)ést.

• Ha a választás nehézséget okoz, csökkenthetjük az opciókat: tíz ruha helyett három közül választani ugyanis jóval kevesebb energiát kíván. (Nem javaslom, hogy teljesen megvonjuk tőlük a választás lehetőségét – hacsak nem elkerülhetetlen. Amíg lehet, érdemes legalább részben bevonni őket: ez segít abban, hogy aktív résztvevői maradjanak az életüknek, ami kognitív és érzelmi szempontból is fontos, és hozzájárul ahhoz, hogy minél tovább megőrizzék meglévő képességeiket)

• Ha tudjuk, hogy délutánra már kimerül, akkor az olyan dolgokat, amikhez figyelem vagy együttműködés kell, szervezhetjük inkább délelőttre.

• És beiktathatunk feltölő tevékenységeket: csendes pihenőt, délutáni alvást (amennyiben ez nem zavarja meg az éjszakákat), ingerszegény környezetet.

Ez a szemlélet nemcsak a demenciával élők életét könnyíti meg, hanem a gondozóikét is. Kevesebb konfliktus, kevesebb frusztráció, kevesebb hibáztatás, több elfogadás.

WMN szerkesztőség