Lehet, hogy a férfiak számos területet még mindig uralnak, de ha nem lennének a nők találmányai, felfedezései, irodalmi és művészeti alkotásai és minden más általuk elvégzett munka, ők sem tartanának ott, ahol ma.
A megváltozott világhoz igazodva a szülői szerepeket is át kell gondolni. Remek fogódzót ad ehhez egy új könyv, az Apának lenni, amelynek szerzője a Berlinben élő újságíró, Tillmann Prüfer, aki négy lány apja, és hosszú ideje kutatja az apaság mibenlétét – írja Both Gabi.
„Nem kell kockáztatnod a biztonságodat, kimenekítened embereket és eltérítened pofonokat. Kezdd ott, ahol vagy. Használd, amid van. Tedd, amit tudsz” – írja Mózes Zsófi, aki szerint az erőszak felszámolása mindannyiunk felelőssége.
Ha a nemi erőszakot sajnálatos, de némileg elkerülhetetlen dolognak állítjuk be, azzal elhárítjuk magunkról a felelősséget, és meg se próbálunk lépéseket tenni egy olyan társadalom megteremtése felé, amely nem tolerálja a szexuális abúzust.
Egy friss kutatás megcáfolni látszik azt, hogy kizárólag a férfiak vadásztak az őskorban. Ha azonban a nők is ott voltak mellettük egyenlő társként, az nagyon sok mindent felülír, amit a nemekről gondolunk.
A történelem során a nők kódolt írás segítségével osztották meg egymással a legintimebb titkaikat, és bár a nü-su nyelv gyakorlatilag halott, a kutatásoknak köszönhetően egyre többet tudunk róla.
„Annak ellenére, hogy ennek semmiféle tudományos alapja nincs, világszerte milliók hiszik még ma is, hogy minden ciszgender nő vérzik, amikor először létesít valakivel intim kapcsolatot.” És ennek a mítosznak több hátrányos következménye is van a nők életére nézve.
A minták, amelyeket otthonról hozunk, egy életre meghatároznak; elszakadni tőlük pedig sokszor még nehezebb, mint együtt élni velük. Ez ugyanis nemcsak mély önismeretet követel, hanem azt is, hogy bátran ki merjük fejezni a szükségleteinket. Az erősen körberajzolt férfi-női szerepek és a nemi egyenlőtlenségek a patriarchális társadalomból fakadnak, de nem csak a nőket érinthetik rosszul.