Egy nő előléptetése még ma is mérhetetlen feszültséget kelthet a párkapcsolatában

–

A nemek közötti munkaerőpiaci egyenlőtlenségek már az óvodában elkezdődnek

Nemzetközi vizsgálatok eredményei szerint a gyerekek körülbelül kettő–négy éves korukra már értik a környezetük nyílt vagy bújtatott nemi alapú elvárásait. Az Amnesty International Magyarország tavaly publikált kutatása óvodától egészen középiskoláig vizsgálta a nemi sztereotípiák megjelenését és azok pályaválasztásra gyakorolt hatásait.

A felmérésből egyértelműen látszik, hogy a szülők és az óvodapedagógusok is úgy gondolják, már az óvodában elkezdődik a fiúk és a lányok választásai közötti különbség a játékok és foglalkozások terén, azonban nem nevezték meg saját szerepüket ebben.

A szülők jellemzően a nagyszülőket, a médiát és a kortársakat okolták, az óvodapedagógusok pedig a szülők szerepét emelték ki a kérdés kapcsán. Abban azonban egyetértettek, hogy a gyerekek azonos lehetőségeinek biztosítása – nemtől függetlenül – mindannyiunk célja.

A kutatás eredményei szerint a tanárok és a szülők az általános iskolás fiúk és lányok esetében leginkább a külső megjelenés fontosságában és az érettségben látnak különbséget. A keményebb munkát, a megfelelő magaviseletet és rendezett írásképet inkább a lányokhoz kötik, a fiúknál az erőszakot, a rosszabb magaviseletet elfogadottabbnak tartják, de a tantárgyak esetében is eltérő elvárások jelentek meg.

A középiskolásoknál sincs ez másképp: a karrierválasztásban a fiúknak nagyobb tudatosságot tulajdonítanak, míg a lányoknál a baráti kapcsolatok szerepét emelték ki, ezzel szemben a társadalmi nyomást, a szocializációt és a tanárok szerepét nem hangsúlyozták. 

A munkavégzéshez és társadalmi szerepekhez társított sztereotípiák a társadalmunkban

Az Amnesty felmérésének közel minden harmadik résztvevője gondolta úgy, hogy a nők legfontosabb feladata a gyerekgondozáshoz és az otthoni munkákhoz kapcsolódik, míg a férfiaké a pénzkeresethez.

„Ezek a nemi sztereotípiák nagy szerepet játszanak abban, amilyen szűrőn keresztül a munkáltatók nézik a dolgozóikat, de talán még ennél is fontosabb, hogy akár önképpé is alakulhatnak” – véli Vajda Róza szociológus, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóintézet Kutatási Dokumentációs Központjának munkatársa. Az önértékelésünk ezekhez a társadalmi normákhoz van igazítva, és akár egyetértünk ezekkel, akár nem, hatással vannak ránk. Így azt, hogy egy gyerek, vagy akár egy felnőtt mit gondol magáról, a saját képességeiről és készségeiről, nagyon erősen befolyásolja, hogy az adott környezet, amiben él, mit gondol ugyanezekről.

„Sztereotípia fenyegetésnek hívja a szakirodalom a jelenséget, amikor az ember azért kezd el rosszabbul teljesíteni, mert attól fél, hogy a nemi sztereotípiák megvalósulnak

– kezdi Csernus Fanni, az Amensty International Magyarország nemek közötti egyenlőség program munkatársa. – Ezáltal kontraproduktív helyzet alakul ki, például amikor egy nő elkezd kevésbé jól vezetni vizsgahelyzetben, mert tudja, hogy ez az általános sztereotípia vele szemben. Így meg is valósul, egyfajta önbeteljesítő jóslatként.”

A szakember szintén példaként hozza fel, hogy a PISA-teszteken a lányok rosszabbul teljesítenek matematikából, hiszen gyerekkoruktól kezdve arra szocializálja őket a társadalom, hogy az nem az ő tantárgyuk. „Ugyanez a helyzet a munkahelyi skillek esetében. A határozottság, a keménység, a tudatosság, az asszertív kommunikáció mind olyan készség, amit jellemzően férfiakhoz kapcsol a társadalom, emiatt pedig a nők nagyon nehezen tudják elképzelni magukról azt, hogy meg tudnának felelni ezeknek a követelményeknek. És lehet, hogy nem is tudnak, hiszen nem tanították meg őt soha erre” – teszi hozzá Csernus Fanni.

Mélyen gyökerező probléma

Ez a szocializáció jelentős hatást gyakorol arra, ahogy a munkahelyi viszonyaink alakulnak, de az érdekérvényesítő képességeinket, illetve a háztartási munka felosztását is befolyásolják. Erre kiváló példa, hogy még a nemek közti egyenlőséget leginkább szem előtt tartó országokban is nehezebb a karrierjüket előtérbe helyező nőknek tartós párkapcsolatot találni, mint a férfiaknak.

Svédországban – amely az EU nemek közti egyenlőségi indexét tekintve az első helyen áll –, közgazdászok vizsgálták, hogy a vezető beosztásokba való előléptetés hogyan befolyásolja a válás valószínűségét az egyes nemek esetében.

Az eredmény: a nők sokkal nagyobb valószínűséggel fizetnek személyes árat a karrierjük sikeréért.

„A politikában a vezető pozícióba való előléptetés növeli a nők válási arányát, a férfiakét azonban nem. A vezérigazgatóvá váló nők hamarabb válnak el, mint a vezérigazgatóvá váló férfiak” – összegezte Johanna Rickne, a Stockholmi Egyetem professzora, a kutatás társszerzője. A tanulmány, amely a legalább száz főt foglalkoztató magáncégeknél dolgozó heteroszexuális férfiak és nők életét vizsgálta, megállapította, hogy a házas nők három évvel a vezérigazgatói szintre való előléptetésük után kétszer nagyobb valószínűséggel váltak el, mint férfi társaik.

A közszférában három évtizedes feljegyzéseket felhasználva kiderült: az újonnan megválasztott polgármester- és parlamenti képviselőnők esetében megduplázódott az esélye annak, hogy elválnak a párjuktól. Nyolc évvel a választás után 75 százalékuk volt még házas, szemben azok 85 százalékával, akiket nem léptettek elő, míg a férfiak esetében nem volt bizonyíték hasonló hatásra. A karrierjükben előrébb lépő női orvosok, rendőrök és papok szintén követték a tendenciát.

A szerzők megjegyezték, hogy bár a vizsgálatban résztvevők többségének volt gyereke, a legtöbbjük már elköltözött otthonról, amikor a szüleik elváltak, így a házassági stresszhatások a szétválást megelőzően nem kapcsolódtak a gyerekek születésével járó általánosabb nyomáshoz.

„Lehetünk bármennyire felvilágosultak, akkor is egyfajta terhet jelent, ha szembemegyünk a társadalmi elvárásokkal.

Hatalmas ára lehet annak, ha valaki úgy dönt, hogy normaszegővé válik, és fittyet hány a nemi sztereotípiákra, vagy fontosnak tartja az egyenlőséget, de még annak is, ha egyszerűen úgy alakul egy pár élete, hogy a férfi elveszti a munkáját, és a nő válik az elsődleges kenyérkeresővé. Ezek a helyzetek mind státuszvesztésként, illetve normaszegésként jelennek meg a társadalomban: a kenyérkereső szerepben vallott kudarc a férfi számára, a válás a nő számára jelent státusvesztést” – fűzi hozzá Vajda Róza.

Hiába a lehetőség, ha a társadalom nem áll készen az egyenlőségre

Bár Svédország biztosította azokat a jogszabályokat és társadalmi struktúrákat, amelyek megteremtették annak a lehetőségét, hogy ne kelljen választani a család és a karrier között, a kutatásból kiderül, hogy amikor a nők feljebb lépnek a karrierlétrán, azzal gyakran megváltozik a család dinamikája.

„A karrierépítés, különösen kisebb, gondoskodást igénylő gyerekek mellett, rengeteg segítséget és erőforrást igényel minden értelemben, ezáltal pedig folyamatos feszültségforrás a párkapcsolatban. Már amennyiben a nő a férfitól igényelné a támogatást. Ha képes önállóan előteremteni a háztartási, gyereknevelési szolgáltatások igénybevételének anyagi fedezetét, és/vagy van egy-két rendelkezésre álló nagymama, a probléma akkor is fennáll persze, hiszen a nők esetében kevéssé elfogadott, hogy az esti meetingek, a hétvégére szervezett munkahelyi programok miatt rendszeresen távol legyenek a családtól” – véli Keveházi Kata genderszakértő. (Vele készült korábbi interjúnkat a témáról ITT olvashatod el.)

De nemcsak horizontális, hanem vertikális formában is megjelenik a nemek közti különbség. Az üvegfal jelensége azt írja le, hogy ha egy férfit és egy nőt felvesznek ugyanarra a pozícióra, akkor – bár kezdetben azonos kompetenciákkal rendelkeznek és egy szinten vannak – a férfiaknak gyakrabban adnak olyan lehetőségeket, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy később magasabb pozíciót érhessenek el.

„Emiatt a nőknek alapvetően nehezebb pozíciót vagy karriert váltaniuk, különösképp, ha olyan típusú karrierváltásról beszélünk, ami magasabb bérezéssel és jobb lehetőségekkel jár” – mondja Csernus Fanni. – Ráadásul ezen a helyzeten az sem segít, hogy a társadalom jellemzően a nőkhöz kapcsolja a fizetetlen otthoni és gondozási feladatok ellátását. Hiszen ha oda kell érni délután négyre az óvodába, akkor támogatás nélkül nem tud majd olyan munkakört betölteni vagy olyan mobilizációt beindítani, aminek köszönhetően jobb fizetéshez és jobb lehetőségekhez juthat.”

Sok házaspár stresszt és konfliktusokat tapasztal, ahogy a gazdasági és társadalmi szerepek megosztása megváltozik – például a közösen eltöltött szabadidő mennyiségére vagy a háztartási feladatok megosztására gyakorolt hatás miatt.

A svéd kutatócsoport szerint azonban ez gyakran felerősödik, ha mégis a nőt léptetik elő, mert ez még inkább ellentétes a társadalmi normákkal.

Bár Rickne kutatásában nem mérte, hogy melyik fél kezdeményezte a válást az egyes esetekben, a szakemberek szerint az előléptetett topmenedzserek férjei nehezebben viselték a helyzetet, mint azok a feleségek, akik magasan teljesítő férfiakhoz mentek hozzá. Az eredmények azonban egyértelműen rámutatnak arra, hogy még mindig meglehetősen szokatlannak tartják, hogy a férfi végezzen több érzelmi, gondoskodásbeli vagy háztartási munkát a kapcsolatban. 

Hagyjuk abba a rendszerigazolást!

Szeretjük azt gondolni, hogy már kellően tudatosak és érzékenyek vagyunk ebben a témában, és a nemi sztereotípiákon már réges-régen túl vagyunk.

„Szerintem viszont olyan nincs, hogy túl vagyunk rajta. Álljunk meg egy pillanatra, hagyjuk abba a rendszerigazolást, hogy valamennyire mégis csak jó úgy a rendszer, ahogyan van. Ne gondoljuk azt, hogy ennek biológiai vagy evolúciós, esetleg történelmi oka van, és nézzünk szembe tényleg a saját sztereotípiáinkkal, vegyük észre, amikor csináljuk, és próbáljuk meg tudatosan lebontani az előítéleteket. Először csak a saját mikroközösségeinkben, a saját családunkban, a gyereknevelési stratégiáinkban, vagy például egy munkahelyi környezetben kezdjük el támogatni egymást, és odafigyelni a másikra” – teszi hozzá Csernus Fanni. 

A szakember kiemeli, hogy kutatások eredményei szerint a nők sokkal ritkábban szólalnak fel meetingeken, mint a férfiak, sőt, minél inkább felülreprezentáltak a férfiak az adott megbeszélésen, annál ritkábban kapnak szót a nők.

„Sokkal könnyebben veszik el tőlük a szót, jóval kevesebbszer kérik meg őket arra, hogy prezentálják az ötleteiket.

Egy kutatás szerint 25 százalékkal ritkábban szólalnak meg nők a megbeszéléseken, mint a férfiak. Érdemes tudatosabbnak lennünk: figyeljünk oda, vegyük észre ezeket a helyzeteket! Próbáljuk meg visszahívni, integrálni a nőket a beszélgetésbe, adjunk nekik szót és teret!”

De ez a fajta elfogultság a teljesítményértékelésben is jelen van.

„Erre is van egy kutatás, ami szerint a szubjektív teljesítményértékelések alkalmával a nőkre többször használják például az erőszakos vagy durva kifejezést – miközben a férfiakat a magabiztos és határozott jelzőkkel illetik” – meséli Csernus Fanni. – Ami egy férfinél »asszertív«, az egy nőnél már inkább »erőszakos«. Ha valaki átgondol egy döntési folyamatot és okosabban mérlegel, akkor ezt a férfiaknál inkább pozitívan értékeli a társadalom, és egyfajta megfontoltságot feltételez mögötte, míg a nő esetében bizonytalanságot.” 

Sztereotípiáktól mentes nevelésre lenne szükség

„Nagyon mélyen benne van a zsigereinkben a nemek közti hierarchia – mondja Keveházi Kata. – Magyarországon erre ráerősít a kormányzat is, a hagyományos nemi szerepek megerősítése deklarált cél. A patriarchális társadalom hierarchiájának alapjellemzője, hogy a nő helyét, státuszát a társadalomban a férfiakhoz kötötten jelöli ki, az a nő kaphat érdemi pozíciót, megbecsülést, aki alkalmazkodik a patriarchátus elvárásaihoz, játékszabályaihoz, értékeihez és magatartásformáihoz.

A nemek közti hierarchia, az egyenlőtlenségek fenntartása a jelen társadalmi rendszerének alapvető érdeke, hisz mi történne vele, ha sok önálló véleménnyel, cselekvőképességgel rendelkező nő akarná megkérdőjelezni, mi történik a közpénzzel, a munkahelyeken, az egészségüggyel, az iskolarendszerrel, miért nem kérik számon a bántalmazókat stb. Az elvárásokhoz, hierarchiához igazodó nők tömegei igyekeznek megfelelni a számukra előírt, sztereotípiák által megerősített szerepeknek, és csak annyiban kérdőjelezik meg azokat, amennyire erre a patriarchális értékrendre alapozott keretek lehetőséget teremtenek számukra.” 

A szakember szerint a családban is, a munkahelyeken is az uralkodó értékrendnek való megfelelésen alapuló gyakorlatok érvényesülnek.

„Ha az általánosan elvárt, normaként rögzült családi modellt valami – például a nő magasabb társadalmi státusza, pozíciója, jövedelme – megbolygatja, és a férfi a felé irányuló elvárások szempontjából a nőhöz képest alulteljesít, akkor ez előbb-utóbb mérhetetlen feszültséget okozhat a párkapcsolatban.”

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Andry Djumantara

Mózes Zsófi