„A mellünk a fegyverünk" – Megnéztük az ukrán feminista, Okszana Sacsko életéről készült filmet
Okszana Sacsko neve sokaknak lehet ismerős: egyike volt ugyanis annak a radikális feminista csoportnak, amely 2008-ban alakult Ukrajnában. A Femen névre keresztelt szervezet tagjai félmeztelenül, félelem nélkül tüntettek országszerte többek között azért, hogy felszámolják hazájukban a prostitúciót. Nem meglepő, hogy Charlène Favier, feminista francia filmrendező épp róla készített önéletrajzi ihletésű filmet, hisz Favier maga is olyan témákat visz vászonra, amelyekről mások inkább hallgatnak. Beszámolónk az Oxana c. filmről. Kaiser Orsolya írása.
–
„Mi marad a harcosból, ha megfosztják a harctól?” – teszi fel a kérdést egy kritikus a vele szemben ülő, sült krumplit habzsoló, vörös borral öblögető Okszana Sacskónak egy elegáns párizsi étteremben, 2018 nyarán. Az ukrán származású festő és nőjogi aktivista arca megfeszül – mintha sértésnek venné a kérdést. Ugyanis
ő nem egy „kirakatkatona”. Ő nem tapsért és elismerésért harcolt, hanem egy olyan világért küzdött, ahol a nők – köztük az anyja, aki egy alkoholista férj árnyékában élt – nem elnyomásban, hanem szabadon létezhetnek. Úgy, ahogy az nekik tetszik.
Charlène Favier legújabb filmje, az Oxana egy fejlődéstörténet is. Látjuk a főhőst felnőni egy olyan Ukrajnában, ahol – ahogy a film fogalmaz – a nők előtt két út áll: a prostitúció vagy a házasság. Okszana, akit a kijevi színésznő, Albina Korzh alakít a filmben, már gyerekként dühös volt erre a valóságra, és nem félt tenni ellene. Ahogy a főhősnő a filmben is megfogalmazza: „A művészet forradalom”, amit ő tényleg annak használt, egészen a haláláig. Favier filmjének egyik jelenete megidézi például azt az akciót, amikor Okszana társaival véres lepedőket aggatott egy kórház falára tiltakozásul egy ott dolgozó orvos ellen, aki két ukrán nő haláláért volt felelős.
Nem sokan születnek azzal a tenni akarással és kurázsival, ami Okszanábán megvolt. Amikor már nem számít a meghurcolás, az orosz börtön vagy a KGB üldözése, mert az ügy fontosabb az egyénnél. De ahogy a mondás is tartja: ami nem hajlik, az előbb-utóbb eltörik.
Az Oxana egy rendkívüli nő története. Egy 21. századi Jeanne d’Arcé, akit végül felfalt és kiköpött az a rendszer, amely ellen egész életében küzdött.
„A mellünk a fegyverünk”
A film érzékenyen, de erőteljesen mutatja be a Femen megalakulását is, azt a radikális feminista csoportot, amelyet Sacsko társaival 2008-ban hozott létre Ukrajnában.
Okszana volt a szervezet egyik alapítója és arca, amely eleinte az ukrán társadalmi problémákra, többek között a szexturizmusra, emberkereskedelemre és a nőellenes politikákra próbálta felhívni a figyelmet. És ehhez eszközt is találtak: a saját testüket. A Femen védjegyévé vált, hogy tagjai topless, azaz félmeztelenül demonstráltak, és testükre fontos üzeneteket festettek. Például azt is, hogy „Ukrajna nem bordélyház.”
„A mellünk a fegyverünk. Ez nem a csábításról szól. Ez lesz a mi egyenruhánk”
– magyarázza Okszana egyik társának a filmben.
A Femen – ahogy a filmben, és ahogy a valóságban is – később Ukrajnán kívül is aktív lett, és olyan véres kezű diktátorok ellen is szerveztek akciókat, mint Lukasenkó vagy Putyin. A mozgalom világszerte ismertté vált, miközben egyre távolabb került a gyökereitől.
A főhősnő – ahogyan a való életben Okszana is – 31 évesen vet véget az életének Párizsban, ahol 2013 óta politikai menekültként élt. Bár volt hová hazatérnie, mellette állt egy szerető, gondoskodó társ, és ott lebegett előtte a lehetőség, hogy elismert festővé váljon, a számkivetettség, a belülről emésztő szégyen és a gyökértelenség érzése végül mindennél erősebbnek bizonyult.
Charlène Favier Oxana c. filmje – amelyet részben Budapesten, magyar stáb közreműködésével forgattak – a Mozinet közreműködésével július 3-án kerül a hazai mozikba. Jó hír viszont, hogy nem feltétlen kell addig várni! A filmet ugyanis az Art Mozik Éjszakáján a hétvégén Toldi és a Művész moziban is vetítik.
A képek forrása: Mozinet
