Amikor két éve nyakig jártam a lakásfelújításban – de ezt szó szerint értsétek, a fülem mögött is glettpor meg festék volt –, az egyetlen dolog, ami készen várt leendő otthonomban, a balkonkertem volt.

Ez a külső szemlélő számára nyilván égbekiáltó baromságnak tűnhetett: „ennek a hülyének még vécécsészéje sincs, de már virágládákat pakolászgat a korlátra!” Na, azóta kiderült: lehet, hogy hülye vagyok, de nekem lett igazam.

Ugyanis valahányszor csüggedten érkeztem-távoztam a felújítás idegőrlő hónapjai alatt, egy oázis fogadott. Pontosabban maga a sivatag. Az én kis magánsivatagom.

És ez néha épp elég volt ahhoz, hogy ne törjek össze teljesen a munkálatok során.

Jó, de hogy kerül a sivatag a belvárosba?

A tojássütős metafora nem költői túlzás: nyaranta napközben nemhogy kiülni sem lehet a gangra, de mezítláb mászkálni se ajánlatos, ha nem akarod megégetni a talpad.

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Két éve az volt a koncepcióm, hogy kaktuszokkal és pozsgásokkal ültetem tele a ládáimat, s hogy bonyolítsam az ügyet, télálló fajtákat gyűjtöttem, mivel a miniatűr lakásomban úgysem tudnám teleltetni őket. Így alakult ki a balkonládáim első látásra elég különös flórája: az első évben féltucat varjúhájfajtát, fügekaktuszokat és kristályvirágokat szereztem be a kövirózsáim mellé.

Nem mondom, hogy eleinte nem tűntek üresnek a ládák: számításba vettem ugyanis, hogy a növényeim az ideális körülményeknek köszönhetően úgy fognak sokasodni, hogy hamarosan nem győzöm majd osztogatni őket a barátaimnak. Szóval kell a hely a szaporodáshoz.

Ez pont így is történt: az első évben mindenféle kövirózsákat ajándékoztam a barátaimnak, rokonaimnak, ismerőseimnek és üzletfeleimnek, most pedig már kaktuszokat is kapnak.

És a méretről se feledkezzünk el: szerintem simán világrekord-méretű kövirózsáim lettek az első nyárra – akadt, amelyiknek a virágai egyméteres száron nőttek!

Ha egy üzlet beindul

A második évre felbátorodtam, és miután láttam, hogy mind a teleltetés, mind pedig a nyári extrém hőfokok melletti túlélés is működik, beszereztem néhány különlegesebb fajtát.

Az eredmény, bevallom, engem is meglepett: a második nyáron a fügekaktuszaim 62 virágot hoztak, az egyéb fajták közül három virágzott, a varjúhájak és a kövirózsák pedig folyamatosan nyílnak.

Ideszoktak a rovarok: a méhek és dongók mindennapos vendégek nálam.

A szomszédaim elragadtatással figyelték a bimbókat, vártuk, melyik milyen színű virágot hoz majd, a hozzájuk érkező vendégek ámuldoztak, ki-ki fotózott, ki meg csak minden nap végigcsodálta az egész sor balkonládámat. Egy szép balkonláda az egész lakóközösség számára örömet jelent!

Tanácsok leendő extrém-balkonkertészeknek

Első körben olvasd el a két évvel ezelőtti tippjeimet, aztán pedig jöhetnek az újak!

  • Ne zsúfold tele a ládákat, nagyon hamar be fogják nőni a növényeid!
  • A szárazságtűrő növényeknek is szükségük van vízre: heti egyszer mindenképpen locsold meg a ládákat, ha kánikula van, akkor a heti kettő sem túlzás!

Ne parázd agyon magad, ha nyaralni mész: indulás előtti este locsold meg alaposan a sivatagod, semmi baja sem lesz, mire hazaérsz. 

  • Eleve csak reggel vagy este locsolj, napközben soha, mert a tűző nap kiégeti a frissen locsolt növényeket!
  • A ládáidnak legyen alsó kifolyásuk, nehogy elrohadjanak a gyökerek!
  • Ha közeledik a téli nyugalmi időszak, hagyj fel a locsolással, a télálló kaktuszok ugyanis ilyenkor „leeresztik” magukat, azaz kiengedik magukból a tartalékolt nedvességet, nehogy megfagyjanak.
  • Ne ijedj meg, ha egyes növényeid csúnyán összeszottyadnak télire! Tavasszal szépen kizöldülnek-felszívják magukat újra!
  • A fagyok elmúltával kezdj tápoldatozni, nyáron nyugodtan öntözhetsz hetente speciális kaktusz-tápoldattal.
  • Figyelj oda az elburjánzó hajtásokra, nehogy csupa kaktusztüske legyél a kiálló ágaktól! (Amiket egész nyugodtan törj le, és azzal szépen szaporíthatod tovább az adott fajtát.)
  • Időről időre lazítsd picit a földet a ládákban, és pótold az összesűrűsödött föld mellett keletkező hiányt, nehogy összeálljon teljesen az ültetőközeged – ilyenkor nem szívja fel teljesen a locsolóvizet!
  • Lesznek járulékos veszteségek: egyes fajták kevésbé szeretik majd a helyüket, mások meg kiszorítanak kevésbé virulens fajokat. Egyrészt ez a természet rendje, másrészt sose félj picit újratervezni az elrendezést!

Kertészkedni jó, a kaktuszokkal és pozsgásokkal pedig biztonsági játék, szóval bátran vágj bele!

Csepelyi Adrienn