–

Két ellentétes erő: változás, megőrzés

Ebben a cikkben többek között politikai konzervativizmusról lesz szó. Ez természetesen egy összetett fogalom, de most nem azt fogom érteni rajta, hogy ki mennyire szorgalmazza a szabad versenyre épülő piacgazdaságot. Ennél szűkebb értelemben használom a kifejezést: azt a viszonyulást írom le vele, hogy ki mennyire követi, preferálja a tradicionális nemi szerepeket, a hagyományosnak tekintett értékeket, a régóta meglévő társadalmi struktúrákat. 

Azt is mondom – Nicholas Kerry és munkatársai tanulmányával összhangban –, hogy a rendszer, amelyben élünk, minden változása (és visszacsapása) ellenére napjainkban is alapvetően patriarchális, azaz többlethatalmat ad a férfiak mint csoport számára a nőkhöz képest. Ez az élet számos területén megnyilvánul: nemcsak az eltérő bérekben és előrejutási lehetőségekben, vagy a gondozási feladatok egyenlőtlen megoszlásában és a bántalmazásnak való kitettségben, de olyan, egészen hétköznapinak tűnő dolgokban is, mint hogy ki mennyi helyet foglalhat el a térben. Ki lehet „nagydumás”, harsány, ki magyarázhat sokat, vagy ki ülhet szétterpesztett lábbal a metrón. 

A helyzet tehát jelenleg is az, hogy létezik hierarchia a nemek között, és ebben a hierarchiában a férfiak helyezkednek el magasabban. Ezt nem érdemes szépíteni. Ebből következik, hogy a status quo, a fennálló rend, a hagyományos nemi szerepek támogatása a férfiak csoportjának kedvez (még ha számukra is okoz károkat), alapvetően az ő előjogaikat betonozza be.

Lehet egy férfi bármennyire figyelmes, lovagias, baloldali vagy modern, ha nem képes lemondani a privilégiumairól, akkor a vele való kapcsolat nem mozdul el az egyenlőség irányába. Onnantól minden más csak szöveg. 

Lányunk van, lázadunk!

Nicholas Kerry és csapata több olyan korábbi kutatást említ, amelyek szerint a nőnemű családtagok jelenléte liberálisabb attitűdökhöz vezethet. Az egyik ilyen vizsgálat kimutatta például, hogy minél több 15–50 éves, azaz reproduktív korban lévő nőnemű rokona van valakinek, annál valószínűbben támogatja a nők abortuszhoz való jogát. Ezzel szemben, ha az illetőnek több reproduktív korú férfi rokona van, hajlamosabb abortuszellenes nézeteket vallani. Figyelem: ezeket az eredményeket sosem úgy kell érteni, hogy ez a tényező egy az egyben meghatározná az attitűdjeinket. Hanem úgy, hogy a rokonaink neme egy faktor a sok közül, amelynek csoportszinten statisztikailag mérhető hatása van a vélekedések alakulására. Előfordulhat tehát, hogy fiaid, vagy fiútestvéreid vannak, mégis támogatod a nemi egyenjogúságot – ebben az esetben nálad más tényezők dominálnak.

Egy másik felmérésben azt az eredményt kapták, hogy azok a cégek, ahol a vezérigazgató gyerekei lányok, általában progresszívabbak és nőbarátabbak.

A „lányos szülők” valószínűbben támogatják a feminizmust, illetve a nemek közti egyenlőséget elősegítő intézkedéseket, mint azok, akiknek kizárólag fiuk van. A lányokat nevelő felnőttek hajlamosabbak baloldali pártokra szavazni, illetve azokat a jelölteket preferálni, akik reproduktív jogokkal, vagy a család–munka összeegyeztethetőségének kérdésével foglalkoznak. Tudósok azt is megerősítették, hogy bár a férfiak átlagban jobban támogatják az iszlám fátyolozási szokásokat, mint a nők, és a „fiús anyák” inkább fátyolpártiak, mint a „lányos anyák”. Úgy tűnik tehát, hogy a gyerekeink neme hat arra, ahogyan a világban létezünk, ahogyan különböző kérdésekről gondolkodunk.

Bobbynak azért kellett meghalnia, mert valaki unatkozott – Egy majdnem tökéletes gyilkosság története

WMN Life – 2022. június 1. – DD

Túlélés, gének, szaporodási értékek

Darwin óta az evolúciós elméletek egyik központi kérdése, hogy miként működik a természetes kiválasztódás, mely egyedek a leginkább rátermettek, min múlik, hogy ki tudja továbbörökíteni a génjeit. Ahogyan a teóriák finomodtak, úgy árnyalódott a kép, és derült fény az úgynevezett rokonszelekció fogalmára is: arra, hogy nemcsak a közvetlen leszármazottainkban, hanem az oldalági rokonainkban is továbbörökíthetjük a génjeink egy részét. 

Már csak ezért sem mindegy, hogyan bánunk a tágabb családunk tagjaival, hiszen azzal, hogy segítjük a boldogulásukat – akár jelentős anyagi-időbeli ráfordítás árán –, tulajdonképpen a saját génállományunk fennmaradásának is kedvezünk. A tudósok szerint részben ez magyarázza, hogy az évszázadok során fennmaradt az altruizmus jelensége: az ember és az állat egyaránt véghez visz önfeláldozó cselekedeteket, vagy olyan tetteket, amelyek számára hátrányt, másoknak viszonyt előnyt jelentenek. Így támogatja az egyed a távoli rokonait, a közösségét, a saját csoportját. 

Ezt az elméleti keretet vette alapul Nicholas Kerry a kollégáival. Kialakítottak egy mérőszámot, amelyet angolul gendered fitness interestnek neveztek el (GFI). Ez abból tevődik össze, hogy mi a személy saját neme és (csúnya szóval) a szaporodási értéke. Benne foglaltatik továbbá, hogy mennyire közeli rokonai vannak, nekik mi a nemük és a szaporodási értékük. A kutatás 560 résztvevője tehát a saját nemét, életkorát adta meg, illetve azt jelölte, mennyi fia, lánya, fiú- és lánytestvére, unokája, unokaöccse, unokahúga van a 0–14, 15–24, 25–34, 35–44, 45–54 , 55–64 és a 65 év feletti korosztályban. Igen, a szaporodási érték itt körülbelül az életkori kategóriának felelt meg. 

Csak a szűk család számít?

Kerry és munkatársai azt találták, hogy azok, akiknek a GFI-je a férfi irányba tolódott el, azaz több reproduktív korban lévő férfi rokonuk volt, konzervatívabb attitűdöket mutattak a nemekkel kapcsolatos kérdésekben. Ez az összefüggés elsősorban a saját, illetve a gyerekeik, unokáik nemére vonatkozott. Az oldalági rokonok, testvérek, unokatestvérek hatása ezzel szemben nem volt jelentős, bár a szerzők szerint ezt mérési hiba is okozhatja. 

Összességében tehát elmondható, hogy e kutatás alapján hajlamosabbak konzervatívabbak lenni a férfiak, és azok, akiknek fiai, fiúunokái vannak. Ez a konzervativizmus pedig összefügg a pártszimpátiával (az Egyesült Államokban a republikánusok támogatásával), valamint a konformizmussal, tehát a fennálló viszonyokhoz, a hagyományos nemi szerepekhez való igazodással. Ugyanakkor az ok-okozati kapcsolatok, a mögöttes magyarázatok nem egészen tiszták, és a vizsgálat azt sem tárta fel, pontosan mit jelentenek az emberek számára ezek a családi kapcsolatok: mennyire vannak jóban, mennyire érzik közel magukat egymáshoz a felek. 

Az élet mindig bonyolultabb

Azt, hogy milyen ideológiák mellett köteleződünk el, nagyban meghatározzák a személyes és a szeretteink érdekeiről alkotott észleléseink. Azért fogalmazok ilyen körülményesen, mert az észlelt és a valós érdekeink nincsenek mindig átfedésben egymással: rengeteg nő tesz például belsővé, vonatkoztat magára, vagy hajt be másokon is kifejezetten nőellenes nézeteket, elvárásokat. Önmagában az, hogy egy elnyomás szempontjából veszélyeztetett csoporthoz tartozunk, még nem garancia arra, hogy rendszerszintű ismeretekkel vagyunk felvértezve, vagy tudással bírunk az előítéletek, a sztereotípiák, a hátrányos megkülönböztetés működéséről. Pedig a kritikai gondolkodás az egyik olyan pajzs, amellyel megvédhetjük magunkat a káros társadalmi hatásokkal szemben.

Már megint itt egy nyár, mi legyen velünk? – Nyaraljunk Stájerországban!

WMN Life – 2022. május 31. – GyD

Természetesen az sem mindegy, kiket sorolunk a szeretteink, a családtagjaink közé. Mivel az amerikai-európai társadalmak óriási hangsúlyt helyeznek a nukleáris családra, nem csoda, hogy a fenti kutatásban sincs jelentős szerepe az oldalági rokonok nemének, tapasztalatainak. Talán egy olyan kultúrában, ahol több generáció, többféle rokon alkot szorosabb közösséget, ezt a hatást is jobban ki lehetne mutatni. Ugyanígy, az is elképzelhető, hogy nem vérségi, hanem érzelmi kötelékek alapján éli meg valaki a családhoz tartozását, és ezek a számára fontos kapcsolatok adják majd a világlátásának alapját. 

Tanulni a saját és mások gyerekeitől

Természetesen az is előfordulhat, hogy valakinek transznemű gyereke van, aki nem azonosul az anyakönyvében szereplő nemmel. Vagy interszex babája születik, olyan biológiai jellemzőkkel (kromoszómákkal, külső-belső nemi szervekkel), amelyek alapján nem egyértelműen besorolható a női-férfi anatómiai kategóriákba. Ha valakinek transznemű vagy interszex gyereke van, talán annál is többet kell tanulnia, mint amikor cisz lánya vagy fia van, ha érteni szeretné a gyerekét, támogatni őt, és érzelmileg is közel maradni hozzá. Ez sok ember számára egy hosszabb folyamat, ami kezdetben nagyobb feladat lehet, elsősorban a társadalomban uralkodó előítéletek miatt, hosszú távon viszont a fejlődés lehetőségét is magában hordozza: az illető nyitottabbá, tudatosabbá, elfogadóbbá válhat. És ez túlzás nélkül sorsfordító élmény is lehet. 

Legyenek nők, vagy transz emberek, a kisebbségi csoportok tagjai rendkívül értékes dolgokat taníthatnak nekünk, mert a valóság olyan szeletét tapasztalják meg, amelyet a többségi emberek nem.

Akkor is érdemes megismerni a történeteiket, és meghallani a szempontjaikat, ha nem a saját gyerekedről, unokádról, testvéredről van szó, hanem valaki más családtagjáról. 

Milanovich Domi 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / martinedoucet