–

Változik a világ… de merre?

A párkapcsolati korkülönbség kérdése azért is nagyon izgalmas, mert mintha két, egymással teljesen ellentétes tendencia viaskodna bennünk. Egyrészt mára egyre többen kezdjük elfogadni, hogy az emberek és azok a módok, ahogyan kapcsolódnak egymáshoz, rendkívül sokfélék.

Nem mindenki monogám, nem mindenki heteró, nem mindenki szexel, vagy nem pont úgy szexel, ahogy feltételezzük róla.

És ha mindez felnőttek között, konszenzusos módon történik, teljesen rendben van. Ez alapján a logika alapján adja magát a kérdés, hogy egyáltalán mi közünk van a nagy korkülönbséghez. Ha ők egyszer így boldogok? Miért szólnánk bele? Ebben a megközelítésben a korkülönbség egy olyan tabu, amellyel le kéne számolnunk. 

Másrészt, különösen a #metoo-kampány óta, jócskán érzékenyebbek lettünk a hatalmi egyenlőtlenségre. Egy 2018-as amerikai kutatás szerint sokan úgy vélik, nagy korkülönbség esetén a kapcsolatnak nagyobb eséllyel lehet része a kizsákmányolás.

A fiatalok különösen attól idegenkednek, amikor a férfi partner idősebb, mert ezek a kapcsolatok a prostitúcióra emlékeztetik őket.

Azt gondolják, a szexért cserébe a férfi anyagi biztonságot, magasabb életszínvonalat kínál egy nála akár évtizedekkel fiatalabb személynek, hol egészen nyílt, hol burkoltabb formában. Itt a beleegyezés hitelessége is megkérdőjeleződik: mennyire cselekszik szabad akaratából egy gazdaságilag kiszolgáltatott ember, amikor igent mond a „sugar daddy”-nek? De persze gyakran a fiatalabb felet is elítélik, úgy tartják, a „könnyebb előrejutás érdekében megy bele” egy ilyen kapcsolatba. Angolul „gold-digger”-nek, azaz aranyásónak nevezik.  

„Épphogy csak a vesémet nem hánytam ki” – Balul elsült házi praktikáink (Ne próbáld ki!)

WMN Life – 2022. június 14. – CSA

 

Van, ami túlmegy minden határon

Bár az életkor néha relatív, egy fix kiindulási pontunk mégiscsak van. Ez pedig a beleegyezési korhatár, amely Magyarországon azonos és különnemű kapcsolatok esetén is 14 év. Ez az az életkor, amely fölött alapesetben a beleegyezéses szexuális kapcsolat jogilag nem büntethető. Ugyanakkor vannak olyan helyzetek, amikor súlyosbító tényezőnek számít, ha az egyik fél felnőtt, a másik fél pedig 14–18 év közötti kiskorú.

Bűncselekmény például, amikor úgy jön létre szexuális kapcsolat (nem csak konkrét aktus!), hogy alá-fölé rendeltségi viszony áll fenn a személyek között, azaz a felnőtt tanára, edzője, nevelője, főnöke a tinédzsernek. Ezt – bármennyire romantizálja is az elkövető, vagy éppen a kultúra – zaklatásnak, hatalommal való visszaélésnek hívják.

Másik eset a meztelen, félmeztelen fotók, videók készítése, illetve birtoklása, ami akkor is gyermekpornográfiának minősül, ha a felvételen szereplő 18 év alatti fiatal esetleg önszántából küld képet magáról, mondjuk, a 19-20 éves szerelmének – hogy egy viszonylag enyhébb esetet vegyünk. Bár életkori különbségek esetén, főleg a kamaszkor zűrzavarában, kérdéses lehet, hogy az „igen” mennyire „lelkes igen”, vagy a serdülő inkább megfelelni szeretne az idősebb partnerének, a kedvében igyekszik járni, esetleg nem mer nemet mondani, mert tart a másik reakciójától.

A híreken túl: mennyire gyakori a mindennapokban?

Azok a felnőttek közti párkapcsolatok, amelyekben nagy a korkülönbség, bizonyos szempontból szokatlanok, így a média érdeklődését is felkeltik. Kiugró esetekké válnak, és mivel többet olvasunk, hallunk róluk, talán azt hihetjük, a valóságosnál elterjedtebbek. De mit mondanak a számok? 

Egy 2014-es felmérés szerint az amerikai heteroszexuális kapcsolatban megfigyelhető korkülönbség viszonylag kicsi, átlagban 2,3 év volt.

Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a nyugati országokban a férfi-nő párok körülbelül 8 százalékánál minimum 10 év a korkülönbség. Ez az érték a férfi-férfi kapcsolatokban 25; a nő-nő kapcsolatokban 15 százalék.

Ezt részben azzal magyarázzák, hogy leszbikus, meleg, illetve queer emberek esetében korlátozottabb lehet az elérhető partnerek köre, csúnya szóval kisebb a „merítés”, ezért az ismerkedni vágyók tágíthatják a számukra elfogadható életkori kategóriát. Másrészt az azonos nemű életközösségeket kevésbé kötik a heteroszexuális kapcsolatokra vonatkozó merev normák: nagyobb tér adódhat a felfedezésre, több szabadság az egyéni megoldások kialakítására. Ráadásul a legtöbb LMB-ember azt is hamar kénytelen megtanulni, hogyan ne törődjön a környezet esetleges negatív reakcióival. Vagy legalábbis nem a korkülönbség lesz az, amiért első körben beszólnak neki… 

Nálunk is hasonló tendenciák vannak

A magyarországi helyzettel kapcsolatban inkább közvetett adatokat találtam. A KSH 2021-es Demográfiai Portréjából például kiderül, hogy a nők átlagosan 30, a férfiak átlagosan 32,7 évesen kötnek először házasságot, tehát hazánkban is jellemző lehet a 2-3 évnyi átlagos korkülönbség (ez a szórásról persze semmit nem árul el, sem azokról a kapcsolatokról, amelyekben nem kötnek házasságot). 

Ami az azonos nemű párokat illeti, ők 2009 óta köthetnek bejegyzett élettársi kapcsolatot. Erre 2009 és 2017 között 454 pár esetében került sor, a férfiak átlagban 40,9; a nők 38,1 évesek voltak. De vegyük hozzá, hogy egyrészt sokan talán már évek óta vártak a lehetőségre, másrészt a bejegyzett élettársi kapcsolat megkötése a gyerekvállalás terén a mai napig kifejezett hátrányt jelent (például nem teszi lehetővé a mesterséges megtermékenyítést), így elképzelhető, hogy ezek az emberek ezért járultak későbbi életkorban az anyakönyvvezető elé.

A felek közti korkülönbség azonban körükben is nagyobbnak tekinthető: a férfiak esetében átlagosan 8,4; a nők körében átlagosan 6,3 év volt. 

Ma már kevésbé ciki, ha a nő az idősebb

A BBC idézi azokat a statisztikákat, amelyek szerint míg 1963-ban az Egyesült Királyságban a menyasszonyok mindössze 15 százaléka volt idősebb a vőlegényénél, addig 1998-ra ez az arány 26 százalékra emelkedett. Egy 2011-es kutatásban pedig azt találták, hogy a hetvenes évekhez képest megháromszorozódott azoknak a nőknek a száma, akik náluk minimum 5 évvel fiatalabb férfival élnek házasságban vagy élettársi kapcsolatban. Legyünk azért óvatosak ezzel az adattal: egy relatíve alacsony számnak a háromszorosa is még elég alacsony, bár ettől még a trend természetesen nyomon követhető.  

A feltörekvő, bölcs bolond, a poénokkal sortüzelő tréfamester és a bugyuta balfék – Ilyenek a bohócszemélyiségű emberek

WMN Life – 2022. június 14. – FB

 

A másik változás az életkori olló záródása a heteroszexuális kapcsolatok többségében. A századfordulón élő párok közti korkülönbség körülbelül kétszerese volt annak, amit az ezredfordulón lehetett tapasztalni. Korábban az emberek, főleg a felső-, illetve a középosztályba tartozók hagyományosan náluk jóval idősebb vagy fiatalabb személlyel kötöttek házasságot, nemtől függően. Ennek kisebb részben biológiai, nagyobb részben társadalmi okai voltak. Mivel a huszadik század elején a nők túlnyomó többsége ki volt zárva a fizetett munka világából, kénytelenek voltak olyan, jellemzően idősebb férjet választani, aki anyagi biztonságot nyújtott nekik. Egy férfinak pedig megérte először a karrierjét megalapozni, aztán egy fiatal feleséget választani, akivel nagyobb esélye volt a gyermekvállalásra. 

A nemi egyenlőtlenségek csökkenésével, és az anyagi függés enyhülésével viszont a nők többé-kevésbé felszabadultak az alól a norma alól, hogy maguknál sokkal idősebb férjet válasszanak.

A férfiak javára fennálló nagyobb korkülönbség kutatások szerint azokban az országokban, térségekben elfogadottabb napjainkban is, ahol erősebb a patriarchátus. „A nagyobb életkori különbségek viszont gyakran együtt járnak az érettség, az élettapasztalatok, a társadalmi pozíció és az anyagi források különbségeivel, ami a kapcsolatot eredendően egyenlőtlenné teheti, és kockázatot jelenthet a nők egészségére nézve” – olvasható egy dél-koreai tanulmányban. 

Mi az ideális korkülönbség?

Sok társadalomban ma is elterjedt nézet, hogy a pár tagjai között körülbelül 1-3 év korkülönbség legyen, és a férfi legyen az idősebb. Míg utóbbira nem találtam tudományos bizonyítékot, az optimális korkülönbségről alkotott vélekedések helyességét többé-kevésbé igazolni (vagy legalábbis visszatükrözni) látszanak a kutatások. Egy 2017-es ausztrál vizsgálat például kimutatta, hogy míg sokan kezdetben kifejezetten elégedettek egy fiatalabb partnerrel, ez az elégedettség nagyobb iramban csökken a házasság első 6-10 évében azokhoz képest, akik korban hozzájuk közelebb álló párt választottak. A már említett dél-koreai kutatás pedig azt találta, hogy azok a nők számoltak be súlyosabb depressziós tünetekről, akiknek a férjük hozzájuk képest lényegesen idősebb volt. 

Más felmérések ugyanakkor vegyesebb eredményeket hoztak. Egy 80 tanulmány elemzésével készült metaanalízis például azt a konklúziót vonta le, hogy

valahol 10 év körül lehet a bűvös határ: az ennél kisebb korkülönbség még nem hat jelentősen a párkapcsolati elégedettségre.

Természetesen e fölött sincs kudarcra ítélve egy kapcsolat, csak várhatóan nagyobb kihívásokkal kell szembenézni. Például azzal, hogy az életkor előrehaladtával a szexuális vágyak megváltozhatnak, és ez igénybeli különbséget teremthet a felek között. Problémát okozhat az attól való félelem is, hogy a másik súlyosan megbetegszik, vagy hamarabb meghal, mi pedig egyedül maradunk a veszteségünkkel, nekünk kell felnevelnünk a gyerekeket. 

Tegyük rögtön hozzá: a szexuális vágy folyamatosan hullámzik, illetve fiatalabb embereket is érhet betegség, baleset. Így ezek az aggodalmak – még ha talán kisebb mértékben is, de – nem kizárólag azokban a kapcsolatokban vannak jelen, ahol nagy a korkülönbség. Az is felmerülhet, hogy a párkapcsolati elégedettséget mérő adatokban tulajdonképpen a környezet ellenséges reakciói csapódnak le.

Egy kapcsolat amúgy is melós dolog, hát még ha a családod, a barátaid, vagy akár vadidegen kommentelők folyamatos kritikával illetnek miatta. Nem csoda, ha kevesebben képesek fenntartani a lelkesedésüket, vagy hamarabb adják fel.

Sok múlik a prioritásokon

A korkülönbség általában akkor válik érezhetővé, amikor életszakaszbeli különbséget is jelent. Az egyik még tanul, a másik már pénzt keres. Az egyik gyereket szeretne, a másik még csak most kezdi a felnőtt életet. A pár egyik tagja nyugisabb helyen, zöldövezetben lakna, a másik még élvezi a belvárosi pörgést, folyton bulizni járna, programokra menne. Eltérések lehetnek az egészségi állapotban, az energiaszintben, a családalapítási tervekben, a rövid és hosszú távú célokban. Fontos, hogy ezekről átláthatóan lehessen beszélgetni, ki-ki vállalja a saját igényeit, őszinte legyen magához és a partneréhez is, akár annak árán, hogy ez a kapcsolat felbomlásához vezethet, amennyiben a vágyak, a szükségletek összeegyeztetése nem lehetséges.

A kronológiai kor nem minden

Fontos azt is hangsúlyoznunk, hogy a tudósok ma már megkülönböztetnek kronológiai (naptár szerinti) és szubjektív (belső megélés szerinti) kort. Sőt, vannak elméletalkotók, akik ez utóbbit további alterületekre bontják: fizikai, pszichológiai, kognitív, vagy társas korra. Rengeteg minden hat arra, hogy épp mennyi idősnek érezzük magunkat – erről ITT írtam korábban.

Ez alapján természetesen elképzelhető, hogy a kronológiai koruk szerint eltérő párok szubjektív korukat tekintve kifejezetten hasonlítanak egymásra.

Lehetséges, hogy a fiatalabb partnernek olyan élettapasztalatai vannak (például korai munkavállalás, szülő halála stb.), amit sokan későbbi életkorokban szoktak megélni. De az is előfordulhat, hogy az idősebb partner a korosztályánál egyes területeken valamivel éretlenebb, és még így is a fiatalabb személy az, aki több érzelmi terhet visel a kapcsolatban.

Tulajdonképpen ebben az esetben is azoknak a tényezőknek lesz igazán jelentőségük, amelyek amúgy is hozzájárulnak a párkapcsolati boldogsághoz. Hogyan tudnak a felek kommunikálni egymással? Képesek-e közösen megoldani problémákat? Biztonságosan kötődnek-e? Támogatják-e őket a szeretteik, a barátaik? Mennyire elkötelezettek ők maguk? Hasonlítanak-e egymásra? Van-e közös hobbijuk, érdeklődésük? Hogy megy a szex? Meg tudnak-e újulni? Mennyire osztoznak ugyanazokban az értékekben és célokban?

  

Ezt vidd magaddal

A korkülönbség csak egy tényező, ami befolyásolhatja a kapcsolat sikerét. Nem feltétlenül a döntő tényező, ami miatt létrejön, vagy ami miatt megszakad a szerelem.

Annak viszont, aki ilyen kapcsolatra vállalkozik, valószínűleg tudatosabbnak kell lennie. Egyrészt azért, hogy kezelni tudja a környezet reakcióit. Másrészt azért, hogy ellene tudjon dolgozni a hatalmi különbségeknek, amelyek szinte biztos, hogy elő fognak fordulni az évek során (nem is csak feltétlenül az életkori különbségek miatt). De ezek folyamatos párbeszéddel, kellő odafigyeléssel és az egyenlőség irányába ható, kitartó törekvésekkel ellensúlyozhatók. 

És végül tudatosságot igényel az is, hogy észrevegyük, elfogadjuk és üdvözöljük azokat az új igényeket, amelyeket az eltérő ütemű életszakaszváltások magukkal hozhatnak.

Gazdagodik tőlük a kapcsolat? Képesek vagyunk összehangolni őket? Tudunk tanulni egymástól? Megfiatalodni a társunktól, vagy éppen profitálni a másik tudásából? Vagy el kell engednünk őt ahhoz, hogy mindketten boldogabbak lehessünk?

Milanovich Domi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Zinkevych