„A boksz sport, ez viszont háború, és a népünk haldoklik” – Ma 46 éves Volodimir Klicsko, az Acélkalapács

–

Kazah sztyeppe, féltitkos atomfegyvertelep

Volodimir Volodimirovics Klicsko (oroszosan Vlagyimir Vlagyimirovics Klicsko) 1976. március 25-én született az akkori Szemipalatyinszkban, a Szovjetunióhoz tartozó Kazahsztánban. Bátyja, Vitalij Volodimirovics öt évvel idősebb nála. A fiúk édesanyja orosz, édesapjuk ukrán származású volt, így a gyerekek, mint sokan mások a térségben, mind a két nyelvet beszélik (később angolul és németül is megtanulnak). Az apa, Volodimir Rodionovics Klicsko katona: vezérőrnagy a szovjet légierőnél, később Ukrajna katonai attaséja Németországban. 1976-ban Szemipalatyinszkban teljesít szolgálatot, ezért ott él a család. A város a Szemipalatyinszki kísérleti telepről ismert, ám 2007-ben megváltoztatják a nevét Szemejre, hátha nagyobb kedvvel jönnek a befektetők és a turisták. A térségben ugyanis korábban négy évtizeden keresztül atomfegyvereket teszteltek a szovjetek. 

Itt, a kazah sztyeppén hozták létre a Szovjetunió első és egyik legnagyobb nukleáris kísérleti telepét, amelynek természetre és egészségre gyakorolt hatásait a hatóságok eltitkolták. Ezekről a károkról csak 1991-ben, Kazahsztán függetlenné válásakor szerezhetett tudomást a közvélemény. A telep épületeit Gulag-foglyokkal kezdték felhúzatni 1947-ben, az atombombaprojekt vezetője által kijelölt és lakatlannak mondott területen – holott becslések szerint a tágabb környezet városaiban, falvaiban több százezer ember élt! Maga a telep 130-150 kilométerre volt Szemipalatyinszktól, Volodimir Klicsko szülővárosától. Területe elvileg 18 500 négyzetkilométer nagyságú volt, de számítások szerint ennél jóval több, összesen 300 ezer négyzetkilométert érintett. 1949 és 1989 között 450-nél is több légköri és föld alatti robbantást hajtottak itt végre, a töltetek összteljesítménye pedig 2500-szorosan haladta meg a hirosimai atombombáét.

Az apa fél életében a Szovjetuniót szolgálta

A szemipalatyinszki telepet bezárták, 1996 és 2012 között állítólag a kazah, az orosz és az amerikai kormány mintegy 200 kilogrammnyi plutóniumot gyűjtött össze a térségben egy titkos, 150 millió dollárba kerülő hadművelet keretében. Becslések szerint a nukleáris hulladék addigra több mint egymillió ember testi-lelki jóllétére volt negatív hatással. Emelkedett a daganatos betegségek és a születési rendellenességek száma, valamint az átlagosnál gyakrabban fordult elő meddőség, öngyilkosság.

Az édesapa, Volodimir Rodionovics egészsége viszont nem ekkor romlott meg igazán: 1986-ban ő lett a csernobili katasztrófa hatásainak felszámolásáért felelős parancsnokok egyike. Később rákot diagnosztizáltak nála, amelyet többször legyőzött.

Klicsko egy interjújában szomorúan megjegyezte, hogy ukrán származású apja veszélyesebbnél veszélyesebb küldetésekben szolgálta a Szovjetuniót, erre most az ő és a hozzá hasonló katonák gyerekeinek éppen Putyinnal szemben kell a túlélésért harcolniuk. „A legrosszabb álmomban sem gondoltam volna, hogy az oroszok bármit is tehetnek az ukránokkal” – nyilatkozta a People magazinnak Volodimir Klicsko, akinek az anyja révén rokonai, egyébként meg barátai, sporttársai élnek Oroszországban. Orosz színekben versenyzett például az az Alekszej Lezin is, akitől 1996-ban még kikapott az Európa-bajnokság döntőjében, majd ugyanabban az évben revansot vett rajta az atlantai olimpián. 

Új időszámítás kezdődött az ökölvívásban

Volodimir sportkarrierje akkor robbant be igazán, amikor a bátyja, Vitalij, szteroidhasználat miatt nem vehetett részt az 1996-os olimpián. Öccse lépett a helyére, nem is akárhogyan: húszévesen aranyérmet szerzett a szupernehézsúlyú kategóriában, ahol a 91 kilogrammnál nehezebb versenyzők mérkőztek meg egymással. Volodimir egy csupaizom óriás, internetes adatok alapján 202 centiméter magas, testsúlya pedig 112 kilogramm. Ám a sikereit korántsem csak a testi erejének köszönhette: testvérével merőben átalakították a bokszolókról kialakított képet.

Hagyományosan ugyanis ez a sportág marginalizált csoportokhoz tartozó, alacsonyabb iskolai végzettségű fiataloknak jelentett kiugrási lehetőséget. A Klicskók viszont mindketten sporttudományokból doktoráltak, ezért is hívják Volodimirt dr. Acélkalapácsnak, Vitalijt pedig dr. Vasökölnek.

Felsorolni is nehéz lenne azokat az eredményeket, amelyeket a fivérek elértek: 2006-tól 2015-ig teljesen ők uralták a nehézsúlyú profi ökölvívást, így ezt a bő évtizedet szokás Klicsko-korszaknak is nevezni. 2011-ben a Guinness-rekordok könyvébe is bekerültek, mint az a testvérpár, amelynek tagjai a világon a legtöbb nehézsúlyú címért vívott meccsen diadalmaskodtak: ez a szám akkoriban 30 volt, végül 40-re emelkedett. A sportpályafutásuk egyik legszebb aspektusa, hogy közös sikertörténetet tudtak írni: sosem váltak egymás riválisává,

az édesanyjuk ugyanis megígértette velük, hogy egymás ellen sohasem fognak küzdeni.

A testvérek állták a szavukat, így a szakértők is csak találgatják, melyikük lett volna a jobb. Egyesek Vitalijra tippelnek, akit soha nem ütöttek ki, ő maga viszont a meccsei 87 százalékát K. O.-val zárta. Ráadásul köztudott volt róla, mennyire domináns, kemény harcos: profi karrierje során még szinte menetet sem veszített. 

Elképesztően népszerűek Németországban is

Volodimir rögtön az olimpiai bajnoki címe után megkezdte profi pályafutását. Először a hamburgi Universum Box-Promotion színeiben, 2004-től pedig bátyjával létrehozták saját promóciós irodájukat, és ezután a K2 Promotions égisze alatt léptek szorítóba. Volodimir több mint 4300 napig, azaz csaknem 12 évig volt nehézsúlyú világbajnok, a cím korábbi birtokosai közül kilencet is legyőzött. Fantasztikus mérleggel zárta a karrierjét: 69 mérkőzésből 64-et nyert meg (53-at kiütéssel). 

A legnagyobb mérkőzései közül többet is Németországban vívott. 2009-ben például a Schalke 04 focicsapat stadionjában győzte le az addig veretlen WBA-bajnok Ruszlan Csagajevet, 60 ezer néző előtt! 2011-ben, a Hamburg SV labdarúgó-stadionjában, 45 ezer ember előtt hódította el a brit David Haye övét. Ekkor fordult elő egyébként először a profi ökölvívás történelmében, hogy egy testvérpár tudta magáénak a négy nagy szervezet (WBO/WBA/WBC/IBF) világbajnoki címét. 

A Klicsko testvérek hatalmas sztárok lettek: egy-egy küzdelmüket 300-500 millió ember is megnézte a helyszínen, illetve a televíziós közvetítéseken keresztül. Volodimirt többször is a világ legjobban fizetett sportolói közé rangsorolta a Forbes, profi pályafutásának teljes bevétele a becslések szerint 200 és 250 millió dollár közé tehető. A Klicskókért a németek is rajongtak:

egy 2011-ben végzett közvélemény-kutatás például kimutatta, hogy Németországban az emberek csaknem 99 százaléka felismerte, és meg tudta nevezni képről a fivéreket.

Elismert sportolók voltak, kelendő hírességek, az ország legjelentősebb személyiségei. Volodimir Eddie Chambers elleni világbajnoki címvédése például nagyobb nézettséget hozott az RTL-en, mint Michael Schumacher Forma–1-es visszatérése a Mercedes színeiben. Nem véletlen tehát, hogy Klicsko könyvei is elsősorban Németországban váltak bestsellerré.

A siker tanítható és átvihető más területekre

A versenysport kapcsán mindig nagy kérdés: mi lesz utána. A versenyzők 30-40 évesen „nyugdíjba” mennek, vannak köztük, akik edzőként vagy diplomataként megmaradnak a sport világában, míg mások a „civil” életben próbálnak szerencsét. Nagyon eltérő, ki hogyan boldogul. Előfordulhat, hogy az a sportoló, akinek mindent alá kellett rendelnie a teljesítménynek, egészen hétköznapi dolgokban sem szerezhetett jártasságot, nem fejleszthette magát jóformán semmi másban. Ugyanakkor arra vonatkozóan is szép számmal vannak példák, hogy valaki pont azokat a képességeket tudja az élet más területein is kamatoztatni, amelyek bajnokká tették. Ezért is van az, hogy a sportpszichológia és a business coaching műfaja annyira közel áll egymáshoz. 

A sport, az üzleti élet és a politika világa meglehetősen hasonló, no meg persze átfedésben is van egymással.

Mindegyik rendkívül versengő, hagyományosan maszkulin közeg, ahol keménynek kell lenni, ha állni akarod a sarat. Bírni kell a stresszt, problémákat kell tudni megoldani, alkalmazkodni a folyamatosan változó körülményekhez. Nemcsak mentálisan kell fittnek lenni, hanem fizikailag is. Emellett persze csapatban is kell tudni dolgozni, hogy minél hatékonyabb lehessen a klub, a cég, a párt. Rengeteg adrenalinnal, szerepléssel, no meg persze nem kevés pénzzel, hatalommal járó foglalkozások ezek. 

A politikus és az üzletember

Teljesen érthető tehát, hogy Vitalij a politikában, Volodimir pedig a céges világban helyezkedett el. Vitalij már 2006-ban megkezdte politikai karrierjét. 2010-ben alapította meg az Ukrán Demokratikus Szövetség a Reformért (UDAR) pártot, amellyel 2012-ben be is jutott a parlamentbe. A 2013–2014-es Euromajdan-tüntetések vezéralakja volt: azért tiltakoztak, mert Ukrajna felfüggesztette az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészületeit. A megmozdulásokon kezdetben 100 ezer, majd 800 ezer ember vett részt, akik az akkori elnök lemondását követelték. Vitalij be is jelentette esetleges jelöltségét az ukrán elnöki posztra, de ezt később visszavonta, és támogatta a végső győztes Petro Porosenkót. Klicskót 2014-ben választották meg először Kijev polgármesterévé. Politikáját továbbra is az EU-val, illetve a NATO-val való kapcsolatkeresés jellemzi, küzd a korrupció ellen, a nagyobb átláthatóságért.

Volodimir kiterjedt üzleti tevékenységet végez. A honlapján olvasható az általa működtetett nyolc cégnek a bemutatása. A fő profilnak a vezetőképzés és a tanácsadás tűnik, de emellett Klicsko alapított egy organikus teákat és proteinszeleteket forgalmazó élelmiszermárkát is, valamint kijevi dizájnhotelek, apartmanok tulajdonosa. A jótékonykodásáról is ismert Volodimir egyike annak a 15 sportolónak, akiket az UNESCO a Bajnokok a sportért címmel tüntetett ki. A bátyjával közösen létrehozott Klicsko Alapítvány pedig a sport, az oktatás és az aktív állampolgárság területén valósít meg projekteket gyerekek számára. 2021 áprilisában például ők indították el az első digitális platformot Ukrajnában.

Érdekesség, hogy 2012-ben Klicsko az olimpiai aranyérmét is elárverezte, hogy a befolyt összegből gyerekeknek segítsen. Az érmet egymillió dollárért vásárolták meg, de az iránta való tiszteletből a vevő rögtön vissza is adta Klicskónak. 

Bármire lehet feladatként tekinteni

Volodimir Klicsko Challenge Management néven emlegeti azt az elméletet, amelyben összefoglalja az életfilozófiáját. Ebben egyrészt azt hangsúlyozza, hogy a testi és a mentális fittség mennyire összefügg egymással, másrészt azt, hogy bárki megtanulhatja, hogyan tud fenntartható módon megbirkózni nehézségekkel, és hogyan növelheti az akaraterejét. Erre dolgozta ki a F.A.C.E. the Challenge-módszert, amelyben a betűszó a négy elsajátítandó alapkészségre utal. Ezek a fókusz (amikor nyugalmi állapotban világosan meghatározod a feladatot), az agilitás (amikor terveket készítesz), a koordináció (amikor felméred a csapatodat és az ellenfeleidet), és a kitartás (angolul endurance, amikor energiát fektetsz a céljaid megvalósításába). Ezeket az alapelveket, technikákat olyan nagy európai cégek kezdték el alkalmazni dolgozóik képzésére, mint a szoftvereket gyártó SAP vagy a Deutsche Telekom. 

A Klicsko testvérek egyébként lelkes sakkozók, jóban vannak (voltak?) az orosz nagymesterrel, Vlagyimir Kramnyikkal, akitől persze mindig kikaptak. Vitalij nyilatkozta egyszer, hogy

„a sakk nagyon hasonló a bokszhoz. Ki kell dolgozni egy stratégiát, és két-három lépéssel az ellenfél előtt kell járni. Okosnak kell lenni. De mi a különbség a sakk és a boksz között? A sakkban senki sem szakértő, de mindenki játszik. A bokszban mindenki szakértő, de senki sem küzd.”

Valahogy így van a háborúval is: a világ jelentős része megszakérti, de – érthető módon – kevesen segítenek benne. 

Minden szankció fontos

Az orosz invázió előtt Volodimir Klicsko Ukrajna, Németország és Los Angeles között ingázott. Van egy hétéves kislánya is, Kaya, aki hol az édesanyjánál, az amerikai színész-énekesnő Hayden Panettiere-nél van, hol Klicskónál (a pár 2018-ban szakított). Amikor kitört a háború, Kaya épp Ukrajnában tartózkodott, de sikerült kimenekíteni. Azóta a szülők csak annyit árulnak el róla, hogy biztonságban van, egy másik országban. Klicsko továbbra is kapcsolatban van vele és a volt élettársával, bár bizonytalan, hogy meddig lesz internet Kijevben. Panettiere, akit egyébként a Hősök című sorozatból ismerhetünk, jótékonysági szervezetet hozott létre, hogy többek között páncéllal, orvosi eszközökkel segítse az ellenállókat. Volodimir szintén gyűjt adományokat a saját felületein, március 14-ig megközelítőleg 109 millió dollár támogatás érkezett hozzájuk. 

Klicsko úgy gondolja, az Oroszországot sújtó különböző szintű szankciók, beleértve a sportot is, alapvető fontosságúak. A brit Mirror című lapnak például azt nyilatkozta, szerinte az oroszok sportversenyektől való eltiltása nem agresszió, hanem szükséges lépés annak érdekében, hogy az izoláció kiterjesztésével megállíthassuk a háborút.

Nincs semmilyen személyes problémája az orosz sportolókkal, Putyin agressziójával viszont annál inkább. 

Az újságírókkal való kapcsolattartás mellett Klicsko megrázó videókat publikál a közösségi médiában angolul, oroszul és németül egyaránt. Megmutatja a Kijevben található romos épületeket, a becsapódó rakéták nyomait, az orosz megszállók által végzett pusztítást. Lakóövezeteket, buszokat, óvodákat. Népirtásnak nevezi az oroszok hadműveleteit, és hangsúlyozza: vér tapad azoknak a kezéhez is, akik továbbra is üzletelnek Putyinnal, és közvetett módon finanszírozzák ezt az esztelen háborút.

Ökölvívók a frontvonalban

Sokat hallani mostanában az elemzésekben az ukránok harci moráljáról. Ezen óriásit lendíthet az, hogy az emberekkel ott van két ekkora legenda, akik már azelőtt is hősök voltak, hogy a háború elkezdődött. Legutóbb Volodimir például egy ifjú párnak gratulált, ők a szétlőtt utcán tartották az esküvőjüket, máskor egy kórházba látogatott el újszülöttekhez és az anyukáikhoz. Ne feledjük, a Klicsko fivérek jóformán Ukrajna legismertebb arcai, akikről 2010-ben bélyeget adott ki az ukrán posta, és akiknek a bokszmeccseit annak idején 20-23 millió honfitársuk nézte meg. Volodimirt 2017-ben a legmagasabb rendű ukrán kitüntetéssel díjazták nemcsak a sportban elért eredményeiért, hanem azért a hozzájárulásért, amelyet Ukrajna gazdasági, tudományos, kulturális fejlődéséért tett. Rendkívül sokat jelenthet, hogy ő hazajött, és ott áll melletted. 

Egyébként más bokszolók is visszatértek az országba, köztük Vaszil Lomacsenko vagy Olekszandr Uszik. Mind fegyvert ragadtak, hogy megvédjék a hazájukat. Hogy ez mire lesz elég? Hiába kemény sport a boksz, ezek az ütközetek most életre-halálra mennek. Ahogy Volodimir fogalmaz:

„Az emberek azt mondják, ez életem legnagyobb csatája, és ezzel egyetértek – olyan szomorú felismerni, mennyire ijesztő a háború.”

Kedves, Volodimir Klicsko! Nem tudom, a békén kívül mi mást kívánhatnék neked. Azt hiszem, csak azt, hogy a társaiddal együtt életben maradj, és az országod újjáépítésével éppúgy történelmet írj a testvéreddel, ahogy eddig tettétek. 

Milanovich Domi

További források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images / Pavlo Bahmut / Ukrinform / NurPhoto