Alig van olyan online magazin, ahol ne olvashatnánk híreket a legfrissebb board game megjelenésekről. A cikkek felkeltik az érdeklődést, mégis, amikor a lelkes játékos hazaviszi a dobozt, sokszor azzal szembesül, hogy a szabályok érthetetlenek, a játékmenet, ami leírva olyan vonzó volt, nagyon is zavarosnak tűnik, és hiába emlékezik vissza rá, mennyire szeretett társasozni gyerekkorában, most csak csalódottságot érez… Valahogy így:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

FEMBIBLE (@fembible) által megosztott bejegyzés

Nagyon jól ismerem az érzést, ezért szeretnék segíteni azoknak, akik nyitottak a modern társasjátékokra, de nem igazán tudják, hogyan induljanak el ezen az egyébként valóban izgalmas, és – ha jól csináljuk – élvezetes úton.

Cikkeket olvasni jó, de kritikus szemmel tegyük!

Bármilyen lényegre törő és informatív is egy cikk, egy biztos: az írója nem ismer minket személyesen. Megadhatja, javasolt-e kezdőknek az adott játék, leírhatja, mik az előnyei, miért lehet nagyon szeretni, milyen típusú társas stb., ám az információk egy része eleve csak azoknak nyújt igazi segítséget, akik már ismerik a szakzsargont („munkáslehelyezős”, „draftolás” stb.).

Cikkeket tehát érdemes olvasni, de legjobb, ha elsősorban arra használjuk, hogy tájékozódjunk, egyáltalán milyen játékok vannak – téma vagy játékmenet tekintetében.

Ha egy leírás alapján megtetszik valami, érdemes jobban utánanézni. Erre pedig rengeteg lehetőségünk van, és – dobpergés – ezeknek szinte mindegyike ingyenes!

Például nézhetünk róla videót

Ez tuti. Nehezen tudnék olyan játékot mondani, amelyről nem készült úgynevezett „how to play” bemutató. De nem csak a szabálymagyarázatokat hasznos megnézni. Vannak az unboxing, azaz dobozbontós anyagok. Ezekből megtudhatjuk, egyáltalán hogyan is néz ki valójában, milyen elemei vannak, mennyire igényes a kialakítás, mennyire sok(féle) tokent, lapot, kártyát, dobókockát, figurát (stb.) tartalmaz. Már ebből láthatjuk, mennyire összetett, bonyolult a játék, de kiderül az is, hogy maga a képi világ, a rajzok, a tábla és a figurák teremtette hangulat valóban vonz-e.

Szintén nem szabálymagyarázat, mégis hatékonyan segítik az adott játék megismerését a végigjátszós videók.

Van, aki el se tudja képzelni, mi lehet izgalmas abban, hogy passzívan figyel másokat, amíg ők játszanak – nekik azt ajánlom, nézzenek meg egy olyat, ahol kisgyerekkel játszik a szülő…

Garantáltan belopja magát az ember szívébe. Nemcsak azért, mert a gyerek = cukiságfaktor, hanem mert a kicsikkel játszó anyuka-apuka kimaxolja, hogyan kell türelmesnek lenni és teljesen őszintén, nyitottan a gyerkőcre koncentrálni ilyen helyzetben – ja, és nem mellesleg PISZKOSUL JÓ modern gyerektársasok vannak! Nekem személy szerint minden ilyen videó megnézése azzal jár, hogy azonnal elkezdek azon agyalni, hol van a szűkebb vagy távolabbi családban érintett korú gyerek, hogy megvegyem neki az adott játékot. 

Mindezek mellett pedig tényleg ott vannak a szabálymagyarázós videók. Ezekről írtam korábban, itt nem szeretnék konkrét vloggereket ajánlani. Amit viszont igen:

  • Keressetek közvetlenül a játék nevére, ha van valami, amivel szemeztek, amiről olvastatok újságcikkben, ismerős ajánlotta, láttátok a dobozát a boltban – és megtetszett.
  • Keressetek tematikus videót, ha nem egy adott társas érdekel, de tudjátok, nagyjából milyen típusú játékok vonzanak benneteket – hihetetlen, mennyifajta kategóriában lehet ilyet találni, magyarul is. Partijáték, stratégiai játék, kétszemélyes vagy éppen egyedül (is) játszható játék, „kajás” társas, nyomozós… Témakörre, típusra, tartalomra, hosszúságra, résztvevők számára – tényleg szinte bármilyen megközelítés jut az eszembe, esélyes, hogy készült már olyan jellegű tematikus anyag.
  • Kérdezzetek! A magyar vloggerek nem szálltak el, az a tapasztalatom, hogy gyorsan, lelkesen és segítőkészen reagálnak a kérdésekre, legyen szó arról, hogy „nem vagyok egy nagy matekos, úgy látom, ebben azért számolni is kell, szerinted érdemes próbálkoznom vele?”, vagy egy szabályra vonatkozó kérdésről, például „akkor most az ellenfél akciója során kijátszhatom ezt a kártyát, vagy csak a saját körömben?”, stb. A videókészítők maguk is napi szinten játszanak kisebb és nagyobb társaságban, barátokkal, a gyerekükkel, esetleg nagymamával, kezdőkkel és gyakorlott játékosokkal, élőben is magyarázzák a szabályokat, így aztán valós tapasztalatuk van, nem csupán elolvasták egyszer a leírt szöveget, és tartottak egy steril, tökéletes bemutatót.

És persze belecsöppenhetünk egy csoportba

Elsőként a neten.

A közösségi médiában sok társasjátékos csoport van, amelyeknek a tagjai a legkülönbözőbb tapasztalattal felvértezettek, mindenkinek más a preferenciája, tájékozottsága, eltér a véleményük is természetesen, de épp a rendkívül vegyes felhozatal miatt szinte biztos, hogy lesz (több) olyan ember, aki ismeri az adott problémakört:

  • „Szeretnék végre játszani egy jót a párommal, de a régi kedvencek nem működnek kisgyerek mellett, valami pörgős, gyorsan megtanulható, lejátszható játék kéne.”
  • „Mi az, ami leköti a gyereket egy háromórás vonatút alatt, kicsi a doboza, nincs túl sok eleme, és a helyigénye se túl nagy?”
  • „Elegem van a konfrontatív játékokból, a legrosszabbat hozza ki a társaság néhány tagjából, nincs valami kooperatív, vagy beszélgetős játék, ami lenyugtat, nem felpörget?”

A közösségimédia-csoportok tehát elsősorban a tájékozódást segítik, tényleg bármilyen kérdést fel lehet tenni, a fontos csak az, hogy várjuk meg, amíg többen válaszolnak… Lehet, hogy az első reakció egy nagyon segítőkész, de a témát kevéssé ismerő, lelkes játékostól érkezik, aki gyorsan beajánlja az ő személyes kedvencét. Kövessük a beszélgetést, a válaszokat, érdemes!

Egy tanács: tapasztalatból tudom, hogy sok kérdező természetesnek veszi, hogy a többiek „ismerik a körülményeit”, ezért nem igazán konkretizálja, mire gondol.

A „Tudnátok ajánlani egy jó játékot kezdőknek?” vagy a „Szerintetek mit vegyek az unokahúgomnak?” túl általános, hiszen a szó szoros értelmében ezerféle „kezdőknek/gyerekeknek való” játék van – a legjobb, ha mindent leírtok, ami csak eszetekbe jut. Például mennyi időt szeretnétek a játékra szánni, van-e bármi, amit különösen kedveltek/érdekel (például kártyajáték? nyomozás? beszélgetős?), várhatóan hányan fognak együtt játszani, volt-e olyan játék, amit nagyon szerettetek vagy épp ellenkezőleg, csalódást okozott stb. 

Én elmentem a vásárba félpénzzel… És tényleg

Vannak egészen másfajta csoportok, ahol szintén kérdezhetünk ugyan, de főleg: játszhatunk. Ezek pedig a klubok. Ezekről tájékozódhatunk a neten, de élőben is, leginkább a specifikus társasjátékboltokban, illetve művelődési házakban.

A boltokkal kapcsolatban külön szeretném hangsúlyozni, hogy ha csak lehet, fogadjunk szót a régi szocialista szlogennek: társasjátékot a társasjátékboltból… A hagyományos játékboltok táblajáték-kínálata is lehet hatalmas (már ami a mennyiséget illeti), ám az eladóknak leginkább általános tudásuk van, tudnak pár infót a Barbie-ról, a legóról, és persze a kártyákról és társasokról is, ám a tapasztalatom az, hogy leginkább mégis csak a doboz hátoldalán található leírást olvassák fel.

A kínálat pedig csak látszólag bőséges, előfordul, hogy a fél falat a Monopoly nyolcféle verziója foglalja el (a másik felét pedig a Kígyó és létra, illetve Ki nevet a végén? típusú játékok).

A specifikus board games boltok kínálata nemcsak játékok terén, de a lehetőségeket illetően is gazdagabb. Az eladók jellemzően maguk is nagy játékosok, szívesen válaszolnak a kérdésekre, ajánlanak konkrét dobozt – de ezeken a helyeken általában meg is lehet nézni az adott társast, sőt szerveznek játékos összejöveteleket is. Ha nem, akkor is lehet bérelni asztalt, és összeülni játékostársakkal, barátokkal, kollégákkal. Ezért nyilván fizetni kell, de az ár többfelé oszlik, a játékot pedig nem muszáj megvenni.

Kitűnő lehetőség kipróbálni, tesztelni nemcsak a játékot, de saját magunkat is – hogyan hat ránk egy kooperatív játék, egy erősen konfrontatív, agresszív játék, hogyan reagálunk, ha egy fél órája építgetett stratégiánk egyetlen pillanat alatt összeomlik vagy épp akkor, ha a fantáziánkat, kreativitásunkat kell használni.

Ilyen helyzetben kipróbálhatunk olyan játékot is, amelynek a mechanikája vagy sztorija érdekel, de megvenni csupán ez alapján nem szeretnénk, túlságosan idegen, vagy épp túl nehéznek, hosszadalmasnak, összetettnek tűnik.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Végül szeretném megemlíteni az online társasjátékozás lehetőségét is

Ha valahol, hát itt tényleg kockázat nélkül kipróbálhatunk számtalan játékot. Személyes kedvencem a Board Game Arena – ide ingyen is regisztrálhattok (de a VIP, fizetős funkció sem drága). Összetett stratégiai játékok, pár perces partijátékok, kooperatív és konfrontatív game-ek egyaránt megtalálhatók, sok táblás játék, de megannyi kártya is van itt. Szabálymagyarázat angolul elérhető, de szinte minden itt megtalálható játékról készült a YouTube-ra magyar videó is. Maga az oldal lehetővé teszi, hogy beállítsuk a nyelvet, a magyar a lehetőségek között van, ami nagyon nagy segítség a nem nyelvfüggetlen játékoknál. Beállíthatjuk azt is, hogy barátokkal szeretnénk-e játszani (ebben az esetben legalább az egyikünknek VIP-nek kell lennie), de csatlakozhatunk ismeretlenekhez is.

Itt végképp nincs veszítenivaló – nem kell játékot vásárolni, ki lehet próbálni egy játékot akár egyszer, akár százszor, játszhatunk azzal, akivel a való életben is szeretnénk, de gyakorolhatunk idegenekkel, megismerkedhetünk olyan játékkal, amit az ára miatt (vagy mert egyetlen ismerőst sem vonz) egyébként sosem játszanánk, beállíthatunk „training” módot, így nem gond, ha telik az idő a kérdéseink, esetleges hosszas gondolkodásunk miatt…

Ismerkedésre, kérdések megfogalmazására, gyakorlásra, a játékok világában való elmerülésre tehát ezernyi módunk, lehetőségünk van – csak rajtunk múlik, melyik áll hozzánk a legközelebb, melyik az, ami időnk, hangulatunk, potenciális partnereink, érdeklődési körünk függvényében leginkább megfelel.

H. Fekete Bernadett