Ha a szüleidtől teszed függővé az érzelmi életed, túl nagy hatalmat adsz a kezükbe

–

Az irányítás nem szeretet

„Én csak jót akarok neked”, „az embernek a családja a legfontosabb”, „annyi mindent megtettem érted” – mantrázza sok szülő, amikor a felnőtt gyereke valamilyen problémás viselkedésével szembesíti. A kapcsolat újradefiniálása, a határok felállítása bűntudattal terhelt, rendkívül nehéz folyamat, ahol a gyerek rögtön önzőnek, hálátlannak, szívtelennek tűnhet, ha szeretné átvenni a kontrollt az élete felett, és a saját igényeit is prioritásként kezeli. A szülő kéretlen tanácsokkal, pletykálkodással, érzelmi zsarolással igyekezhet beavatkozni a dolgaiba, vagy úgy ad neki pénzt, hogy elháríthatatlan szívességeket kér érte cserébe. A hatalomgyakorlásnak sokféle formája lehet, és attól még, hogy megszoktuk őket, egyáltalán nincsenek rendben.

Ha a szüleid sokat bántottak, talán azt hiszed, az abuzív magatartás normális, legalábbis veled szemben megengedhető. Pedig ez nem így van, senki sem érdemli meg, hogy rosszul bánjanak vele. 

Vannak viselkedések, amelyek egész egyszerűen nem okék

Bárki követi el őket, nem oké például váratlanul beállítani a másik otthonába vagy munkahelyére, majd kiakadni, ha nem látnak minket szívesen. Alkalmatlan időpontokban keresni, egymás után tízszer is felhívni valakit, és addig csörgetni, amíg fel nem veszi a telefont. Olyan részletekkel traktálni, amiket egyáltalán nem akar hallani. Nem oké sértegetni, becsmérelni, vagy csenddel büntetni. Kiselőadásokat tartani, kutakodni a holmijában, vagy azt követelni, hagyjon ott csapot-papot, hogy nekünk segítsen. Nem oké érvényteleníteni az érzéseit, mindenért őt okolni, rajta vezetni le a feszültséget, vagy manipulálni, hogy azt tegye, amit mi akarunk, ami nekünk kényelmes. Ezek mérgező viselkedések, és nem férnek bele egy szeretetkapcsolatba, így fontos, hogy nemet mondj rájuk.

Rengeteg kedves ember van a világon, akivel kölcsönös tiszteleten alapuló, egészséges kapcsolatokat alakíthatsz ki. Bármit sulykol beléd a társadalom, a visszaélést senkitől sem kell elviselned – a családtagjaidtól sem.

Óriási félelmet kelthet bennünk, mit fognak szólni a szüleink, amikor közöljük velük, ezentúl új határaink vannak, amelyek betartatásához ragaszkodni fogunk. Veszekedés lesz a vége? Megszakítják velünk a kapcsolatot? Szét fog esni az életük, ha kevesebbet segítünk nekik? Tegyük fel, az eddigi tapasztalataid alapján pontosan be tudod jósolni, mi fog történni. De még ha a válaszuk egybeesik is azzal, amit előre elképzeltél, fontos emlékeztetned magad arra, hogy a reakciójuk száz százalékban az ő felelősségük. Ha kiakadnak, ha ghostingolnak, ha teljesen elhagyják magukat, ha nem keresnek más megoldást a problémáikra, az gyakran a kapcsolat feletti irányítás visszaszerzésére tett kísérlet. 

Előfordulhat, hogy a szüleid függőségekkel vagy betegségekkel küszködnek, így megszoktad, hogy a te feladatod gondoskodni róluk. Gyakran hivatkoznak az állapotukra, az idős korukra, akár el is túlozzák a tüneteiket, hogy figyelmet, odafordulást, támogatást váltsanak ki belőled. Az is lehet, hogy gyerekkorod óta megfordultak a szerepek, és te látod el őket: pénzzel, házimunkával, a gondjaik meghallgatásával. Ebben az esetben még nehezebb lehet megtörni ezt a mintázatot, és általánosságban megvizsgálni a személyes felelősség témakörét.

Pedig ha felteszed magadnak a kérdést, ki a felelős a boldogságodért és a lelki jóllétedért, akkor valószínűleg rögtön rávágod: „Hát én.” Ez vonatkozik a szüleidre is. 

Úgyhogy kezdd valami aprósággal, amiért korábban átvállaltad tőlük a felelősséget, és add vissza nekik. Ez nem jelenti azt, hogy soha többé nem fogsz segíteni a szüleidnek, de azt igen, hogy meghatározhatod, mi az, amit vállalni tudsz. Nekik pedig tiszteletben kell tartaniuk a döntésedet. Ettől még lehet, hogy további segítségre szorulnak, de azt más forrásokból kell előteremteniük. Érthető, hogy azt szeretnék, hogy mindenben te segíts nekik, de be kell látniuk, hogy a kapacitásaid végesek, és csak akkor tudsz tartósan, önazonosan jelen lenni az életükben, ha ezt figyelembe veszik. Meg kell tanulniuk elfogadni a másoktól jövő segítséget is.

#2. Ne akarj a kedvükben járni

Teljesen természetes, hogy még felnőttkorunkban is vágyunk a szüleink elismerésére: olyan jó lenne, ha büszkék lennének ránk, ha támogatnának minket! A baj csak az, hogy vannak szülők, akik, bármit csinálsz is, sosem lesznek elégedettek veled. Ilyenkor az történik, hogy olyan embereknél keresed a szeretetet és a tapasztalataid, érzelmeid érvényesítését, akik ezt nem tudják megadni neked. A szupervizorom, Szil Péter szokta mondani erre, hogy „onnan várod a gyógyulást, ahonnan a bántás jön” – tulajdonképpen sakk-matt helyzet. Ráadásul, ha a szüleid reakcióitól teszed függővé az önértékelésedet, azzal óriási hatalmat adsz a kezükbe: hagyod, hogy ők mondják meg, mennyire vagy okos, szép, szerethető, kompetens stb. Nem fogod tudni megismerni, felfedezni magad, mert azt teszed belsővé, amit tőlük hallottál magadról, ami hamis énkép kialakulásához vezethet.

Ha az ő értékeik és céljaik szerint élsz, egyre távolabb sodródhatsz önmagadtól, és fennáll a veszélye, hogy krónikusan boldogtalan és beteljesületlen legyél.

#3. Arra fókuszálj, ami rajtad múlik

Ha olyan embereket akarsz megváltoztatni, akikben nincs hajlandóság a változásra, rengeteg (érzelmi) energiát pazarolsz el, folyamatosan őrlődsz, és óhatatlanul csalódni fogsz. Egy ideig persze érdemes vállalni a konfrontációt: azzal, hogy vitába szállsz velük, lehetőséget adsz a közös megoldások kidolgozására, a fejlődésre, arra, hogy együtt olyan kapcsolatot alakítsatok ki, amelyben te is önazonosan lehetsz jelen. Ha viszont a szüleid erre nem nyitottak, nehezen empatizálnak, képtelenek meglátni a te nézőpontodat, vagy önreflektíven viszonyulni a saját folyamataikhoz, akkor minden további veszekedés hiábavaló lesz.

Nagyon szomorú elfogadni, ha a másiknak – nem is feltétlenül csak a saját hibájából – alapvető készségei hiányoznak ahhoz, hogy egészséges és érett kapcsolatot tartsatok fenn. Előfordulhat, hogy gyerekkorában őt is elhanyagolták, bántották a szülei. Az is lehet, hogy mentális nehézségekkel, függőségekkel küszködik, ami a józan belátását akadályozza. Ez persze nem igazolhatja a veled szembeni agresszív viselkedését. A lényeg, hogy ahelyett, hogy az ő érzelmeire, reakcióira, viselkedésére koncentrálnál,

arra figyelj oda, amire hatni tudsz: ez pedig a saját határaid fenntartása, az érzelmi függetlenséged erősítése, a lelki jólléted más forrásokból történő tudatos növelése. 

#4. Limitáld a velük töltött időt, és legyen kilépési terved

Nem kell a szüleiddel lenned, csak azért, mert ők a szüleid, ha közben folyamatosan bántanak, vagy gyomorgörcsöd van tőlük. Nem vagy köteles körülugrálni őket: nem kell a sofőrjüknek, a takarítójuknak, a bankáruknak, a kertészüknek, a pszichológusuknak lenned, pláne akkor nem, ha még csak nem is értékelik az erőfeszítéseidet, vagy újabb és újabb követelésekkel állnak elő. Nem kell 24 órás ügyeletet fenntartanod, azonnal válaszolnod a hívásaikra, az üzeneteikre. Jelöld ki a kereteket! Ha átláthatóan kommunikálsz róla, teljesen oké szünetet tartani, vagy ritkítani a találkozások számát akkor is, ha az a másik számára fájdalmas. Mondd el az okokat, és azt, hogy ezentúl ekkor és ekkor jössz, de máskor nem. 

Azt is tudasd velük, mik azok a viselkedések, amiket nem fogsz eltűrni a továbbiakban. A baj első jeleire – ha látod rajtuk, hogy ittak, vagy kezdenek dühbe gurulni – gyere el onnan. Ez azt is jelenti, hogy érdemes inkább neked átmenned hozzájuk, hogy könnyebben távozhass. De találkozhattok külső helyszínen is, ahol mások is jelen vannak, vagy vihetsz magaddal partnert, barátot, hogy nagyobb biztonságban érezd magad. Ugyanez vonatkozik az ünnepekre is: ha találkozol is velük, nem vagy köteles hosszan velük lenni. Megérdemled, hogy pihenj, töltődj, és azokkal legyél, akikkel jól érzed magad. Legyél kreatív az ünnepek eltöltésében, hozd létre a saját hagyományaidat.

#5. Ügyelj arra, mit mondasz el nekik

A bizalom az egészséges kapcsolatok fontos eleme: megosztjuk egymással az érzéseinket, a félelmeinket, a vágyainkat, részben azért, hogy megerősítést kapjunk, de azért is, hogy a másik része legyen a világunknak, a belső történéseinknek. Felfedjük előtte a gyenge pontjainkat, megmutatjuk a sebezhetőségünket azért, hogy mélyebb szinteken tudjunk kapcsolódni egymáshoz. Ha a szüleid állandóan pletykálnak rólad, örökké kritizálnak, vagy fennáll a veszélye, hogy felhasználják ezeket az információkat az ellened folytatott hatalmi harcokban, akkor érdemes határokat szabni abban, hogy miről beszélgetsz velük.

Nem vagy köteles mindenről beszámolni, ami az életedben történik. Ha kérdeznek is, csak azt mondd el nekik, ami neked kényelmes és biztonságos.

Arra is léteznek eszközök, hogy az online térben korlátok közé szorítsd a profilodhoz való hozzáférésüket. Lehet, hogy egyáltalán nem igazolod vissza őket ismerősként, vagy úgy intézed, hogy ne láthassák a bejegyzéseidet. Azt is be tudod állítani, hogy ne posztolhassanak, kommentelhessenek a faladra. 

#6. Légy jó magadhoz

Ha úgy nőttél fel, hogy örökké a szüleid körül forgott az élet, mindig az ő igényeik voltak előtérben, akkor nagyon nehéz lehet egyáltalán azonosítani a szükségleteidet. Mi az, amire vágysz? Mi az, amitől te lennél jobban? Ha felismerted az igényeidet, külön kihívás lehet priorizálni őket, kiállni mellettük anélkül, hogy végtelenül önzőnek élnéd meg magad. Ha nő vagy, még inkább nehezített a pálya, hiszen jó eséllyel gyerekkorodtól kezdve úgy neveltek, hogy másokról gondoskodj. 

A mérgező szülőkkel való foglalkozás viszont önmagában stresszes (akkor is, ha nem tartod velük a kapcsolatot, de kezelned kell az időről időre feltörő bűntudatodat). Ez a stressz – pláne az életed többi területén, illetve a külvilágban keletkező feszültséggel együtt – nyomot hagyhat a mentális és a fizikai egészségeden. Ezért kiemelten fontos, hogy vigyázz magadra. 

Tudom, hogy ezek nagyon alapvető dolgok, de amikor összecsapnak a fejünk felett a hullámok, mégis hajlamosak vagyunk lemondani az egészséges táplálkozásról, a testmozgásról, a megfelelő mennyiségű és minőségű alvásról, a szórakozásról.

Az is rengeteget segít, ha olyan emberekkel veszed körül magad, akik hallanak, látnak téged, akik elismerik az érzéseidet.

A pozitív kapcsolódás, a közösséghez való tartozás időt és energiát igényelhet, de ez mindig megtérül, hiszen ez az egyik legfontosabb faktor az egészségünk megőrzésében. Ha pedig fizikailag és érzelmileg is jól vagy, sokkal könnyebb lesz meghúzni a határaidat, és függetleníteni magad mindattól, ami árt neked.

Milanovich Domi

Források: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / fizkes