A nemet mondás képessége azt mutatja, hogy a saját életedben te ülsz a vezetői székben

–

Bár a dackorszakban még könnyedén megy, felnőttként mégis mintha megfeledkeznénk a saját határaink meghúzásáról és betartatásáról. Pedig bőven vannak, akik a nemet mondást a sikeres életstratégia fontos részének tartják: egy Forbes-cikkben Jonathan Becher számos idézetet szedett össze olyan befolyásos emberektől, akik szerint a siker kulcsa ebben rejlik. 

Steve Jobs szerint „úgy tudunk igazán fókuszálni, ha tudunk nemet mondani”, míg Henry Wheeler Shaw humorista állítólag azt vallotta, hogy

„az élet problémáinak fele arra vezethető vissza, hogy túl gyorsan mondunk igent, és nem mondunk elég hamar nemet”.

Az pedig már Tony Blair nevéhez fűződik, hogy „a vezetés művészete a nemet mondásban rejlik, nem pedig az igenlésben. Igent mondani nagyon könnyű.”

Sokak számára azonban nehéz feladat megtanulni nemet mondani

Én például már bőven a felnőtt éveimet tapostam, mégis bizonyos helyzetekben hiába éreztem rosszul magam, fel sem merült bennem, hogy mondhatok nemet. Szó nélkül végeztem el egy volt kollégám munkáját, vettem részt gyomorgörccsel családi programokon és válaszoltam újabb és újabb felszínes üzenetekre. Évről évre hosszú hétvégéket töltöttem olyan társaságban, amibe a legkevésbé sem vágytam, és vettem ajándékot olyan embereknek, akiket illett felköszöntenem. 

Ha kívülről ránéztem az életemre, úgy tűnt, rendben van minden, mégis sokszor kaptam magam azon, hogy nem érzem benne jól magam. De hogy lehet, hogy azok a dolgok, amiket gyerekkorom óta csinálok, azoknak az embereknek a társasága, akikhez évtizedes kapcsolat fűz, mégis ilyen érzéseket keltenek bennem?

Éveken át tartó önismereti munka kellett ahhoz, hogy eljussak a felismerésig: hiába a megszokás, a kötelék vagy az illem, vannak olyan helyzetek és kapcsolatok, amikre ilyen-olyan mértékben bizony nemet kell mondanom ahhoz, hogy valóban jól érezzem magam a bőrömben.

De miért olyan nehéz nemet mondani?

Sokan vannak, akik félnek konfrontálódni vagy attól, hogy konfliktusba keveredjenek másokkal. Teljesen érthető módon nem esik jól, ha a környezetünk haragszik ránk vagy kritizálnak minket – ezért inkább kerüljük, hogy nemet mondjunk a partnerünknek, kollégánknak, családtagunknak vagy barátunknak. Sokan vannak, akik a gyerekeikkel való csatározásokat is igyekeznek elkerülni, mert úgy érzik, hogy ha nemet mondanak nekik, sérül a kettejük közti kapcsolat.

Gyerekként arra tanítanak minket, hogy ne szegüljünk szembe a tekintéllyel. Azt kell tennünk, amit a szülők, a tanárok és a hierarchiában felettünk állók mondanak nekünk.

Engedelmeskedünk, mert félünk a büntetéstől, és engedelmeskedünk, mert szeretnénk megfelelni az embereknek, akik fontosak számunkra, akikre felnézünk, és akiknek a szeretetére és elismerésére vágyunk.

Ezt pedig visszük tovább a felnőttkorunkba is.

Közben igyekszünk beilleszkedni különböző társaságokba, szeretnénk jóban lenni a körülöttünk élőkkel, és igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy szeressenek minket. Kutatások kimutatták, hogy a férfiaknak és a nőknek egyaránt óriási szükségük van arra, hogy egy kortárs csoporthoz tartozzanak. Legyünk bármilyen korú és nemű emberek, vágyunk arra, hogy elfogadjanak minket.

Légy önmagad, de ne okozz csalódást!

Nem meglepő módon a nők gyakrabban küzdenek azzal, hogy nemet mondjanak. Arra szocializálják őket, hogy mások igényeit és érzéseit a sajátjuk elé helyezzék. Legyenek kedvesek, előzékenyek, mosolyogjanak, és igyekezzenek mások kedvére tenni – akár a saját maguk kárára is.

Ezzel párhuzamosan a világ egyre inkább arra bátorít minket, hogy merjünk önmagunk lenni, ismerjünk meg más nézőpontokat, összpontosítsunk arra, amiben tehetségesek vagyunk és arra, amit személyes meggyőződésünknek és igazságunknak gondolunk. 

De mi van akkor, ha a szüleid csalódottak lesznek, mert olyan munkát vagy szakirányt választasz, ami nekik nem tetszik? Vagy mi a helyzet, ha vacsorázni hív egy barátod, de másnapra egy hatalmas munkahelyi projektet kell befejezned? Vagy ha a barátnőddel nem tudtok megegyezni egy étterem vagy egy mozi kiválasztásában? Beadod a derekad, hogy a másiknak ne kelljen csalódnia?

Nemet mondani nemcsak szükséges, de egészséges is

Annak ellenére, hogy segíthet elkerülni a konfrontációt és az ezzel járó kellemetlen helyzeteket, ha igent mondunk, amikor valójában nemet szeretnénk, hosszú távon a nehezteléstől kezdve az állandó stresszen át egészen a kiégésig terjedhetnek ennek a következményei. Ráadásul sokszor ahelyett, hogy nemet mondanánk, inkább hazugságokból álló kifogásokat gyártunk, ez pedig szintén olyasmi, ami nemcsak a kapcsolatokat terheli, de megviseli azt is, aki így menti ki magát különféle helyzetekből.

Ahhoz azonban, hogy megtanuljunk nemet mondani, ismernünk kell önmagunkat, és meg kell húznunk a határainkat. Oda kell figyelnünk az érzéseinkre és az állapotunkra, arra, hogy ne vállaljunk túl sok mindent, és felismerjük, ha nem érezzük jól magunkat az adott helyzetben.

Érdemes szem előtt tartani a határozott igen és nem között húzódó, igencsak széles spektrumot is.

Ha pedig azon aggódnál, hogy fenyegetőnek vagy agresszívnak tűnsz majd, amikor nemet mondasz, van egy jó hírem: a Columbia Egyetem kutatása szerint a saját asszertivitásunkról alkotott képünk általában megbízhatatlan. A vizsgálat során azok az emberek, akik úgy gondolták, hogy kellően – sőt időnként talán túlságosan is –asszertívak, mások szerint egyáltalán nem tűntek annak. Ha tehát konfrontatívnak érzed magad, jó eséllyel a másik fél nem így látja. 

Vanessa Patrick, a Houstoni Egyetem professzora szerint „a »nem« közlésének képessége valójában azt tükrözi, hogy a saját életedben te ülsz a vezetői székben, ez pedig egyfajta erőt, hatalmat ad”. És ha engem kérdeztek, szabadságot is.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Dima Berlin

Mózes Zsófi