Mindent tudunk a határaink feszegetéséről, a meghúzásukról viszont alig – Ezért kéne megtanulnod bűntudat nélkül pihenni
Annyit érünk, amilyen teljesítményt nyújtunk? Kiskorunktól kezdve rengeteg olyan hatás ér minket, ami alapján kialakulhat ez a (tudattalan) meggyőződésünk. Ha jó jegyeink, kiváló versenyeredményeink vannak, a felnőttek elismernek minket. Ha a szereplésünk közepes, netán gyenge, azt mondhatják ránk, „futottak még kategória”, vagy „mehet a levesbe”. A hatékonyság, a produktivitás, a teherbírás később is vágyott tulajdonságok maradnak, a munkával teli élet státuszt jelent, aki örökké elfoglalt, arra szükség van. Azt hisszük, a nagy teljesítményekkel létrehozhatunk valamit, ami a halálunk után is fennmarad, még ha idő előtt belepusztulunk is. Dolgozunk látástól vakulásig, gyakran nem pénzért, önmegvalósításból. Annyira motiváltak vagyunk, hogy önként zsigereljük ki saját magunkat. A szabadidőre úgy tekintünk, mint ami másodlagos, feláldozható, kevésbé értékes. Miért óriási baj, ha így gondolkodunk? Egy új pszichológiai kutatás tanulságait foglalta össze Milanovich Domi.
–
Ha időpocsékolásnak tartod, nem fog feltölteni
A szabadidővel kapcsolatos hiedelmeink (amelyekről Krajnyik Cintia írt korábban ITT) befolyásolni fogják, mennyire priorizáljuk, élvezzük a pihenést. Míg a munka előnyeivel szinte mindannyian tisztában vagyunk, a kikapcsolódás jótékony hatásairól hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Persze vannak olyan tevékenységek, például a sport vagy a meditáció, amelyek pozitív következményei egészen nyilvánvalóak (bár ezekről is egy pillanat alatt lemondunk, amint időzavarba kerülünk). Ugyanakkor sok olyan aktivitás is akad, amelyeket a munka fontosságához viszonyítva könnyen időpocsékolásnak bélyegezhetünk.
Holott a barátainkkal való találkozás, a tánc, a közös játék, a filmnézés fontos: ezek a programok hozzájárulhatnak a testi-lelki egészségünk fenntartásához, serkentik a társas kapcsolatainkat, csökkentik a depresszió kockázatát.
Ha viszont azt gondoljuk, a szabadidő felesleges, akkor önbeteljesítő jóslatként tényleg azzá is válhat, mert nem fogjuk tudni beleengedni magunkat – lehet, hogy a testünkkel jelen vagyunk, de agyban továbbra is a feladatainkon pörgünk.
A szabadidőt pazarlásnak tekintő hiedelmek ráadásul kevesebb boldogsággal, több szorongással, stresszel járnak együtt egy friss tanulmány szerint. Gabriela Tonietto és munkatársai négy egymást követő vizsgálatban, összesen 1310 résztvevővel térképezték fel a jelenséget.
A halloween élvezetes… de kinek?
Tonietto és kollégái először 302 főt vontak be kutatásukba, megkérdezve tőlük, hogyan ünnepelték a halloweent. A válaszokat két csoportba sorolták. Terminális aktivitásoknak nevezték azokat a tevékenységeket, amelyek önmagukban jutalmazók voltak, az emberek pusztán az élvezet miatt hajtották végre őket. Például ellátogattak egy szellemkastélyba, megnéztek egy horrort, elmentek egy beöltözős buliba. A válaszok másik részét az instrumentális aktivitások csoportjába sorolták. Ezek olyan tevékenységek voltak, amelyeket valamilyen nagyobb cél eléréséért végzett valaki. Például jó szülőként boldoggá akarta tenni a gyerekét, ezért házról házra kísérte, hogy a „csokit vagy csalunk” játék részeként minél több édességet zsebelhessen be.
A kutatás második felében a résztvevőknek azt is jelezniük kellett, mennyire élvezték az egyes tevékenységeket, illetve mennyire értenek egyet öt olyan állítással, amely a szabadidővel kapcsolatos hiedelmeiket mérte fel. Kiderült, hogy azok, akik szerint a szabadidő pazarlás és nem produktív, kevésbé élvezték a terminális aktivitásokat (szellemkastély, horror, buli), viszont az instrumentális aktivitások terén (gyerekért tenni valamit) nem volt ilyen összefüggés. Úgy látszik, ha van valami nagyobb célunk egy programmal, akkor az élvezeti értékén nem változtat, hogy összességében miként viszonyulunk a szabadidőhöz.
Másokért még akkor is képesek vagyunk elengedni magunkat, ha kizárólag a saját örömünkre nem tennénk meg.
A negatív hiedelmekhez rosszabb mentális egészség társul
A kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy a halloweenen kívül más, általánosabb tevékenységek élvezetére hogyan hatnak a szabadidővel kapcsolatos megközelítések. Itt is külön nézték az önmagukért végzett terminális aktivitásokat (például tévézés, lógás a barátokkal), illetve a nagyobb célok szolgálatában álló instrumentális aktivitásokat (például meditálás, testedzés). A közel 200 résztvevőnek 1-től 7-ig terjedő skálán kellett pontoznia, mennyire élvezi ezeket a tevékenységeket. Kitöltettek velük olyan kérdőíveket is, amelyek a boldogságukat, a depressziós és szorongásos tüneteiket, valamint a stressz-szintjüket mérték fel. Feltérképezték azt is, milyen hiedelmeik vannak a szabadidővel kapcsolatban.
Ismét azt az eredményt kapták, hogy azok, akik időpocsékolásnak tartották a kikapcsolódást, kevésbé élvezték a terminális aktivitásokat, míg az instrumentális aktivitásokkal nem függtek össze ezek a nézetek. Viszont a terminális szabadidő élvezete, amikor örömmel bele lehet feledkezni egy tevékenységbe, erősebb bejóslója volt a lelki jóllétnek, különösen a boldogságnak és a depresszió hiányának, mint az instrumentális aktivitás.
Ez azt jelenti, hogy az önmagukban jutalmazó hobbik jobb mentálisegészség-mutatókkal járnak együtt. A szabadidőt felesleges pazarlásnak felfogó hiedelemhez viszont kevesebb boldogság, több depresszió, szorongás és stressz társult.
Mivel ez a vizsgálat nem volt alkalmas ok-okozati kapcsolatok feltárására, így felmerült a kérdés, hogy a gyengébb mentális egészség okozza-e a szabadidős tevékenységek csökkent élvezetét, vagy fordítva. A következőkben ennek jártak utána a tudósok.
Nem mindegy, mit olvasol egy cicás videó előtt
A csapat harmadik kutatása egy leleményes kísérlet volt. Több mint 450 fő vett részt benne, akik úgy tudták, a New York Times egyik cikkét olvassák. A valóságban viszont a kutatók állítottak össze különböző szövegvariációkat. Az első csoport cikke arról szólt, hogy a szabadidő mekkora pazarlás. A második csoporté arról, hogy a szabadidő mennyire terméketlen, hiszen elterel a céljaink elérésétől, a munkától, a tanulástól. A harmadik csoport cikke azt ecsetelte, hogy a szabadidő igenis produktív, hiszen segít kezelni a stresszt, fokozza az energiánkat. A negyedik, a kontrollcsoport pedig egy, a kutatás szempontjából semleges témáról (kávéfőzőmárkákról) olvasott. A személyek ezt követően megnéztek egy cuki cicás videót, majd kérdőíveket kaptak, amelyen értékelték a cikket (mennyire volt minőségi, koherens, olvasmányos), és azt is jelölhették, mennyire élvezték a videót.
A korábbi eredményekkel összhangban, azok, akik arról olvastak, hogy a szabadidő pazarló vagy terméketlen, kevésbé élvezték a videót, és nem számoltak be annyi pozitív érzelemről, mint a másik két csoport tagjai. Ugyanakkor azok, akik a szabadidő produktivitásáról olvastak, nem élvezték jobban a videót, mint a kontrollcsoport tagjai. Ez azt erősíti meg, hogy inkább a negatív hiedelmek lehetetlenítik el a szabadidő élvezetét, ahelyett hogy a pozitív hiedelmek tennék élvezetesebbé ezeket a tevékenységeket. A kutatók akkor is ilyen összefüggéseket találtak, amikor a személyek nem cicás videókat néztek, hanem tetrisszel játszottak, és akkor is, amikor a New York Times álszövege az időpocsékolással kapcsolatos nézetek előnyeit domborította ki.
Ezt vidd magaddal
Összességében úgy tűnik, ha felesleges időpocsékolásnak tartjuk a szabadidőt, akkor nemcsak kevésbé fogjuk élvezni, de azoktól a lehetséges pozitív hatásoktól is megfosztjuk magunkat, amelyeket az egészségünkre gyakorolhatna.
A negatív hiedelmeink megnövelik az esélyét, hogy stresszesebbek, szorongóbbak, depressziósabbak legyünk. Ha nem vagyunk jól, akkor egy idő után képtelenek leszünk magas szintű teljesítményt nyújtani, legalábbis hosszú távon biztosan. Ha másért nem, már csak ezért is meg kéne tanulni pihenni. Persze az sem árt, ha megtapasztalod, hogy a munkán kívül is van élet. Ne legyen bűntudatod azért, mert élvezed.
Milanovich Domi
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Catherine Delahaye
