Vajon mindannyian a gyerektányérok maradékain éldegélünk?
Veled is előfordult már, hogy gyerekeknek mindent megadtál, amit csak lehetett, magad pedig megelégedtél a maradékkal? Most csak az evésről van szó egyébként.
Veled is előfordult már, hogy gyerekeknek mindent megadtál, amit csak lehetett, magad pedig megelégedtél a maradékkal? Most csak az evésről van szó egyébként.
„Jó lenne tudni, hogy mennyi időre kell terveznem. Három évre? Öt évre? Vagy húszra?” – mondja Fiala Borcsa anyukája, és ebből rögvest kiderül: a gondosan előre tervezés képessége genetikailag is örökölhető.
Akkor találunk rá a saját utunkra, ha bizonyos értelemben képesek vagyunk önmagunk apukájává, anyukájává válni.
A harag rossz tanácsadó. Könnyű prédák és bűnbakok keresése helyett most önmagunkra és a rendszer megváltoztatására kell koncentrálnunk.
Te vagy a sofőrjük, a bankáruk, a takarítójuk, a pszichológusuk, mégsem értékelnek eléggé. Sajnos őket nem tudod megváltoztatni, úgyhogy ideje arra fókuszálnod, ami rajtad múlik: húzd meg a határaidat. Összegyűjtöttük, mi segíthet ebben.
Az iskola kiöli a kíváncsiságot, elveszi az egyéniséget, leszoktat a játékról, az önállóságról, egyengyerekeket akar látni, akikkel nincs semmi probléma. Ezt nem mi állítjuk, hanem maguk a gyerekek egy angliai felmérésben. A magyar gyerekeket hivatalosan meg sem kérdezik erről.
Higgy magadban! Bízz magadban! Nézz szembe önmagaddal! Szentesi Éva tudja, mit beszél. Az elmúlt két évben kétszer is legyőzte a méhnyakrákot. Az ő tanácsai a szó szoros értelmében életet menthetnek!
Döbbenetesen sokan tartják otthon a megtakarításukat készpénzben. És irreálisak az elképzeléseink arról is, hogy mennyi nyugdíjat fogunk majd kapni. Felülbecsüljük az inflációt, és tízből négy embernek fogalma sincs arról, miből fog élni öregkorában. Nagy a baj. A fény meg csak halványan pislákol az alagút végén...