–

Ezt történt a vizsgálatban

Kevin B. Smith három egymást követő felmérést készített arról, hogy az amerikai lakosságot mennyire viseli meg a politika. Először nem sokkal Trump beiktatása után, 2017 márciusában vett fel adatokat; majd emberek egy másik csoportjával Trump elnökségének végén, 2020 novemberében; végül pedig ez utóbbi vizsgálatot ismételte meg két héttel Biden győzelme után. Mindegyik alkalommal reprezentatív mintákkal dolgozott (a második és a harmadik minta ugyanaz volt), azaz a válaszadók demográfiai sajátosságai leképezték az Egyesült Államok teljes népességében megfigyelhető arányokat. Egy 32 tételből álló kérdőívet töltöttek ki a megkérdezettek, amely négy alskálát tartalmazott: azt mérte, hogy a résztvevők szerint a politika hogyan hat a testi, érzelmi és társas egészségükre, valamint mennyire készteti őket olyan viselkedésekre, amelyeket később megbánnak. 

A politika krónikus stresszor

A személyek mindhárom vizsgálatban úgy érzékelték, a politika tartósan negatív hatással van az egészségükre. A választások előtti felmérésekben a résztvevők nagyjából egyötöde-egyharmada – a teljes népességre felszorozva körülbelül 50-85 millió ember (!) – jelezte, hogy nem tud aludni a politika miatt, állandóan fáradt, gyakran dühösnek érzi magát, sokkal többet gondolkodik a közügyekről, mint akarna, illetve olyan kommenteket ír a közösségi médiában, amiket később megbán. A beszámolók alapján az amerikaiak 40 százaléka, azaz több mint 100 millió polgár élete jelentős stresszforrásának tartja a politikát, negyedük pedig emiatt fontolgatja, hogy másik országba költözzön.

A válaszadók 5 százaléka, azaz 12 millió ember hozza összefüggésbe öngyilkossági gondolatait a politikával. 

Többről szól, mint egy népszerűtlen elnökről

A lesújtó adatok nem köthetők kizárólag Trump ciklusához. A három reprezentatív felmérésben kapott számok meglehetősen stabilak, sőt Biden győzelme után még enyhén romlottak is. Az tehát, hogy Trump elvesztette a választást, aligha jelentett statisztikailag kimutatható megkönnyebbülést az amerikaiak számára, legalábbis közvetlenül az esemény után. Ez talán részben annak tulajdonítható, hogy Trump sokáig nem akarta elfogadni az eredményeket, és választási csalásról beszélt, így akik ellene szavaztak, nem lélegezhettek fel teljesen. Az is lehet, hogy az embereknek, szavazzanak bárkire, egyszerűen hosszabb időre van szükségük ahhoz, hogy egy kimerítő kampányidőszak után újra feltöltődjenek. Az adatok mindenesetre azt sugallják, hogy a lakosság a szó szoros értelmében belebetegedni látszik a politikába, a kiábrándultságot pedig nem a Covid mélyítette el, hiszen a 2017-ben és a 2020 végén kapott eredmények meglehetősen hasonlók voltak.

Utánozd a gyerekeket, és menni fog! – Így verekedheted át magad az agyadon és a gátlásaidon, ha felnőttként tanulnál meg valami újat

WMN Life – 2022. február 21. – TF

Más kutatások is megerősítik

A politika jóllétre gyakorolt negatív hatásait számos korábbi tanulmány leírta. Az amerikaiak ötöde például arról számolt be, hogy volt már online zaklatás áldozata a véleménye miatt. A választások az emberek mintegy kétharmada számára okoztak stresszt:

minél több kampányhirdetéssel találkoztak, annál valószínűbben diagnosztizálták őket szorongásos zavarokkal vagy depresszióval. 

A politika okozta feszültség nemcsak pszichés szinten és az emberi kapcsolatainkban jelenik meg, hanem fiziológiailag is mérhető. Minél jobban belefolyik valaki a politikába, annál magasabb a szervezetében a kortizol nevű stresszhormon alapszintje. Ha valaki szemtanúja politikai csatározásoknak, mondjuk, heves vitákat lát a tévében, online műsorokban, akkor a bőrellenállása csökken. Ez azért van, mert fenyegetést észlel: beindul a szervezetében a harcolj vagy menekülj válasz, a szimpatikus idegrendszeri aktivitása fokozódik, izzadni kezd, a bőrének a vezetőképessége pedig növekszik. Arra is vannak kutatási adatok, hogy a vesztes jelölt támogatóinak tesztoszteronszintje csökken.

„Sikerként élem meg, hogy le tudok dönteni sztereotípiákat” – Interjú dr. Dezső Lili bíróval

WMN Life – 2022. február 21. – PD

Nem dughatod homokba a fejed

Kevin B. Smith arra figyelmeztet, hogy a politika, mint krónikus stresszor, egy sor testi és lelki betegség kialakulásában, intenzívvé válásában, fennmaradásában szerepet játszhat, így valódi közegészségügyi rizikót jelent. Hogyan lehetne elhárítani ezt a veszélyt? 

Ennek kézenfekvő módja lenne, ha egyszerűen kiiktatnánk az életünkből a politikát. Nem követnénk a híreket, nem törődnénk a pártokkal, nem érdekelne minket, ki mit nyilatkozik, milyen intézkedéseket akar bevezetni, vagy éppen miből gazdagodott meg. Messziről elkerülnénk ezeket a kérdéseket, hogy a nyugalmunkat megőrizzük. Bár a politikamentes hétköznapok képe igencsak csábító, kapásból két probléma is felmerül az elképzelés kapcsán.

Egyrészt sokan vannak olyanok, akiknek nincs annyi privilégiumuk, hogy fenntarthassák ezt az illúziót, mert a gyűlöletkeltés és a hibás törvénykezés káros hatásait nap mint nap a saját bőrükön tapasztalják. Másrészt, ha mindannyian elmenekülünk a közügyekkel való foglalkozás elől, mi lesz a demokráciával, amelynél igazságosabb berendezkedést eddig még nem találtak fel, és amelynek a részvétel az alapja?

Ha eltoljuk magunktól a politikát, végső soron arról a jogunkról és felelősségünkről mondunk le, hogy közösen alakítsuk a minket körülvevő társadalmi-gazdasági-kulturális környezetet. 

Az eredményekből ki lehet indulni 

Közelebb juthatunk a fenti paradoxon megoldásához, ha megnézzük, kik voltak a kutatásban azok, aki a legvalószínűbben tulajdonítottak negatív egészségi hatásokat a politikának. Smith azt találta, hogy a fiatalok, a demokraták, a politika iránt elkötelezettek és az abban aktív szerepet vállalók voltak saját bevallásuk szerint több ártalomnak kitéve, valamint azok, akik megvetették a politikai ellenfeleiket, és úgy vélték, hogy az övéktől eltérő nézeteket vallók zárt gondolkodásúak, illetve kevésbé szavahihetők.

A felmérések során sikerült két lehetséges védőfaktort is azonosítani. Az egyik a pszichológiai rugalmasság volt, amely magában foglalja a váltás képességét. Azt, hogy viszonylag hamar túltegyük magunkat a negatív híreken, képesek legyünk lepattintani magunkról a politika keltette feszültséget, hogy az életünk más területeire is fókuszálhassunk. A másik pedig a politikai tudatosság volt. Minél tájékozottabb valaki, minél többet tud a rendszer működéséről, annál kevésbé valószínű, hogy a politika károsítja az egészségét. Az állampolgári ismeretek megléte vagy hiánya ebben a vizsgálatban átlagban 0,7 pontot számított az 1–5-ig terjedő egészségi skálákon. 

  

Ezt vidd magaddal

Smith kutatása egyesült államokbeli résztvevőkkel zajlott, ráadásul önbevalláson alapult, így nem tudjuk, hogy más, objektívebbnek tekinthető skálákon hogyan alakult volna a személyek egészségi állapota, illetve a pontszámok hányad része mutatna összefüggést a politikával. Érdemes tehát fenntartásokkal kezelni a tanulmányt, mindamellett három nagyon fontos dologra mindenképpen rávilágít. 

Ha szeretnénk felelős és aktív állampolgárok lenni, de nem akarunk belebetegedni a politikába, akkor

  • fokoznunk kellene a rugalmasságunkat;

  • csökkentenünk a társadalmi megosztottságot, azaz nem ellenséget látni a másként gondolkodókban; illetve

  • fejlesztenünk kellene a rendszerszintű tudásunkat. 

Utóbbihoz hasznos olvasmány lehet például Melanie Joy szociálpszichológus nagyszerű könyve, amelyről ITT írtam korábban.

Milanovich Domi

A könnyebb olvashatóság érdekében az egyes kutatásokat nem linkeltem be külön, a hivatkozások mindegyike megtalálható a tanulmányban.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Betsie Van der Meer, Malte Mueller